Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - H. Boros Vilma: Gimnáziumi éveim a század elején

Leányfős kályhacsempe (XV. sz.) pallos maradványait hoztuk felszínre. De találtunk egy harci vascsákinyt is. E francia típusú csákányt két nyelvé­vel rúdvégre húzták; még felerősítő szegét is megleltük. Nagyobb szám­ban találtunk négyágú vastöviseket — úgynevezett sulymokat —; ezeket lovak elé szórták. Mivel egyik tövisük mindig égnek áll, jaj volt annak a paripának, amely beléjük hágott. A „dücső lovagkor" lovas bajvívásai­nak emlékét idézik a hármas csúcsban végződő vas lándzsavégek, amelyek nem szúrással, hanem döféssel emel­ték ki nyergéből a vesztes bajvívót. És különböző kaliberű kő és vas ágyúgolyóknak, gránátoknak immár százai mondják el: mitől és miképpen pusztult el a XVII. századvégi ostro­mok Budája. Nemrégiben akadtunk rá egy ún. „tüzeslabda" vas karosszéri­ájának töredékére. Ebből a vetett robbanószerkezetből — az 1686-os budai várostrom céljára — 600 dara­bot készíttetett el a bécsi Haditanács. (Másik példányát Vácnál emelték ki a Dunából. Egy harmadik példányuk Esztergomban van.) Ágyú, puskamaradvány meglepően kevés akad. Az 1686-os ostrom után, a török kiűzésekor ugyanis a győzte­sek gondosan összegyűjtötték a hadi­zsákmányt: sok száz ágyút és sok ezer puskát. Ágyú- és szekérvasalások, vasgo­lyók, ezerszámra menő puskakovák, a romboló technika emlékei felfedik: hogyan omlottak össze tornyok, palo­ták, várfalak. S azt is: miképpen pusz­tultak, hullottak el az emberek. Akik­nek egyik tragikus, 1686-os tömeg­sírját éppen írásom napjaiban tárjuk fel a Szent György tér délnyugati végén. A romboló technika fegyvertára Az építő technika emlékeivel együtt a romboló technika emlékeit is fel­nyújtotta nekünk a föld. Fegyverek azok. A régebbi feltárások egyik — ke­véssé értékelt — emléke volt egy vas ágyú-elsütő szerkezet, a XIV. szá­zad végéről. Kardok, pallosok, tőrök, harci kések mellett az egyik ciszterna mélyéről egy XIV. századi, kétélű vonalában áll. jóleső érzés mindazok­nak, akik a régebbi s az újabb várása­tásokban részt vettek: ezt az anyagot szinte „tíz körmünkkel" csikartuk ki a fukar földből. Találtunk jónéhány díszes padlótég­lát is. És az ún. idomtégláknak, terra­kotta épületplasztikáknak egész so­rát. Reneszánsz vörösmárvány párkány-töredék (XV. sz.) Szemenyei Tivadar felvétele Apród és fiatal lovag feje XV. századi kályhacsempe-töredékeken 41

Next

/
Thumbnails
Contents