Budapest, 1977. (15. évfolyam)

1. szám január - Gábor István: A Vigadó újjáépítése és megnyitása

lokzatot illeti, az sem eredeti elgondolás, „amellett kellemetlen benyomást tesz. Feltűnő hiánya az egész főhomlokzatnak abban is áll, hogy benne minden erősebb párkány hiányzik, és bizonyos «kopaszság» érezhető egy hatalmasan védő koszorúpárkány hiánya miatt". Elmarasztalja az épületet az 1875-ben kiadott Budapest című kalauzban Hevesi Lajos is: „Az épület styljéről szólni nagyon nehéz, tán legjobban monumentális eszközökkel és arányokban rögtönzött vázlatnak mondhatnók, mely az eszméket és hatást bár nem nélkülözi, de esztétikai élvezetet nyújtani nem képes." Még határozottabban fogalmazza meg véleményét Budapest középítkezése című könyvében Ország Sándor: „A Vigadó palotája szigorúan egy stylfajtához sem tartozik.'''' A neves műkritikus, Fülep Lajos a nemzeti jelleget kérte számon Feszítői: „ . . . az ígéretek benne még igen határozatlanok, a később Lechner Ödön programjává lett nemzeti jellegnek még nyoma sincs benne". Egy másik ismert művészetkritikus, Supka Géza a Világ című napilap 1916. december 3-1 számában ennél is keményebben fogalmazott: „A hatvanas években megpróbálkoztak nálunk keletieskedő álhisztorizmussal: a Vigadó romantikus keresztes lovagokkal tarkított moreszk gótikája — ha nem is minden inger híjával mégis csak zsákutcába kergette építészetünket." Feszi Frigyes alkotását csak a XX. század első évtizedeiben kezdték értéke szerint méltatni. Egyik tanulmányában Lechner határozottan leszögezte: „Mint Gounod-t Faustja, vagy Mascagnit Parasztbecsülete, úgy örökíti meg (Feszit) egyetlen műve a halhatatlanság csarnokában. A Vigadó homlokzata, lépcsőháza, pompás arányú termei nemcsak kora romantikus építészetének talán egész Európában legművészibb képviselői, de a belőle sugárzó magyar jelleg különös érdekességű". Az 1924-ben kiadott Budapest műemlékei című könyvben Lechner még egyértelműbben foglalt állást Feszi alkotása mellett: „Egyik legjelentősebb építménye ennek a vajúdó stílkorszaknak a Pollack Redout ja helyén 1859—65-ben épült új Vigadó, Feszi Frigyes nagy művészi értékű munkája, melyben először csillan meg egy nagytudású mester kezén a nemzeti szellemű építőművészet megteremtésére irányuló szándék ... A világ, amelyet Feszi alkotott, teljesen az övé, ő maga gyűjtötte különböző forrásokból.. . Vigadójánál a gondolatok célzatos, erős akaratú és Alexy szobor-vázlat I. A diszterem részlete fölényes tudású végigvezetése a legkisebb részletektől az egészen nagy tömegekig . . . mind egytől egyig egy nagy építőmester sajátos gondolatvilágában születtek meg." Egy újabb mű, dr. Borsos Béla —Sodor Lajos—Zádor Mihály 1959-ben megjelent Budapest építészettörténete című könyve igy foglalt állást a múlt század hatvanas éveiben megkezdődött vitában : „A Vigadó Feszi Frigyes tervei szerint felépült, romantikus alkotás, s ezen építészeti stílus legjelentősebb képviselőjének számít nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is .. . E nagyszerű alkotásban Feszi ragyogó, szinte Alexy szobor-vázlat II. H