Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Benedek István Gábor: Egy család a Ganzból

Ifj Nedwed Béla egy üzemi kiránduláson (középen, szakállal) Nedwed Adolf. Sírja szélén a gyár egyik vezetője megfogadta: a kiváló szakember emlékét nem felejtik, hiszen 54 éven át dolgozott példás tisztességgel közöttük. A Nedwed család közös házba költözött a Hűvösvölgyben. A picinyke kertben megtermett a zöldség, s ha a Ganzban valamelyik ismerős munkásnőnek névnapja volt, kitelt innen a virág is. És innen vittek virágot 1960-ban a temetőbe ; özvegy Nedwed Adolfnétól búcsúzott a megfogyatkozott család. Abban az évben, 1962-ben, amikor ifjabb Nedwed Béla ipari tanulóként és leendő elektroműszerészként belépett a Ganzba, édesapja váratlanul megbetegedett. Mindig arra várt: kiengedik az orvosok a kórházból, s akkor azonnal a kísérleti üzembe siet. Úgy érezte, mindig úgy érezte: valamit nem fejezett be. 1963-ban temettek el. Ifjabb Nedwed Bélát a családi hagyományok is arra ösztönözték, hogy tanuljon. 1964-ben társadalmi ösztöndíjat kapott a gyártól és beiratkozott a Villamosgépipari Felsőfokú Technikumba. Amikor Kandó Kálmán életművéről tanultak, sokan irigykedve néztek rá: nagyapja és édesapja személyes jóismerőse volt a zseniális konstruktőrnek. 1967-ben kapta meg az oklevelét. Akik sorsáról akkor döntöttek, úgy vélték, neki is a prototípus kísérleti és célgépgyárban kell kibontakoztatnia a tehetségét. Csodálatos dolgokat látott, nagyszerű feladatokat kapott, de megfutamodott. Nem erre készült, nem találta helyét, átkérte magát a Szigetelőanyaggyárba. Fkkor már az edesanyja is itt dolgozott. A papa halála után, vagy huszonöt éves háztartásbeli szünettel a háta mögött, Irénke újra felvette a kék köpenyt. Fizikai állományban, selejtellenőr lett. Béla pedig nagyot gondolt, szerződést kötött a gyárral, és esti tagozaton beiratkozott a műszaki egyetemre. 1975-ben, friss gépészmérnökként megbízták egy 3000 voltos kísérleti motor szerkesztési munkáinak irányításával. Édesanyja megcsókolta: „Fiam, a családból neked van a legmagasabb képzettséged, neked kell a legtöbbre vinned." Őt nem a legtöbb, inkább a legjobb vágya vezeti. Már azt is megtanulta: az életben nem alakulhat minden úgy, ahogy az ember akarja. Megnősült, kislánya született, aztán elvált. Az öreg házban lakik a mamával, esténként zenét hallgat, olvas, az új szakkönyveket jegyzeteli „Az a baj — állítja —, hogy a gyártás során még mindig fegyelmezetlenek vagyunk. Mindenki a könnyebb utat akarja járni, okoskodunk. Rengeteg erő, tehetség, pénz vész kárba, hogy kijavítsuk az előző munkafázis hibáit. Gyakran a kicsinyesség, a figyelmetlenség, az akaratosság és a felesleges hiúság a legjobb elképzelést is megsemmisíti, s ha szenvedélyesen kritizálunk, gyakran magunk sem vesszük észre, hogy hibásan dolgozunk." Félve meri csak bevallani, a tekintélyt irigyli legjobban az előző nemzedékektől. Ha nagyapja művezető korában valamit kimondott, az szentírás volt. Ma a főmérnöknek is kétszer kell szólnia, hogy egyszer meghallják. Harmincnégy éves. Tervező munkája mellett tanít, két gyári tanfolyam kinevezett oktatója. Hiszi, ifjú hallgatói nem unják örökösen vissza-visszatérő intelmét, amelyről azt vallja: családja gyémántos öröksége. Nem lehet kontárkodni. Sem a gyárban, sem az életben. 33 Id. Nedwed Béla fiatalkori képe Az esküvői kép