Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Tamás Ervin: Komló

Bányász emlékmű tartalmú életképesség, mint amilyenre újságírói próbafúrások nyomán fény derülne. Vezessenek hát kézen bennünket a városról szóló tanulmányok, statisztikai felmérések, próbáljuk ötvözni a szubjektív, múltat idéző vallomásokat az objektívebb nyilatkozatokkal, a kívülálló véleményét az elfogult lokálpatrióta indulataival. Az így kikerekedett városkép, ha szétesőbbnek tetszik is, a több oldalú megközelítés, az egymásnak néha ellentmondó vélemény segítségével igazabbat adhat, mint egy-két séta benyomásai, elkapkodott interjútöredékei. írtam: tágabb tartalmú életképességről kell tanúbizonyságot adnia ma egy városnak, mint ezelőtt huszonöt évvel. Mit értek ezalatt? Nos, ehhez ismernünk kell Komló előtörténetét. A település jubileumát ünneplő füzetben ott sorakoznak a főbb események: a mecsekjánosi római kori lelet tanúsítja, hogy a környéken fejlett kultúra virágzott az ókorban. A település magyar vonatkozásáról ad hírt egy 1256-ból származó oklevél, amelyben a helység „villa Complov" néven szerepel. Komló 1544-ben került török megszállás alá, a defter (török adóösszeíró) tiz lakóházat jegyzett fel. A XV. században épített templom a kis falu életerejét bizonyította. 1687-ben az összeírók két ép, öt romos házat és kilenc lakót vehettek számba. A falut az évszázadok során adtákvették tulajdonosaik. Az évszázadok tehát úgy suhantak át a komlói tájon, mint annyi más apró, jelentéktelen falucska életén. 1812: szénkibúvásokat észlelnek, megvizsgálásuk és értékelésük után megkezdődik Komló újabb élete, az uradalmi bányászkodásé. A kiegyezés utáni ipari fellendülés tárókat és aknákat nyit. 1896-ban megépül a Komló - Bakóca vasútvonal. A komlói kőszénbányát a magyar állam 1909-ben vásárolta meg majdnem két és félmillió koronáéit. A szénvagyont ekkor tíz millió tonnára becsülték. Mit adott ez a település életének? Viskókat nyomort, nehéz és veszélyes munkát az itt lakóknak, mást nemigen. Komló eredetileg a Baranya megyei hegyháti járáshoz tartozó falu volt, szervezetére nézve kisközség. 1931-ig a mánfai jegyzőséghez tartozott, ezután kapott új körjegyzőséget, s hozzátartoztak Mecsekfalu, Mecsekjánosi és Kisbattyán községek is. 1947. augusztus 9-én a Magyar Kommunista Párt beavatkozásának köszönhetően vált nagyközséggé. 1951-ben emelkedett városi rangra, 1952. március 15-vel kivonták a járási tanács ellenőrzése alól, s közigazgatásilag önálló lett. — Mi volt 1952-ben? — kérdi vissza egy idős bányász, aki 1948-ban költözött ide egy Csorna melletti kis faluból. — Úgy emlékszem, akkor kezdték építeni a Zobák-aknát, üzembe lépett a III-as akna. Az eseménynaptár birtokában kiegészíthetem : megalakult a komlói szénbányászati tröszt, szülőotthon létesült, megalakult a Helyiipari Vállalat. A következő esztendőben már dolgoztak a Béta-aknában, elkészült az új szénosztályozó, elindultak a bányászokat szállitó első „népesek" az Altáróba. A NIM átvette a SZOT-tól a sikondai üdülőt, és szanatóriumot létesített a bányászok számára. Benépesült a gimnázium, Komló első középiskolája. Két új általános iskola, SZTK-rendelőintézet kezdte meg működését. 1954: 1300 sztahanovistája volt a városnak. 1956: elindult az első kokszszénvonat Dunaújvárosba. A város fejlesztésére 1959-ig csaknem három milliárd forintot fordítottak; ebből 700 millió jutott lakásépítkezésre. Komló építésének kezdeti időszakában előfordult, hogy egyszerre 18 ezer építőmunkást foglalkoztattak. És Komló nemrég még 6 ezer lelket számlált! Kökönyös, Dávidföld, Somágtető, újabb és újabb városrészek, majd Kenderföld, Szilvás, amelyek a hatvanashetvenes években adtak helyet az új otthonoknak. — 1964-ig jóváhagyott városrendezési terv nélkül fejlődött Komló . . . A fővárosban döntöttek minden felől, helyismeret nélkül. . . Így fordulhatott elő, hogy Kökönyösön, ahol 6 ezer ember él, elfelejtettek orvosi rendelőt, gyógyszertárat építeni. Ez csak egyetlen példa a sok közül . . . — mondja Szicsmán József, aki hatvan éve komlói, hat éves korában költöztek ide Endrödről. Moldova György kitűnő szociográfiájában állít emléket Komlónak. A város hőskorszakát vaskorszaknak nevezi: Vas Zoltán volt ugyanis Komló ügyeinek intézője, irányítója. És ez az időszak volt a település harmadik életének kezdete: a szocialista város születéséé. Létének virágzását egy másik helység fejlődésének ugrása hozta: Dunapenteléé ... A löszös kukoricaföldben az épülő vasmű vert gyökeret. A kohóknak koksz kellett. Mivel másutt nemigen volt — a komlói. A kokszolható szén tehát várost épített magának. Barakkvárost. És duzzadt a lélekszám, kellett a munkaerő, ám, akik jöttek, azt sem tudták, hogy hol köszönt rájuk az este. Éjjel-nappal épült Komló. És éjjelnappal újratermelte lemaradását, hiszen a lakosság jóval nagyobb ütemben nőtt, mint az otthonok száma, vagy a vendéglőké. Hírhedt város volt Komló. Híres és hírhedt, mint minden gyorsan szárnyat bontó település. Gyökeret vert, aki tudott, jött, aki csak jönni akart. A pénz ömlött ide, a barakképületek kocsmáknak adtak helyet, ahol a szesz tette testvérré a tegnap még ismeretleneket, vagy avatta őket esküdt ellenséggé. Gyorsan járt az ököl, a bicska, sok volt a bűntény, nehéz volt a rendőrség dolga. Az életképesség egyetlen aduja a szén volt, a fejlesztés viharos ereje elsöpört tervezői-kivitelezői szempontokat, heterogénné tette a múltban földből élő lakosságot, gombamódra szaporodott minden az elrontott élet, a tragédia éppúgy, mint a siker, vagy az épületek száma. A várossá válás feltételei ha számszakilag adva voltak is bár ezt nem hiszem —, falu maradt Komló, mert hétköznapjaiban, szellemében akkor még nem lehetett több. * Egy város, amelynek életképességét a bánya adja: Komló. Múltjában nincs olyan esemény, mely különbbé tenné a dunántúli aprófalvaknál. Nincsenek hagyományai, műemlékei. Jelene van és az a széné. Ha az újságok róla írnak, az a szó biztosan előfordul a cikkben, hogy széncsata; ha embert faggatnak a riporterek, az bányász; a felelős vezetők is csak a szenet éltetik, hiszen annak köszönhetik az emeletes hivatali épületeket, a lakótelepeket, a városi rangot. Nos, mi lesz egy ilyen várossal, ha fordul az idő ? Úgy hírlik, kiapadóban a szénvagyon, s különben is — a szénhidrogének korát éljük. Megje-