Budapest, 1977. (15. évfolyam)
8. szám augusztus - Czigány Béla: Fák sorsa a nagyvárosban
FÓRUM Fák sorsa a nagyvárosban Budapest legszebb sugárútjának, a Népköztársaság útjának szép fasora pusztulóban van: elérte a nagyvárosok betegsége. Az urbanizálódásnak káros velejárója a zöldterületek pusztulása. A fákat kivágják, a füves területeket beépítik. Hatékony természetvédelmi inté/.Kcdések azonban csak akkor születnek, amikor már nagy baj van. Régóta ismert a nagyvárosi környezet kórtana, melyet elsődlegesen magas népsűrűség, az egészségügyi helyzet gyors romlása, növekvő és káros légszennyeződés, magas zajszint és a zöldterületek rohamos elkopása jellemez. A milliós nagyvárosokban: — napi egy órával kevesebb a napfény, mint az egyéb területeken, — tízszeres a levegőben a porszemcsék aránya és — mintegy 25-szörös a szénmonoxidszennyeződés. Ez utóbbi, melynek jórésze a robbanómotorokból származik, minden élőlényt veszélyeztet. A veszélyeztetettség a nagyvárosokban sokféle és bonyolult. Meglétének figyelmeztető jele Budapesten a Népköztársaság útja fáinak, a hajdan látványosságszámba-menő fasornak rohamos, szinte megállíthatatlannak látszó pusztulása. Ha a környezeti ártalmak nem szűnnek meg, törvényszerű a fák további pusztulása. Nem lehet megnyugtató számunkra a „majd ültetünk helyettük más fákat" jelszó. Egyrészt, mert meglevő természeti vagyon megy veszendőbe, másrészt, mert a kis fákból a veszélyeztetettség folytán csak sokára lesz fasor és a facsemeték számára másutt is van elég hely, csak legyen csemete. De egyáltalán megengedhető-e, hogy a száz évvel ezelőtt gondosan megtervezett és megvalósított szép fővárosi fasort pusztulni hagyjuk? Aligha. E szép fasorért mindannyian felelősek vagyunk. Be kell látnunk, hogy fővárosunk levegője egyes területeken az élővilágra ártalmas mértékben szennyezett, hogy nem védtük, nem óvtuk igazán ezt a látványosan szép örökséget; és ez idő szerint tehetetlennek látszunk a modern urbanizációs gondokkal szemben. Erről győznek meg bennünket a fasor November 7. tér és Dózsa György út közötti szakaszának alábbi számadatai is. A fák száma, db: 572 Ebből: kb. 25 évesnél fiatalabb: 250 — betegnek látszó 188 — szaraz Hiányzik: 35 65 m3 levegő széndioxid-tartalmát dolgozza fel és ezzel egy felnőtt ember 20 évi oxigénszükségletét fedezi. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy lakos oxigénellátásához 30 — 40 m2 zöldterület szükséges, akkor nem lehet olyan közérdek, mely a lakott területek fáinak kivágását, pusztulá suk eltűrését indokolja. Ez különösen igaz Budapest hatodik kerületére, melynek az egy főre jutó zöldterülete a 0,2 m2 -t sem éri el. Ez az érték mélyen alatta van az eltűrhető minimumnak. 1. számú táblázat Az ökológiai egyensúly fenntartásához szükséges városi zöldterületek nagysága A hiány a szimmetria alapján megbecsülhető. A 25 évesnél fiatalabb fáknak mintegy 75%-a friss ültetésű, legfeljebb 5 — 10 éves lehet. A 35 db száraz fa zöme, 26 db ebbe a kategóriába, 11 db a megnyíltakéba tartozik. Az adatok alapján nyilvánvaló, hogy a fák tömegesen a közelmúltban, mintegy 10 éven belül pusztultak el. Ugyanis az újonnan ültetett fák legfeljebb 10 évesek és csak néhány darab becsülhető 25 év körülinek. A többszörös ültetésektől