Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Középkori részlet a Hilton-szállóban (Tahin Gyula felvétele)

ren épül az öt év során a legtöbb (13 ezer) lakás; Újpesten, Kispesten és Csepelen 1980 után is folytatódik a lakásépítés. Az 57 ezer célcsoportos lakás mellett a IV. ötéves tervidőszakhoz mérten közel kétszeres a telepszerű, többszintes magánerős építkezések volumene. Az egyéb magánerős építkezéseket is számításba véve, 1976—80 között közel 100 ezer család teremthet új otthont. A nagyobb arányú — középváros méretű — lakástelepítések a város képének átformálását is jelentik. 1970-ben, amikor a lakótelepi lakások aránya alig haladta meg a 10 százalékot, még kevésbé volt érzékelhető, hogy a pesti városmag körül az új lakónegyedek több szintes épületei mennyire kiemelkedően övezik a tömören beépült régi városrészeket. Az 1971—1980 közötti, mintegy 130 ezres lakásszaporulatból viszont várhatóan 16 ezer jut a város belső, és 114 ezer már a külső kerületeire. Ez utóbbiakban az évtized során közel egyharmadával bővül s újul meg a lakásállomány. Öt év múlva a budapesti lakásoknak s egyben a lakónépességnek már közel 2/3-a e területeken helyezkedik el. így a belső, jórészt elöregedő városnegyedek zsúfoltsága is csökken, s a laksűrűségbeni eltérések városszerte mindjobban kiegyenlítődnek, mérséklődnek. A beépítés jellege alapján, 1974-ben a kerületcsoportok lakásainak szobaszám szerinti aránya azt mutatta, hogy a pesti peremkerületekben az állomány fele része volt egyszobás. Budán viszont — a XXII. kerület 47 százalékos 1 szobás lakásaránya ellenére — a kislakások száma 20 százalékkal volt alacsonyabb a budapesti átlagnál, a 3 és több szobás lakások aránya pedig már ekkor meghaladta a fővárosi átlag másfélszeresét. 6—9 km-rel a III., XVIII., IV., XIX., XXII., IX. és XVII. Terület Lakásállomány Az 1 A 2 A 3 és több Terület ezer %-ban szobás lakások aránya (%) Belső-pesti, tömör beépítésű kerületek (V—IX.) 162 24 47,4 34,8 17,8 Pesti városmagot övező kerületek (XIII., XIV., X.) 128 19 46,5 40,2 13,3 Pesti peremkerületek (IV., XV—XXI.) 206 31 50,3 39,0 10.7 Budai kerületek 176 26 34,7 39,6 25,7 Összesen: 672 100 44,7 38,4 16,8 Azóta felgyorsult a kedvezőbb irányú fejlődés. 1980 végére Budapesten 37 százalékra — ezen belül a pesti peremkerületekben 43 százalékra — csökken az egyszobás lakások aránya. Ennek ellenére az V. ötéves tervidőszak végéig a lakásállomány szobaszám szerinti megoszlása még nem felel meg a lakosság családnagyság szerinti összetételének. A kislakások— különösen a korszerűtlenek — többlete és a nagyobbak hiánya folytán az általános lakáshelyzetben meglevő feszültségek csak a VI. ötéves tervidőszak éveiben enyhülnek érezhetőbben. Addig is, amíg a régi városrészek indokolt rekonstrukciójának folyamatát, ütemét az általános lakáshelyzet alakulása kedvezőbben befolyásolhatja, a lakásállomány állagvédelmére történő hathatósabb intézkedések — az arra érdemes lakások korszerűsítésével is — a korábbinál jobban előmozdítják a minőségi javulást. Közművek fejlesztése — környezetvédelem A város lakóterének bővülésével a közműfejlesztés üteme is felgyorsult, elsősorban a külső városrészekben. A IV. ötéves