Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Fejér Gyula: Hegyvidéki gondok

Fefer Gyula Hegyvidéki gondok A felszabaduláskor negyvenezren lakták a 28,7 négyzetkilométernyi területet, ma nyolcvanezren. A prognózisok szerint a tervidőszak végéig újabb húszezerrel gyarapodik a Hegyvidék lélekszáma. Épülnek házak nyeregtetővel, lapostetővel, lépcsőzetesen kialakítva, változatos formában, változatos magasságban. A beépítés feltartóztathatatlan, mertélni csak kell valahol. . . Az őslakosok véleménye nem mondhatni, hogy hízelgő lenne a beköltözőkről. A fáma szerint, akinek sok pénze van, Rákoson, Lőrincen vásárol, épít magának kertes házat. Akinek viszont nagyon sok a pénze, a hegyre költözik. A statisztika szerint ugyan a kerületben fele-fele arányban oszlanak meg a munkások és az értelmiségiek, ez azonban senkit se tévesszen meg. A hegyet karéjban körbevevő szürke bérházak, és följebb, a Költő utca, a Fodor utca vagy a Kakukk út pazar villáinak a látványa némileg eligazít abban, miképpen értelmezzük a statisztikát. Ez volna az ellenérzés egyedüli oka? Aligha. Mert hiszen van itt cifra nyomorúságot árasztó új épület is, minden irigyelni való híján. Annak építésekor éppúgy felszisszennek a „törzsökös" lakók, mint a hivalkodó, több szintes családi házak esetében. A riadalom fő oka tehát az egyre növekvő beépítettség, amely már-már kérdésessé teszi: lehet-e egyáltalán Budapest üdülőövezetének nevezni a tizenkettedik kerületet. A Hegyvidék párt- és állami vezetői azon vannak, hogy ne valamiféle helyi érdek érvényesüljön itt. A kerület sorsa, változása, jövője csakis Budapest részeként érvényesíthető, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy legjobb fekvésű kerületünk, zöldterületeivel, erdeivel a kétmilliós metropolis környezetvédelmének egyik létfontosságú bázisa. Ezt a funkciót viszont egyetlen esetben képes ellátni: ha sikerül az ittenieknek jobban sáfárkodniuk a még meglevő természettel. Ennek érdekében mindenekelőtt az engedély nélküli építkezéseket kell csökkenteni. A hegyvidéknek szinte minden részén tömegével találhatók magántelkek, részint már beépítve, részint beépítetlenül. Állami lakótelep viszont nem épül errefelé. Hellyel-közzel néhány módosabb intézmény épít dolgozóinak lakást, ám többnyire a magántelkeken emelkedő társasházak szaporodnak gombamódra. És perrze a családi házak. A tanács egyet tehet: ellenőrizheti, hogy az új épületek megfelelnek-e az építési előírásoknak. Horváth Béla, a tanács műszaki osztályvezetője: — Tágabb értelemben kétféle tilalomszegés létezik: volt építési engedély, de eltértek az abban foglaltaktól, vagy nem volt semmiféle engedély. Az első sok esetben magyarázható, indokolható. Valamiért módosul a program, odaköltözik a nagymama, kisgyerek születik. Persze a rendelet készítői is gondoltak erre, mert megkülönböztetnek jelentős és jelentéktelen változtatást. Az utóbbinál általában kiadjuk a használatba vételi engedélyt. Bonyolultabb a dolog akkor, ha az új épület szerkezetileg kifogásolható, a lakás helyiségei nehezen szellőztethetők, ha ízléstelen a homlokzat. Ilyenkor vagy átalakítást, vagy bontást rendelünk el. A jóhiszemű, ám felelőtlen ember azt mondja: „Miért kell ez az engedély? Hát nem azt csinálok a telkemen, amit akarok?" A másik véglet, ha valaki annak reményében nem szerzi be az építési engedélyt, hogy majdcsak lesz valahogy. Bízik abban, hogy egy kőépület mégis erősebb, mint a papírra rótt rendeletek. A tudatos szabályfelrúgók okozzák a legtöbb galibát. Ők azok, akik úgy építik fel házukat, hogy a szomszéd még véletlenül se láthasson mást az ablakából, mint puszta falat. Ők azok, akik körömszakadtáig védik már megépítése pillanatában életveszélyes, házilag barkácsolt építményüket. Ők azok, akik semmivel sem törődve alapoznak, téglát téglára raknak a tilalom alatt álló területen. Elrendelik a bontást? Ugyan! Semmi sincs elveszve. Ennek lebonyolítása ugyanis egyáltalán nem egyszerű. Egy-egy ügy évekig járja a hivatalokat, gyűlnek a paksaméták, a mérges indulatok, ám az épület továbbra is áll, rendíthetetlenül. Tavaly ősszel a fővárosi tanács szigorú ellenőrzést rendelt el. A rendőrség és az IKV szakembereinek bevonásával hetenként két-két napot azzal töltöttek el a műszaki osztály dolgozói, hogy engedély nélküli épületek után kutattak. Nem eredménytelenül: 28—30 minden alkalommal kibukott. Ez azonban mindössze a helyes statisztika készítéséhez adott egyelőre adatokat. A három éve felderített 54 engedély nélküli lakóház mindegyikében laknak ma is. Csaknem félszáz a tiltottan felépített víkendházak száma. Pontos szám nincs, mire ez a mondat papírra kerül, már több van. Ez az évszak a roham-építkezések ideje. Szombat-vasárnap kalákában elkészül a fertelmes vityilló. 3