Budapest, 1977. (15. évfolyam)

1. szám január - Sára Péter: Ady Emlékmúzeum

bátyám, hogy Ti alkalmas helyiséget ne találhassatok s talán megbízottaitok kevés gondossága, hogy a szerkesztőségnek nincs még helyisége. . ." Az új otthon teremtésének izgalmairól, a lázas készülődésekről és bútorvásárlásokról a kortársak közül többen említést tesznek. Igy Fehér Dezsőné is, akit azért is érdemes idézni, mert a lakás egykori tárgyairól is részletesebben szól: ,,1917 őszén, amikor Pesten jártam, Adyék még a Vadászkürtben én meg a Hungáriában laktam. Bertuka hívott, menjek fel a Veres Pálné utcai lakásukba, ahol épp nagy rendezgetés folyt, de csak Adyné vezetésével... Akkor már rengeteg antik holmi állt ott nagy összevisszaságban — ezt mind Bertuka vásárolta Pesten —ott állt egy csúcsai szalonfagarnitúra is, amely Pesten kapott szilvakék selyemplüss huzatot, ott állottak a csúcsai fehérneműs ládák, melyeket Török Károly adott fel Bertuka címére. Csúcsán sok régi ezüst volt, többek között szép barokk ezüst evőeszközökre emlékszem. Hogy abból mi került fel a pesti otthonukba, nem tudom. Az új holmit, amit Csinszka Pesten vásárolt, megmutatta nekem: volt ott sok ezüstnemű, kristálypohárkészlet, értékes porcelán-evőkészlet, nem is egy, de kettő-három, közötte egy választékos ízlésű, kobaltszélű szerviz..." (Fehér Dezsőné vallomását Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek. . . című könyvében tette közzé.) A lakás meghitt hangulata, stílusa még a kényes ízlésű Hatvany Lajost is meglepte: ,,Adyék három szobája a Veres Pálné utcában csupa kedves, meghitt családi bútor, kecses, ízléses elrendezésben. Nagyon meglepett és nagyon jól esett a garabonciást ily takaros környezetben látnom. . ." Érdemes meghallgatnunk Dénes Zsófiát is, akinek éles aszszonyszeme több mindent észrevesz, de ő is elégedett: ,,A sötét paliszanderbútor csillogásába meleg sötétkék szűrődik, sok kék, Bertuka kedvenc színe. Sötétkékbársony borítás, néhány jó szőnyeg, egyetlen hímzett párna sem, mütyürke sehol. A fodros tüllfüggöny nekem ugyan sok, de a biedermeier-famunka miatt Bertuka elengedhetetlennek tartotta. Az ezüst nem tolakszik a vitrinekben, holott épp elég van a házban. Fölösleges általában semmiben sincs, inkább bizonyos tartózkodásra-hajlás a lakáskép egész felépítésében. Bravó, gondolom, ez ugyan nem Ady lakása, hanem Boncza Bertáé, viszont azé, aki címlapot is ügyesen rajzol. Van Székely Aladár felvételei Ady édesanyjával és feleségével a háború alatt