Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Pajor Géza: Kerekes időmérők

Stephan Müller budai mester faliórája A budai városháza lábasórája Í1752) ti. az időmérés —, hanem esztétikai is; egy meghatározott környezet szerves részének kellett lenniük. Ehhez járult még az, hogy minden kornak megvoltak a speciális óratípusai. Számuk az idők folyamán egyre gyarapodott, olyannyira, hogy manapság szinte megszámlálhatatlan típusú óra van. Az óra-iparművészeti alkotások kora lényegében a 16. századdal kezdődik, amikor még toronyformájúak készültek. Meghagyták a tornyok eredeti formáját, de művészi fantáziával azok egyre gazdagabb választékát állították elő — kicsiben. Kiemelkedik közülük Gerhardt Emtnoser augsburgi mester müve. Óráját Miksa császár rendelésére készítette el, 1566-ban. Szerkezete igen bonyolult. Tokja aranyozott réz, néhol ezüsttel díszítve. Reneszánsz talapzaton áll a test, melynek előlapján van a számlap. Erről még a nap és a fontosabb égitestek pályája, valamint a zoodiákus jelei is leolvashatók. Hátlapján naptár, két oldalán pedig Európa térképe. A fejlődés csakhamar magával hozta a hordozható órák készítését is. Példaképpen említjük az 1576-ból való könyv alakú órát, amely Michael Wolf és Martinus Fetiich nagyszebeni mesterek műve. Wolf volt az órásmester, Fenich pedig az ötvös, akinek a mű-