Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: A Nagyvárad téri metróállomás (Domonkos Endre felvétele)

Terület Lakónépesség (ezer fő) változás (-K —) 1 Terület Lakónépesség (ezer fő) 1971—1981 Ebből 1976—1981 Terület 1971. 1976. I. 1. 1981. 1971—1981 Ebből 1976—1981 Terület 1971. 1976. I. 1. 1981. ezer fő Vban ezer fő %-ban Belső1

kerületek 864 824 791 — 73 — 8,5 - 33 — 4,0 Külső kerületek 1156 12-47 1319 + 163 + 14,1 + 72 + 5,8 Budapest ossz. 2020 2071 2110 + 90 + 4,5 + 39 + 1,9 Ebből: Budán 521 562 600 + 79 + 13,2 + 38 + 6,8 1) belső kerületek: az I., az V—IX., a XIII—XV. A IV. ötéves tervidőszakban — az új városnegyedek kiépítésével — 54 ezer fővel nőtt a XV., mintegy 27, illetve 25 ezer fővel pedig a XIV. és a III. kerület népessége. Megközelítően 7—7 ezer fővel emelkedett a XXII. és a XXI. kerület lakossága is. A belső pesti városrészek közül a VIII. kerületben viszont — az öt év során — 13, az V-ben 12, a Vl-ban 11, a Vll-ben 10 százalékkal csökkent a népesség. A városrekonstrukciós területelőkészítő szanálások folytán 11 ezer fővel fogyott Újpest, 5 ezerrel Pesterzsébet és Kispest lakossága. Az V. ötéves tervidőszakban több mint egyötödével tovább növekszik a III. kerület lakossága. De jelentékenyen emelkedik a X. és a XI. kerület népessége is. Ez utóbbi 182 ezres lakosságszámával megelőzi Zuglót, és 1980 végére — akárcsak 10 évvel korábban — ismét Budapest legnépesebb kerületévé válik. A belső városrészek közül az V—IX. kerületek népessége mintegy 33 ezer fővel tovább csökken. Az ugyancsak részben idősebb korösszetételű XIII. kerület lakossága viszont várhatóan az elért 145 ezer körül marad, elsősorban a tervezett új építkezések következtében. Még többen laknak majd Budán. Az ott élők száma közel 40 ezerrel emelkedve, eléri a 600 ezret, arányuk pedig megközelíti a budapesti népesség 30 százalékát. A Budapesthez 1950-ben csatolt pesti városrészek lakossága is jelentékenyen — mintegy 25 ezer fővel — gyarapodik. A XVIII. kerület is eléri a 100 ezres lélekszámot. így továbbra is kilenc kerület (Xi., XIV., XIII., III., XV., VIII., XX., II., XVIII.) népessége éri el, illetve haladja meg a 100 ezer főt. Az egyébként legsűrűbben lakott VII. kerület lakossága öt év múlva — akárcsak a tervidőszak elején a IX. kerületé — már 100 ezer alá kerül. A népesség kerületi megoszlásában a IV. és az V. ötéves tervidőszakban a következők a nagyságrendi változások: Év Kerületek népessége (ezer főben) eleje — 50 51—75 76—100 101—125 126—150 150— 1971. XXII., I. XVII., V., XV., XVI., XIX., XXI. X., XII., IV., III., VI., XVIII. II., XX., IX., VII. VIII. XIII., XIV., XI. 1976. I., XXII. V., XVII., XIX., XVI., IV., X. VI., XXI., XII., XVIII, IX. VII., II., XX. III., XV., VIII. XIII. XI., XIV. 1981. I., V. XXII., XVII., XIX., VI., XVI. IV., X., XXI., XII., IX.. VII., XVIII. II., XX., VIII., XV. III., XIII. XI., XIV. A népsűrűség alakulása Az európai fővárosokhoz mérten Budapest kiterjedése nagyobb az átlagosnál, népsűrűsége viszont közepes szintű. Mint minden elővárossal növelt konurbációs településen, Budapesten is jelentősen (kb. 40 százalékkal) csökkent a városterület kiterjesztésével a népsűrűség, és 1950-ben alig haladta meg km2

