Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Szényi Gábor: Kisiparosok

Csigó László felvételei SzényiGábor Kisiparosok Igazításra szorul az öltöny, elromlik a vízcsap, bedöglik a gépkocsi, rövidzárlatot okoz a porszívó — mindannyiunkkal bármikor előfordulható kényelmetlenség. Nem ügy. Illetve nem lenne ügy, ha mindezek javítására nem kellene napokig, hetekig várnunk, gazsulálnunk, hogy egyáltalán szóbaáiljon velünk a tisztelt mester úr vagy szövetkezet. Dehát a kereslet-kínálat egyensú-Iva felborult, s a látszat az, hogy ha valamikor. akkor most igazán érdemes kiváltani az ipart. Mondom, ez a látszat, mert a valósag alaposan rácáfol erre. Budapesten jelenleg 15 500 kisiparos dolgozik. Negyvenkét százalékuk elérte illetve meghaladta a nyugdíjkorhatárt. A létszámcsökkenés különösen a javító, szolgáltató szakmákban aggasztó, jóllehet a fővárosban az effajta munkák 32 százaléka a kisiparosokra hárul. Az idősebbek belefáradtak, a fiatalok pedig ... íme, egy segéd véleménye: „Látom, hogy mit dolgozik a mester úr, s azt is tudom, nagyjából mennyi jön össze egy hónap alatt. Levonva az adót, az egyéb járulékos kiadásokat — szóval, nem lett milliomos az öreg. Igaz, többet keres, mint a gyári munkás vagy egy tisztviselő, de mit kell azért gürcölni, reggeltől estig szaladgálni az anyagok, alkatrészek után. Nekem a szüleim mondták, hogy legyek . kisiparos, mert azoknak nagy jövőjük van. Lehet. Dehát a szabad szombatokat, a nyugodtabb életet, a szociális juttatásokat mégiscsak a gyár tudja megadm. A pénz? Legfeljebb műszak után maszekolok egy kicsit.'''' Általánosítható vélemény. A magánkisiparosok alkalmazottainak létszáma öt év alatt 7892 főről 6400-ra, a szakmunkástanulóiké 2506-ról 627 főre csökkent. A nagyipar erős versenytárs. Dr. Madi Géza, a Fővárosi Tanács iparhatósági főosztályának osztályvezetője mondja: — A magánkisipar elöregedett, s nem számíthat kellő utánpótlásra a fiatalok köréből. Ugyanis még mindig sok a közteher a kisiparosok vállán, ami főleg azokat sújtja, akik a szolgáltatásban dolgoznak. Bár az is igaz, hogy a kisiparosok gyakran meggondolatlanul vállalnak munkát, nem számolva az adó- és közteherviselési kötelezettségekkel. Elsősorban a külső kerületekben gond a kevés kisiparos, mert ott gyakran egyedül ők állnak rendelkezésére a lakosságnak. A tanácsok viszont az adókivetéskor nem mindenütt mérlegelnek, pedig tudhatnák, hogy nem mindenki gazdagodik meg ebből a foglalkozásból! A rendeletek megengedik, hogy az ellátatlan területeken a kérelmező két, illetve három évig adómentességet kapjon. Sajnos a legtöbb helyen ezt a jogszabályt nem alkalmazzák. Az az igazság, hogy nem mindegyik kerületi tanács értékeli egyformán a kisipar jelentőségét. Egy kalap alá veszik a fontosat a fölöslegessel, s ez a szemlélet érvényesül határozataikban is. — További gond, hogy nagyon nehéz helyiséget találni. A szanálások következtében számos, kisipar gyakorlására használt helyiség szűnt meg. De az is tény, hogy az iparmegszűnések következtében megüresedett műhelyek közül némelyek ma is kihasználatlanok, s vannak, amelyeket más célokra vettek igénybe. Hiba az is, hogy a nem lakás céljára szolgáló — elvileg tehát ipargyakorlásra is használható — helyiségek kezelése nem egységes. A kerületi tanácsok igazgatási osztályai, a kerületi ingatlankezelő vállalatok, lakásszövetkezetek és magánosok egyaránt rendelkeznek helyiségekkel. S a műhely még nem minden, azt kellően be is kell rendezni. Egy tévészerelő kisiparosnak csak a műszertáskája 60—70 ezer forintot ér ... A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága ezért az igénybevételi díjat méltányosan 9