Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Középkori részlet a Hilton-szállóban (Tahin Gyula felvétele)

vezett fejlesztések ellenére — az V. ötéves tervidőszakban is korlátozzák még a zárolt transzformátor körzetek, illetve néhol az elektromos hálózatnak egyelőre meg nem szüntethető szűk keresztmetszete. Közlekedés és hírközlés A fejlett tömegközlekedés, az utvonalak és csomópontok jelentékenyen alakitják a nagyvárosok szerkezetét, biztosítják a lakóhely-munkahely kapcsolatokat, a személy- és áruszállítást. Budapest gyűrűssugaras útrendszere sűrűn behálózza a város lakóterét. 1971—75 között a kiépített útfelület — 1,4 millió m2

-rel — 16,8 millió m2

-re, a korszerű (aszfalt, beton) útburkolatok aránya pedig 40 százalékra emelkedett. Az úthálózat a gyorsan növekvő forgalom követelményeinek mégis nehezen tud megfelelni. Az V. ötéves tervidőszakban a következő alapvető célkitűzések szerepelnek: a közúti főhálózat és a gyorsvasúti hálózat koordinált kiépítése, elsősorban a szűk keresztmetszetű vonalak, utak, csomópontok, keresztezések, illetve férőhelyek bővítése. A meglevő felszíni közlekedési rendszerekkel az igényekhez igazodva indokolt összehangolni a MÁV, MÁVAUT, MALÉV és MAHART kapcsolatokat is. A főváros közlekedésének V. ötéves tervében — melyről a „Budapest" 1977. januári száma részletesen beszámolt — a metró építése és az új lakótelepek közlekedési feltételeinek biztosítása a fő feladat. A távolsági közlekedésben fennálló budapesti kapcsolatok alapvetően nem változnak. A pályaudvarok korszerűsítése, kapacitásuk növelése, az egyes vonalak átbocsátóképességének fokozása és egyes üzemi vágányösszeköttetések átalakítása került a középtávú területfejlesztési tervbe. Az 1975. évi utasszámlálás szerint a Budapestre csatlakozó 11 vasútvonalon naponta rendszeresen közel 130 ezer fő utazik. Ez az utasszám 1980-ra várhatóan nem változik. A MÁVAUT járműállománya és utasszáma viszont kissé bővül. A MÁV vonalainak Budapestre vezető szakaszain a csúcsidőszakban a forgalom eléri a pályakapacitás felső határát. Kisebb módosulás a Kőbánya—Kispest állomás bővítésével, a metrócsatlakozás üzembe helyezését követően várható. A IV. ötéves tervidőszakban nagyobb állomásbővítési munkára a Déli pályaudvaron került sor; ez a következő években folytatódik. A Nyugati pályaudvar átépítése is megkezdődik. A Kelenföldi pályaudvar rekonstrukciója a MÁV egyik legnagyobb budapesti beruházása lesz az V. és a VI. ötéves tervidőszakban. 1980 végén elkezdődik a Ferencváros keleti rendezőpályaudvarának korszerűsítése is. A vízi közlekedésben a tervidőszak során folytatódik a folyami személy- és teherszállító kapacitás korszerűsítése, a hajópark bővítése, a kikötők műszaki-technikai színvonalának javítása. A légi közlekedés fejlesztése is folytatódik. A beruházások és a megépülő létesítmények lehetővé teszik, hogy a jelenlegi 1,2 millió utasforgalom az 1980-as évek elejére évi 4 millióra emelkedjék. A lakóhely-munkahely kapcsolatok javítását az egységes gyorsforgalmú tömegközlekedési rendszer fokozatos megvalósulása biztosítja. A „honnan-hová" utasszámlálás adatai szerint az utasok döntő része sugárirányban utazik a városközpontokon kívüli területekből a központba, vagy azon túl. Nagy (kb. 48 százalék) a helyi utazások aránya is. A napi utasszámnak több mint a fele a reggeli órákban igyekszik a fővárosba. A helyi közlekedés fejlettségét, a lakóhelyi ellátottság szintjét jelzi, hogy a lakosság 96 százaléka 500 m-en belül elérheti valamelyik tömegközlekedési vonalat. A budapesti távbeszélő-hálózat fejlődése is elmaradt az igényektől. 1975 végén 100 lakosra vidéken 6, a fővárosban 29 állomás jutott (1980-ig ez 32-re emelkedik). A belső és külső kerületek ellátottságában — egyes lakótelepeket is beleértve — jelentős a különbség. A IV. ötéves tervidőszakban a budapesti távbeszélő-állomások száma 63 ezerrel, 306 ezerre gyarapodott. 