Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Vadas József: Ferenczy Béni művészete

Géniusz (1955», Kiscelli Múzeum) Uj korszak kezdődik Ferenczy Béni munkásságában a felszabadulás után. A szépség, a humanizmus, a bol dogság követe volt már eddig is, de most joggal érzi: az emberséges élet végre nem puszta vágy, hanem eleven reménység. Alighanem ennek a megváltozott helyzetnek is része van — volt — abban, hogy a telt formákat kamaszosan nyurga alakok váltják fel. Ekkor — 1948-ban — készült élete egyik főműve, a Petőfi, a még kamaszkorát magán viselő költő megrendítően szép szobra. Mire elkészült az öntődében — addigra megváltozott a légkör, a szobor felállítására nem került sor (csak 1961-ben helyezték el Gyulán). Az ötvenes évek első felében Ferenczy Béni művészetét a kezdetekre jellemző klasszikus arányrend és formavilág élteti. Sajnos, amikor már ismét tiszta az ég, súlyos beteg lett. Évekig tartott, amíg újra elkezdett dolgozni, s hallatlan akaraterővel tanult meg bal kézzel is rajzolni-mintázni. Ezek az „őszikék", az élettől búcsúzó szobrász remegő kézzel készített virágcsendéletei és kisplasztikái azonban kárpótolnak: nem egyszerűen Ferenczy Béni remeklései, egyszersmind a század magyar művészetének páratlan darabjai is. Méltó — önnön lehetőségein túlmutató — záróakkordjai egy nagyszerű művészpályának. Tanulmány a;,Kis alpinistá"-hoz (1953, Kiscelli Múzeum) Hát-akt (1955, Magyar Nemzeti Galéria) Piros turbános férfi (1960, Magyar Nemzeti Galéria)