eltekintve, de a hiányzó és a száraz fákat is beszámítva megállapítható, hogy az utóbbi időben 350 db száz évvel ezelőtt ültetett fa pusztult el. Tapasztalataink alapján számítani lehet további 188 db beteg fa elpusztulására. A „fasor", megmaradt fáival ma már csak imitt-amott kelti az emberben igazi fasor benyomását. Fáinak jórésze talán még megmenthető. Az oxigénszükséglet A fák a szó szoros értelmében egészségünk őrei. Pusztulásuk melyet a végzett mérések szerint a levegő nagyfokú szennyeződése okozott — komoly figyelmeztetésnek tekinthető. Az emberre közvetlenül legveszélyesebb a szénmonoxid, mely a légzés folytán inaktívvá alakítja át a vér hemoglobinját és akadályozza a szervezet oxigénellátását. A szénmonoxidnak a vér hemoglobinjához kötődése — annak mértékétől függően — érzékszervi zavarokat, ér és szívpanaszokat, izomgyengeséget, stb okoz. A fák és a zöld növényzet bizonyos határokon belül enyhítik a helyzetet, mert nappal az asszimilációs folyamat alatt széndioxidot fogyasztanak és oxigént adnak le a környezetnek. Szakemberek szerint egy 100 éves fa élete folyamán 18 millió Településtípus A város átmérője (km) Népsűrűség (fő ha) Lakosság száma fezer) Zöldterület (m2 lakos) Vidéki kisváros 2 150 45 60 Tartományi székváros 8 200 1 000 42,5 Világváros 16 200 4 000 42.5 Környezetvédelem, 1976 3. A robbanómotorok használatának korlátozása A levegő nagyarányú szennyeződésének zöme a közlekedésben alkalmazott robbanómotorokból származik. A Közúti Tudományos Kutató Intézet által 1975-ben közreadott mérési eredmények szerint Budapest forgalmi csomópontjain a széndioxid meghaladja a védett területre megengedett maximum 3 mg/m* értéket. A gépjárművek emissziója más káros anyagokat is tartalmaz. A kéndioxid és származékai pl. a fémből és kőből készült emberi alkotásokat pusztítják. A nitrogénoxidok károsító hatását teljes körben még nem is ismerjük. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a méréseket 1972-ben végezték, amikor még csak 1,2 millió db gépkocsi volt Magyarországon. Ma csupán személygépkocsiból több mint 600 000 db van. 2. sz. táblázat A gépjárműállomány alakulása Magyarországon Év Gépjármű I 000 db Személygépkocsi Ebből magán Motorkerékpár 1970 I01I 240 218 611 I97I II40 296 2Ó2 668 1972 I2I8 340 314 700 1973 1303 409 381 719 1974 1398 486 457 726 Autóközlekedés, 1975 7 A közlekedés okozta nagyvárosi veszélyekkel több világváros vezetői már eredményesebben szembenéztek. Dr. Legg Keith, angol közlekedési szakember ennek ellenére azt mondja, hogy „a kormányzatok inkább hajlanak a műszaki újításokra, mint a forgalom és a környezetvédelmi problémák jogszabályi rendezésére." De vajon milyen újításokról lehet szó ? Lehet pl: — a robbanómotorokat cseppfolyós földgázzal, esetleg hidrogénnel üzemeltetni, — elektromos meghajtást alkalmazni — erőteljesebben fejleszteni a tömegközlekedést. Tény, hogy folynak ilyen kísérledek, de amíg ezeknek alkalmazása beérik, sok fa pusztul el, és sokunk egészsége megromlik. Egy gépkocsi egy órás üzemidő alatt annyi oxigént fogyaszt, mint 250 ülő életmódot folytató ember. Még az olyan magas technikai fejlettséget elért ország szakemberei is, mint pl. az USA, úgy ítélik meg, hogy náluk 2000-hen a közúti járműveknek csak 50%-a lesz 27