1976—1980 között — 44 ezer állomás műszakilag szükséges megszüntetése mellett — 102 ezer állomással bővül a jelenleg túlterhelt távbeszélő-főközpontok teljesítőképessége. Ennek megfelelően a már üzembe helyezett Belvárosi (24 ezer állomáskapacitású) főközpont területén kívül sor kerül a Teréz és Lipót főközpontok, valamint a Ferenc, Erzsébet, Lágymányos és Újpest központokhoz tartozó területek általános hálózatbővítésére is. Mindez kedvezően érezteti hatását a VII., IX., X., XI., XIII., XVII., XX., XXI. és XXII. kerületekben. Az utcai nyilvános távbeszélő állomások száma pedig — főként ahol kisebb a hálózatsú'rűség — mintegy 1000-rel növekszik. A területi kiegyenlítődés tendenciája A területfejlesztési célkitűzéseknek megfelelően a IV. ötéves tervidőszakban a kerületek ellátottsági színvonala arányosan emelkedett. így a lakáshelyzet, a közművi ellátás, az úthálózat, az egészségügyi, oktatási intézmények, a kereskedelmi és a helyi ipari szolgáltatások alakulását összehasonlító 25 mutató alapján, 1975 végén a kerületek egymáshoz viszonyított rangsora és a fővároson belüli helyzete a következőképpen alakult: Valamennyi kerületben jelentékenyen bővült a gyermekintézményi — főleg az óvodai — kapacitás, és korszerűbbé váltak a szolgáltató hálózatok. A lakások komfortossága mellett a helyi alapellátást optimálisan s mind általánosabban kívánjuk biztosítani. Az alapellátó hálózat struktúrájának területi és minőségi összetétele fokozatosan átalakul. Ennek során 1980-ig folytatódik a még meglevő ellátottságbeli különbségek mérséklődése. A kiskereskedelmi bolthálózat a IV. ötéves tervidőszakban — főként az élelmiszerüzletek tekintetében — egyenletesebbé vált, jóllehet a forgalomlebonyolító képesség növelését a munkaerő-problémák megnehezítették. Területrészenként az élelmiszerboltok alapterülete a következőképpen fejlődött: Élelmiszerboltok Ebből Év átlagos alapterülete Év átlagos alapterülete a belső a külső kerületekben 1970 83 98 79 1975 106 101 107 Az élelmiszerüzletek ezer lakosra jutó alapterülete az I., az V., a VI., a IX. és a X. kerületben lényegesen magasabb a fővárosi átlagnál; a XII., a XV. és a XVIII. kerületben viszont a bolthálózat fejlesztése a lakosság növekedésével nem tartott lépést. A budai oldalon pedig főként a ruházati és a választékigényes iparcikkek tekintetében maradt el a kereskedelem hálózata a lakosság részarányától. Egyenletesebbé vált a vendéglátó hálózat kerületi megoszlása, bár e téren is érvényes a belső kerületek előnyös helyzete. De azt, hogy a kereskedelmi létesítmények jelentősebb részének a pesti városmag ad helyet, részben indokolttá teszik a kialakult vásárlási szokások, valamint a nappali népesség és az idegenforgalom itteni összpontosulása. Az V. ötéves tervidőszakban a városszerkezet fejlődésével meggyorsul a kiskereskedelmi bolthálózat korszerűsödése. A tervezett alapterület-növekedés közel '/s-ével több az előző tervidőszakénál. Ezáltal javult a városrészközpontok és a külső kerületek kiskereskedelmi ellátottsága. Az V. ötéves tervidőszakban a szállodai kapacitás az előző öt évet kissé meghaladó mértékben (2, 3 ezerrel) 11,6 ezerre emelkedik. Megépül a margitszigeti Thermál szálló is. A gyógyidegenforgalom fellendítéséhez a gyógyszálló-gyógyfürdő létesítések ütemét is indokolt meggyorsítani (pl. az épülő Paskál-fürdőhöz kapcsolódóan). Mivel bizonyos országos igényeket és különösen az agglomerációs övezet egyes rétegeinek szükségleteit Budapest hivatott — főleg kulturális és egészségügyi vonatkozásban — kielégíteni, ezért az ilyen jellegű új létesítmények telepítésénél erre fokozott figyelmet fordítunk. Továbbra is Budapesten összpontosul az ország felsőfokú oktatási intézményeinek közel fele, s a tanulólétszám 45 (1970-ben még 51) százaléka. Jól Közepesen Kevésbé 1971—197S között sorrendjükben ellátott előbbre kerülő kissé visszaeső nem változó kerületek Budán Pesten I. V.—IX. II., III., XI., XII. X., XIII., XIV., XIX. XXII. XV.—XVIII. XX., XXI. I., II., XI. IV., IX., XVIII., XX. III. VII., X., XV., XVI., XIX. XII., XXII. V., VI., VIII., XIII., XVII., XXI 4