Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: A budavári ásatások újabb eredményei

— e sorok írója tárta fel munkacsoportjával 1949/50-ben. A három helyiség ma a Budapesti Történeti Múzeum délnyugati alagsora. És ismét a Szárazárok: V. László, Garai és udvaruk a Szárazárok déli oldaláról, a Friss palota egyik erkélyéről nézték végig Hunyadi László fővételét. A kivégzés a Szárazárok északi oldalán ment végbe, a nagy várpiacon. Vagyis az elítéltet vesztőhelyéhez ezen a hídon, a Szárazárok hídján vezették át. És ezen a hídon vezették el a fogoly Mátyást is. De alig egy év múlva ennek a kőpilléres fahídnak deszkáin lépdelt végig paripáján az új király, Hunyadi Mátyás! 1476-ban, Mátyás és Beatrix menyegzőjekor ennél a hídnál bocsátotta el Mátyás a lakodalmas sokaságot. Ez volt az a híd, amelyen át 1526. július 20-án II. Lajos Mohács felé indult. És nyergéből visszafordulván, ittmaradó vitéz legényeinek hátraszólt: — Kutyácskáimra pedig jól vigyázzatok ! Hetenkint kétszer fürösszétek őket... (Kiss Károly idézi a „Mohács emlékezete" című albumban. A forrás: Szerémi György: Levél Magyarország romlásáról, 1547.) 1526. szeptember 3-án a Szárazárok toronykapujából Szulejmán szultán előtt eresztették le a felvonóhidat. A szultán bevonult a magyar királyok palotájába. Ahová 1241 óta ellenség nem tehette be a lábát! Legfeljebb, mint fogoly vagy diplomata . . . Hát efféléket idéznek fel ezek a leletek. A „szakállszárító" és a Zindán A belső kaputoronynak — amelyikhez ez a híd vezet — szintén van mondanivalója a számunkra. A magyar középkorban a hídfőt, a felvonóhidas kaputornyot bronzszobrok, címerek ékesítették. Az őrség termei foglaltak benne helyet. A torony s a hídfő táján kőpadok voltak. Itt gyakran beszélgettek az ország főemberei is. Szakállszárítónak nevezték ezeket a hídfő körüli padokat; más — ugyancsak magyar — szóval morgószínnek. (Az elutasított kérelmezők itt bízvást élhettek a „ius niurmurandi"-val, vagyis a „morgás jogával".) A hajdani nyílttéri kaszinóra nehéz idők köszöntöttek a XVI. században. A török korban a több emelet magas kaputornyot egy-egy aga lakta. Az 1660-as években pedig keresztény foglyokat őriztek benne. (Zindármsk, börtöntoronynak nevezte a török.) Ma csak a torony alapfalai a hírmondói mindennek! A torony tömlöcét a török utazó, Evlija Cselebi „a pokol fenekének" nevezi. Auer Ferdinánd pozsonyi nemes 1663-ban ebben a toronyban raboskodott. Naplójában leírja az — akkor még rongál tan is ép — épületet. Földszintjére a törökök a gonosztevőket zárják. Őmaga a torony (azóta rég leomlott) emeletén sínylődik társaival. Váltságdíjukat várják. „Ide — írja Auer — még a napfény is bejut: a tető lyukas. A pincében, sötétben, piszokban, bűzben, hőségben és hidegben azok a keresztény és magyar foglyok gyötrődnek, akiknek késik a váltságdíja . . ." 1977. évi munkánk során ennek a toronynak alapfalait tárjuk fel. Eddigi megfigyeléseim azt mutatják: a meghiúsult 1684. évi ostrom során ez a kaputorony leomlott, s délről észak — vagyis a Szárazárok — felé zuhant. Mégpedig olyan erővel és súllyal, hogy a híd hozzá legközelebb eső óriáspillérét — több tonnás tömeget — egydarabban kimozdította helyéből. Ekkorra már a Szárazárok betöltődött. A híd megszűnt. 1686-ra — a nagy ostrom idejére — a külső nyugati várfal mögé a török az összedőlt torony köveinek felhasználásával még egy vastag kőfalat épített. (Ám ez legfeljebb késleltette, de meg nem akadályozhatta Buda 1686. évi ostromának sikerét.) 7 / Lovag és heroldja az 1974-es ásatásokból (Szemenyei Tivadar felvétele)