Budapest, 1977. (15. évfolyam)
5. szám május - Mojzer Miklós: A Régi Magyar Gyűjtemény sorsa
Jákob alakja pécsi mészkő faragványon (XII. század) Petrás István felvételei nyire jobb állapotban maradt fenn. A mi gyűjteményünkkel kapcsolatban a restaurálás a legtöbb időt és hozzáértést követelő munka. A hazai főiskolai képzés és restaurátor-műhelygyakorlat pedig csak az 1960-as évek közepétől nőtt fel ezekhez a feladatokhoz. Ekkortól használatosak továbbá nálunk is olyan kiváló anyagok és eljárások, amelyek az alapvető teendők, a konzerválások terén nélkülözhetetlenek. 1969-től a régi anyag restaurálása külön támogatással fokozottan történik. Ez volt az első valóban komoly lépés a kibontakozás felé. — És most azt hiszed, hogy a 24 Magyar Nemzeti Galéria is hivatása magaslatán áll a restaurálást illetően? — Ez nem hit kérdése, hanem tény. A régi gyűjtemény tárgyai lassan újjászületnek, legjobb tudásom és tapasztalatom szerint, időt és kritikát álló módon. Ezt persze csak a megnyíló állandó kiállítás teheti majd nyilvánvalóvá. Legfeljebb a restaurálási munkák iramával nem vagyok elégedett. Még mindig több sorakozik előttünk, mint mögöttünk. — De mikor áll majd a régi művészetet bemutató állandó kiállítás? — Ez nem a restaurátoroktól függ. Az eddig elkészült tárgyak máris nagy áilandó kiállítást tesznek lehetővé. Az építkezés befejezését kivitelező vállalatok tehetségét azonban a vállalt feladatok eddig sorra meghaladták. Hiányzanak a lámpák, a naptól védő redőnyök, a biztonsági berendezések, egyes régen rendelt installációk. A kérdéssel tehát hozzájuk kell fordulni. — És ha majd áll az óhajtott, az együtt még sohasem látott múzeumi mű, fogható lesz-e a prágai Várban 1962-ben felállított képtár-együtteshez, vagy éppen az 1974-ben a Budai Várban előkerült szobor-lelethez? — Azt gondolom, semmivel sem lesz kisebb jelentőségű. Még akkor sem, ha a középkori gyűjteményből sok mindent nem is tudunk egyelőre bemutatni. A Régi Magyar Gyűjtemény a Jelenet Szt. Miklós legendájából. A jánosréti főoltár részlete (1476 körül)