tervidőszakban 10—10 százalékkal növekedett a közüzemi víz- és a közcsatorna, 13 százalékkal a gázcső- és 64 százalékkal a távfűtőhálózat. Főleg a kelet- és dél-pesti városrészek urbanizációs szintje közeledett a belső városrészekéhez. A jelenlegi közüzemi ivóvízhálózatnak 15 százaléka, a közcsatornáknak 1/5-e, a vezetékes gázszolgáltató hálózatnak 27 százaléka létesült 1971—75 között e városrészeken. A fejlődés mértéke: — a vízhálózat 77,5 km-rel a XVII. 53,7 29,3 22,5 16—21 km-rel a XVI. a XVIII. és XI. a XXI. a IL, XX. és X. a csatornahálózat km-rel a XV. a XX. XIV. és XI. a X., II., XVI., XXI. és XII. 41,4 20—23 10—14 — a gázcsőhálózat 31,6 km-rel a XIV. 16 „ a XIII. 12—14 „ a X., XI., IV., II., XVI., és XXI. kerületekben bővült. A XV. kerületben 118 százalékkal nőtt az öt év során a vízellátásba és 264 százalékkal a csatornahálózatba kapcsolt lakások aránya. A külső kerületek gyéren beépült családi házas övezeteiben 1975 végén 2215 közkifolyó — 64 százalékában a pesti peremkerületekben — is szolgáltatott közüzemi vizet. Az V. ötéves tervidőszak végére a budapestieknek 97—98 százaléka él vezetékes vízzel ellátott területen; több mint 680 ezer lakásban lesz vízvezeték. A Csepel-szigeti víztermelő bázis és a déli főnyomórendszer kiépítésével megvalósul a főváros kétoldali vízbetáplálása; ez — a biztonság fokozásán túl — gazdaságosabb üzemeltetést is jelent. Több mint 300 km-rel nő a vízhálózat; megépül a budai III. és a dél-budai főnyomóvezeték. Folytatódik a víztározó kapacitás bővítése. Az egész belső városmag vízellátását teszi egyenletesebbé az épülő 2x40 ezer m3-es gellérthegyi tároló. Üzembe helyezésükkel a napi vízszükségletnek az eddiginél nagyobb része lesz tartalékolható. A környezetvédelmi feladatokkal összhangban előtérbe kerül a szennyvíztisztítás fokozása, a levegőszennyezettség mérséklése, a szemétégetőmű megvalósítása. A lakásállománynak már közel 80 százaléka közcsatornázott lesz a tervidőszak végére. Az 1976 elején 50 százalék alatti ellátottságú kerületek tekintetében a tervidőszak végéig várható fejlődés a következő; Ellátottsági szint (%) 1976 1981 I. 1. 50—41 XV. XVIII., XX., XXII. 40—31 XX., XXI , XXII. XVI. 30—21 XVIII. — 20—11 XVI. XVII. 10 % alatt XVII. A külső kerületek földszintes, kertes lakásainak túlnyomó részében házi derítők biztosítják a szennyvizek eltávolítását. A levegő szennyezettsége — főleg a pesti oldalon — az 1970-es években meghaladta egyes hasonló nagyvárosokét. Ennek ellensúlyozására különböző védettségű területeket, övezeteket jelöltek ki, bővült a park- és a zöldterület; ezenfelül a tanácsi szervek is elősegítették a korszerű fűtésmódok szélesebb körű alkalmazását. A lakások fűtésmód szerinti megoszlása a következő: 1971 1976 1981 1. 1. Lakásállomány (ezer) 641 702 771 Ebből távfűtéses laká-7,2 15,0 21,1 egyedi gázfűtéses sok 11,0 22,3 25.3 olajfütéses sok 7,2 15,9 15,6 szilárd tüzeléses aránya (egyedi+közp. fűtésű) % 74,6 46,8 38,0 Az energiahordozók felhasználásának szerkezeti változása mellett az V. ötéves tervidőszak végére a budapesti lakásoknak (az 1971. évi 25 százalékkal szemben) mintegy 62 százalékát fűtik korszerűen, ezáltal a légszennyezettség is mérséklődik. 2