Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - Árokszállási Éva: A „Közért" három évtizede

ség és burgonya, valamint a konyhakész baromfi. És az erkölcsökre sem hatott rombolóan az önkiszolgálás. A lopások száma elenyésző, évek óta szóra sem érdemes. Míg külföldön a tükröket tévékamerák váltották fel, sőt képmagnók, a lopás pillanatának rögzítésére, addig nálunk eltűntek az ellenőrzés rafinált módjai. A fővárosban hazánk lakosságának egyötöde él, és a teljes áruforgalom 30 százaléka itt bonyolódik le. A KÖZÉRT-üzleteknek jelentős a szerepük a budapestiek élelmiszerellátásában: az élelmiszerszükséglet 70 százalékát biztosítják, jóllehet mind nagyobb részt vállalnak ebből az ÁFÉSZ-ek, valamint a Csemege Vállalat is. A KÖZÉRT-boltok forgalma 1975-ben meghaladta a 13 milliárd forintot; ez 32 százalékkal volt nagyobb az 1970. évinél, holott erre az időszakra csak 28,5 százalékos emelkedéssel számoltak. Az óriási forgalmat a főváros 2400 KÖZÉRT-boltjában, mintegy 257 ezer négyzetméter alapterületen bonyolították le. 1970-ben még 20 ezer négyzetméterrel volt kevesebb a boltok össz-alapterülete. De nem a boltok száma nőtt jelentősen, inkább struktúra-változás figyelhető meg a hálózatban. Az elv ugyanis az, hogy minél több korszerű, tágas élelmiszeráruházat nyissanak meg; az egy-kétszemélyes üzleteket pedig megszüntetik. Erre ösztönöz egyebek közt a krónikus munkaerőhiány is. Nézzük a munkaerő-helyzetet a számok tükrében! 1975-ig 11 százalékkal — azaz 1300 fővel — csökkent a KÖZÉRT-üzletek dolgozóinak a létszáma, 1970-hez viszonyítva. A forgalomnövekedés viszont egyre nagyobb terheket rótt rájuk. Az új ÁBC-áruházakat például csak létszámátcsoportosítással lehetett megnyitni. Es ez nem kis gondot okozott, hiszen az elmúlt öt év alatt ötvennél több új ÁBC-áruházat adtak át a vásárlóknak. A munkaerőgondokon talán a kereskedelemben is bevezetett 44 órás munkahét és a szabadszombat — néhol már a szabadhétfő is — enyhít. Nagy reményeket fűznek az úgynevezett munkahelyi pótlékhoz is, amelyet első ízben 1975 végén fizettek. A pótlék — évente 5000 forint — azokat a dolgozókat illeti meg, akik legalább két évet töltöttek a pult mellett. Ezeknek a központi intézkedéseknek mindenképpen hatniuk kell, ugyanis az ötödik ötéves tervidőszakra mintegy 8 százalékos létszámfejlesztést tervezett a KÖZÉRT. És ha nem eléggé vonzó a szakma, a munkakörülmények, a bérezés, akkor aligha váltható valóra ez az elképzelés. Néhány szót még az egyszemélyes boltok problémájáról. Sokan ellenzik megszüntetésüket, legalábbis addig, amíg helyükbe nem lépnek a korszerű üzletek. A szakemberek szerint az egyszemélyes üzletek alkalmatlanok a korszerű árukínálatra, választékuk szegényes, forgalmuk pedig jelentéktelen. Mégis, a fogyasztók ragaszkodnak hozzájuk. Ennek a ragaszkodásnak megvan az alapja! Van ezeknek a kis boltoknak — hátrányuk mellett — megannyi előnyük is. Sűrűn helyezkednek el. Eladó és vevő között jóismerősi, barátságos a kapcsolat. A vásárlás is gyorsabb a kisboltban, mint az áruházban. Mindenki tudja saját tapasztalatából, hogy a szupermarketekben — még a délelőtti órákban is — sokáig tart a vásárlás, jóllehet csak kenyérért, tejért tértünk be. Sok a nézegetni való, a csábító áru, és az esetek többségében a tej és a kenyér mellé kosarunkba kerül más egyéb is, amire pedig nincs is égető szükségünk. Az érzelmek, a hagyományok persze nem védik meg az elhalástól a kis üzleteket, mert a kereskedelem korszerűsítésének akadályozói. A megnövekedett forgalom következtében például az áruszállítás nagyrésze az éjszakai, hajnali órákban zajlik; ez a kis üzletekben megoldhatatlan, hacsak télen-nyáron, esőben-hóban ki nem rakják az utcára az árut. A régi kis üzleteknek megfelelő raktárhelyiségük sincs; különösen az úgynevezett zsilipraktár hiánya akadályozza a folyamatos ellátást. Korunk nagy vívmánya, a konténer sem használható ezekben a boltokban. A jövő tehát az ÁBC-áruházaké, a zsilipraktáraké és a konténereké. A tervek ezekre épültek. 