Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Keviczky István: Telefongondok, telefontervek

Csigó László felvétele És azok persze speciális kábelek. Az újjáépítés erőfeszítései meghozták az eredményt. Újjáépül az összes telefonközpont, sőt 1962-ben megépült egy új központ, a Ferenc Központ, majd ezt követte 1964-ben az Óbuda, 1965-ben a Zugló Központ. Természetesen a gépi berendezéseket is fel kellett újítani, ki kellett cserélni. A közelmúltban tértünk át a már kiöregedett ún. 7A2 telefongép rendszerről a modern, gyorsabban, pontosabban dolgozó Crossbar rendszerre. Ez minőségileg fejlettebb telefongép, mint az előző volt. 1?7

1-ben kapcsoltuk be a Lágymányos Crossbar Központot; azóta megépült az új Belváros Crossbar Központ is. A Belváros új épületében modern technikával felszerelték a Tudakozó és Névsorszerkesztő Hivatalt. Új, modern rendszerű és jól működő Crossbar központokra van szükség a jövőben is. Ilyeneket tervezünk, és a következő években több régi mellékközpontot — Újpest, Vár, Zugliget, Szabadság-hegy — megszüntetünk. Hatalmas építkezések körvonalai bontakoznak ki a postai tervekben: új Krisztina Központ épül az 1980-as évekre, a Pesterzsébet és Lőrinc mellékközpontok új épületekkel bővülnek, Budafok Mellékközpont átépítése is a telefonhálózat javítását szolgálja. De új földalatti és földfeletti hálózatot is kell építeni! Ez viszont elképesztően drága munka: 1 km földalatti hálózat hozzávetőlegesen 1,3 millió forint. A pestiek nem is sejtik, hogy milliárdos értékek fölött sétálnak. Földalatti telefonhálózatunk nagy része azonban elavult, ezért nagyarányú hálózatcserére van szükség. 1972 óta folyik a földalatti hálózat felújítása. A kábelek beázásának a megakadályozására külön tervek vannak. Már alkalmazzuk az új szerelési eljárásokat, az új technológiát, és újfajta kábelekkel dolgozunk. A csere ugyanakkor igen nagy munka, nagy pontosságot követelő fizikai feladat is. A szűkre szabott anyagi lehetőségek mellett ez is lassítja a felújítást. Egyébként 1967-ben megkezdődött Budapesten a lakóházak telefonhálózatának a rekonstrukciója is. A fejlesztés egyik akadálya a rossz munkaerő-helyzet. Kevesen dolgoznak a telefonhálózati munkában, Budapesten mindössze kb. 700-an. Nagyobb gondot kell fordítani hírközlési szakemberek képzésére: többet kell képeznünk belőlük, minőségileg magasabb fokon. Jelenleg 140 ezer ember vár telefonra, s ez a szám állandóan növekszik. Különösen a lakótelepeken rossz az ellátottság. Sajnos, az igényeket még évekig nem leszünk képesek kielégíteni. 1976 végén a telefonközpontok 340 000 állomást tudtak befogadni. További állomásokat nem lehet bekapcsolni, mert a torlódás még jobban rontaná a helyzetet. Olyan terveink is vannak azonban, melyek megvalósításával a fővárosban 1980-ban 610 000 előfizetői telefonállomásra számíthatunk, és 1985-re ez a szám 750 000 fölé emelkedhet. Ehhez azonban az új központok építése mellett több száz kilométer kábelt kell majd beépíteni, rengeteg földmunkát és betonozást kell készíteni. Közben új műszerek, gépek, szerszámok válnak szükségessé. Növelni kell a nyilvános telefonállomások számát is. Most 3150 ilyen telefon áll a lakosság rendelkezésére. 1980-ig a lakótelepekre 400, a belterületekre és a szórt településekre további 600 nyilvános állomást szerelnek fel. Ez sem olcsó: egy telefonfülke közel 30 000 Ft! Új pénzbedobós készüléktípus is várható, amellyel remélhetőleg csökkenteni lehet a telefonrongálásokat. Az ember szeretne gyorsan és jól telefonálni. Az időmérés bevezetése ezt a célt szolgálja. Az időmérés az előfizető érdeke is, mert ezáltal növelhető a telefongépek forgalma, csökken a foglaltság, és ez is javítja a telefonálási lehetőséget. Gondjaink bőven vannak, ez a vázlatos áttekintés is érzékeltette őket. Ám a jövő eredményei már lassan most is érezhetők. Egy bizonyos: a postások azon fáradoznak, hogy minden telefon mindenkor rendben működjék, és egyre javuló minőséggel szolgálja a lakosságot. 21