Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Hám Ernő: Az újjászülető Pesterzsébet

Az újjászülető Pesterzsébet Heim Ernő Pesterzsébet, az egykori Erzsébetfalva, spekulációs parcellázások eredményeképpen kereken száz éve alakult a homokbuckás Gubacs-puszta helyén. A gyorsabb ütemű fejlődés a múlt század utolsó évtizedében indult meg, elsősorban a pesti és csepeli ipari üzemek vonzásának a hatására; az 1870-ben még csupán 223 főnyi lakosság 1880-ig 4754 főre, 1900-ig pedig már 16 732 főre emelkedik. A község munkástelepülés jellege ennek során egyre inkább kidomborodik. Az iparban dolgozók és eltartottaik száma csaknem 10 000. De, bár a népesség nagyarányú növekedése tovább is folytatódik — a lakosság száma 1940-ben megközelíti a 80 000 főt —, Pesterzsébet külső képe eközben alig változik. A városiasodás és az infrastruktúra kiépítése terén jóformán semmi sem történik. A gyors, de tervszerűtlen fejlődés ilyenformán mind szociális, mind gazdasági, s nem utolsó sorban városépítési szempontból is rendkívül egyenetlen és elmaradott települési adottságok kialakulására vezet. Ennek a hátrányos helyzetnek a kormányzat 1950-ben hozott határozata vet véget, mely az időközben városi rangra emelt községet — Soroksárral egyesítve — mint Budapest XX. kerületét, a fővároshoz csatolja. Ezzel elkezdődik a városrész valóban urbánus jellegű átalakulása. A fejlődés új lendületet kap. A lakosság száma 1960-ban már 100 000 fölé emelkedik; ma meghaladja a 110 000 főt. Ugyanakkor a lakásépítés, ezzel együtt a közmű- és úthálózat, a kereskedelmi és szolgáltatóipari ellátás valamint a közintézmények kiépítése is mind nagyobb arányokat ölt. Végül megindul a városközpont teljes rekonstrukciója. Mindennek eredményeként bár nem máról holnapra, de az egymást követő ötéves tervek során — eltűnik a Budapest déli városkapujában rendszertelenül 4 települt hajdani Erzsébetfalva. S a helyén fokozatosan felépül a főváros korszerű úthálózatra felfűzött, új, nagyvárosias centrumot átfogó városrésze: Pesterzsébet. A városrekonstrukció I. ütemében, mely — a Kossuth Lajos utca egy részét is magába foglalva — a Dózsa György út mentén, a Kossuth Lajos utcától egészen a Nagy Sándor utca vonaláig lenyúló sávra és annak mögöttes területére terjed ki, 1963—1970 között összesen 1094 lakás épült. Pesterzsébeten valójában ezzel az építkezéssel vette kezdetét a múlt egyik legsúlyosabb szociális tehertételének, a nyomasztó lakáshiánynak végleges felszámolása. Ennek megfelelően az 1960-ban felmért 31 935 lakással szemben 1970-ben már 35 358 a lakások száma, és a lakásonkénti 3,25 fős mutató 2,9 főre süllyed, az egyszobás lakások 75 százalékos aránya pedig 55 százalékra csökkent. (A rekonstrukció I. ütemének tervezője: Horváth Egon, BVTV.) Az egészében elavult városrész és benne az egészségtelen, túlzsúfolt lakások tömeges bontása, majd helyükön az új városközpontnak és kiterjedt környékének a kiépítése azonban csak a rekonstrukció további szakaszaiban valósul meg. Az átfogó városépítési terv — az egyes ötéves tervidőszakokra előirányzott ütemeknek megfelelően — bár egységes keretbe foglalva, mégis két külön részletben készült el. A soron következő és ez idő szerint folyamatban levő II. ütem területe észak felől közvetlenül csatlakozik a már megépült kezdeti szakasz, az I. ütem területéhez. Maga a terv a Kossuth Lajos utca, Dózsa György út, Határ út, Pesti utca, Ságvári Endre utca és a Török Flóris utca által határolt területet öleli fel, s a 37 hektáron összesen 3496 lakás építését irányozza elő. A rekonstrukció I. és II. ütemének csatlakozása a városközpontban, a Tanácsháza mögötti területen (jobb oldalon a Tanácsháza új épületszárnya)