1980-ra a KÖZÉRT-boltok forgalma további 38 százalékkal nő; eléri a 18 milliárd forintot. A tervezésnél figyelembe vették a jövedelmek alakulását, a vásárlási szokásokat, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság várható fejlődését, valamint a kereskedelmi hálózat bővítését. Az ÁBC-jellegű áruházak alapterülete 1980-ig megkétszereződik. A fejlesztési program szorosan kapcsolódik a lakásépítési tervekhez. A közelmúltban Óbuda, Kelenföld kapott bevásárló központot, most épül az Örs vezér téri. Az épülő nagy lakótelepeken — Békásmegyeren és Kőbánya-Újhegyen — annak az elvnek igyekeznek érvényt szerezni, hogy minden 1000 lakás kapjon 1200 négyzetméter élelmiszerüzletet. De vannak még az élelmiszerkereskedelemnek fehér foltjai is. A peremkerületek, az üdülőövezetek és a hegyvidéki városrészek bolthálózata, ellátottsága nem kielégítő. Ezeken a területeken a közeljövőben 50 új ÁBC-áruházat nyitnak meg. Az épülő áruházak többségét — előreláthatólag 70 százalékát — a KÖZÉRT vállalat üzemelteti majd. Lépjünk most be egy átlagos fővárosi KÖZÉRT-boltba! Csúcsforgalom: a pultnál, a pénztárnál hosszú sorok. A kirakott árut néhány eladó őrzi, miközben a pultnál megfeszített ütemben folyik a kiszolgálás. Itt kapjuk a kenyeret, a felvágottakat és szinte mindent, amit mérni kell. Ha elfogy a türelmünk, otthagyjuk a sort, s próbáljuk megoldani a vásárlást kiszolgálás nélkül — ami a legtöbbször nem sikerül. Hiszen kenyérre, péksüteményre mindennap szükségünk van. Csalódottan ismét a sor végére kényszerülünk. És ha végre a pult elé kerülünk, 1—2 deka túlmérésért nem szólunk, márcsak a mögöttünk várakozók miatt sem. Es nem szólunk a néhány forintos számolási hiábért sem, hiszen látjuk az eladók megfeszített tempóját; ők is emberek, tévedhetnek. De nemcsak az utca embere látja ilyen sötét színben a vásárlás körülményeit, hanem a szakemberek is. Nem véletlenül kerültek nemrég napirendre a Budapesti Élelmiszerkereskedelmi Egyesülés igazgatói tanácsülésén a bolti munka szervezésének kérdései. Az egyesülés szakértői szerint a kezdeti dinamikus fejlődés után némi megtorpanás tapasztalható a kereskedelem fejlődésében. Az önkiszolgáló rendszer ugyanott tart, ahol 15 évvel ezelőtt. A kiszolgáló pultok ma is akkorák, mint a kezdet kezdetén; egyszóval még mindig csak fél-önkiszolgáló ez a rendszer. Sok helyen mindent — nemcsak azt, amit mérni kell — a pultnál tartanak. Nem egy üzletben a vajat, a drágább konzerveket és a csomagolt sajtokat is csak az eladók közreműködésével vásárolhatjuk meg. Sokáig ésszerű magyarázata volt a fél-önkiszolgálásnak a hűtőpultok hiánya, a csomagolástechnika kezdetlegessége. Napjainkban azonban inkább a szemlélet maradiságában kell keresni a pultokhoz való ragaszkodást. (Azt a véleményünket is megkockáztatjuk, hogy a mérésben rejlő lehetőségekről nem szívesen mondanak le az eladók.) Pedig a munkaerőhelyzet sürgeti a kiszolgáló pultok további zsugorítását. Az Élelmiszerkereskedelmi Egyesülés például évek óta nem kap választ a következő kérdésére: miért kell a budapestieknek naponta 25 vagon kenyeret és 1 millió péksüteményt az eladótól kérniük? Talán olcsóbb is lenne, ha papír helyett fóliába csomagolva kerülne a pékáru a polcokra, minthogy emberek százait ezek kiszolgálásáért fizetjük. (Egyébként még egy zárójeles megjegyzés: rendelet ide, rendelet oda — szinte sehol sem kapjuk a kenyeret kellő méretű papírosba csomagoltam) A gyakori panaszra, az ideges, udvariatlan kiszolgálásra a szokásos, csaknem elfogadható magyarázat: az alkalmazottak túlterheltsége. De ennek egyik oka a rengeteg adminisztráció! Az üzletekben ugyanis háromnaponként ki kell mutatni a készletet. A nagyobb boltokban az úgynevezett tablós munkatárs végzi az adminisztráció zömét, de jut belőle bőven a vezetőnek is. Az adminisztráció megkönnyítésére is tett kísérletet az Élelmiszerkereskedelmi Egyesülés, a gépesítés bevezetésével. Rendelkeznek egy R 21-es számítógéppel, amely alkalmas lenne a bolti adminisztráció nagyrészének elvégzésére. Első lépésként az édességboltok adminisztratív teendőit vette át a számítógép, tavaly pedig az angyalföldi KÖZÉRT vállalat üzleteit mentesítette a készletkimutatás terhe alól. Továbblépésre is lenne lehetőség, ha a berendezést két műszakban működtetnék. De ehhez újabb számítógépkezelők kellenének. Az Egyesülés pedig egyelőre létszám-stop alá esik. Meggondolandó itt a létszám-stop feloldása! Hiszen a fővárosi KÖZÉRT vállalatoknál jelenleg két és félezren foglalkoznak adminisztrációval, többségük a fárasztó eladói munka mellett. Az eladók munkájának megkönnyítése mindannyiunk közös érdeke. Szinte naponta betérünk az élelmiszerüzletbe. S a boltból kilépve nemcsak az árut visszük magunkkal, hanem az ottani hangulatot is. Árokszállási Éva 14