-ként a 3 ezret. Azóta, 1976-ig km2

-ként 3944 főre emelkedett. A mai Budapest népsűrűsége már jóval magasabb, mint Észak-Európában Oslóé vagy Helsinkié, meghaladja a népességben hozzá közel álló Hamburgét, az európai szocialista országok fővárosait tekintve pedig Berlinét, Bukarestét és Varsóét. Ugyancsak kisebb a népsűrűsége — a népességében csökkenő — Bécsnek és Belgrádnak is. A népsűrűség a kerületek felében az átlagosnál magasabb, de csak nyolc kerületben (VII., VI., V., VIII., XIII., I., XIV., IX.) haladja meg a 7 ezer főt. Bár a belső kerületek népsűrűsége mérséklődött, az V. ötéves tervidőszak elején a VII. kerületben még 50 ezren, a Vl-ban 32 ezren jutottak egy km2-re. E mutató értéke igen alacsony a XVII., a XXI1., a XX. ésaXVI. kerületekben (1,0, 1,5, illetve 2—2 ezer fő/km2), de a beépített területek népsűrűsége ennek mintegy háromszorosa. A főváros összterületére számított népsűrűség 1980-ra eléri a 4 ezer főt, a beépítési területé pedig megközelíti a 11 ezret. Ez a lakosság területileg is arányosabb megoszlását jelzi. Budapest kerületeinek népsűrűségi mérlege az V. ötéves tervidőszak végére az átlagoshoz mérten várhatóan a következő: Az átlagosnál sűrűbben lakott területek' az összterület alapján: VII. (46), VI. (31), V. (19), VIII. (16), I. (13), XIII. (11), XIV. (10), II. (8), XIX. (7), X!. (6), XV. (5). a beépítési terület alapján: VII. (64), VI. (53), V. (44), I. (33). VIII.(29), XIII. (17), XIV. (17), IX. (16), XI. és XV. (13) XX. (12). 1 zárójelben a népsűrűség ezer főben Az átlagos vagy annál kisebb népsűrűségű kerületek az összterület alapján: IV. (4), III., XXI., XII., II., XVIII. (3), X., XVI., XX. (2) XXII. és XVII. (1). a beépítési terület alapján: IV. (11), III. (9), XII. és X. (8), XVIII., XIX. és XXI. (7), XVII. és XVI. (6), II. és XXII. (5). A laksűrűség mérséklődése A budapestiek lakáskörülményei — ezt a laksűrűségi mutatók is jelzik — 1970 óta általában előnyösebbé váltak. Az elmúlt évtized dinamikus lakásépítkezései ellenére a fővárosi lakáshelyzet javulásának mértéke az utóbbi években mégis elmaradt az országostól, s ezen belül a vidéki városokétól is. Önmagában és egészében véve azonban kedvező, hogy 100 lakásra az 1971. év eleji 315 fővel szemben 1976 elején 294 fő jutott. A száz szobára jutó laksűrűség pedig 1970— 1976 között Budapesten átlagosan 32 fővel 158 személyre (országosan 42 fővel 157-re) mérséklődött. A lakásviszonyok fokozatos javulása ellenére, az 1971. évi 93 ezerrel siemben a kerületi tanácsok lakásosztályai ma 156 ezer lakásigényt tartanak nyilván. Ezek jelentős része ún. minőségi igény; vagyis olyan igénylők, akik rendelkeznek ugyan önálló lakással, de az korszerűtlen, vagy a család létszáma bővült, és kinőtte a meglevő lakást. A lakásállomány jelentős része — kb. harmada — korszerűtlen. így, az 1976 elején meglevő 804 ezer családegység tekintetbevételével, a 102 ezerre tehető menynyiségi lakáshiányhoz mindjobban társul a minőségi lakáshiány is. A növekvő ütemű lakásépítés és lakásszaporulat mellett azonban kedvező, hogy a lakásállományon belül mind több a nagyobb lakás. Az V. ötéves tervidőszak végére az előirányzott 770 ezres— 44 százalékában 2, 19 százalékában 3 szobás vagy nagyobb — lakásállomány megvalósulásával várhatóan a jelenlegi felére (50 ezer körülire) esik vissza a menynyiségi lakáshiány. A fővárosi lakáshelyzetben várható javulást érzékelteti, hogy míg a IV. ötéves tervidőszakban évi átlagban ezer lakosra 7,6, addig 1976—1980 között 9 épített lakás jut. Budapest Főváros V. ötéves területfejlesztési terve utal arra, hogy a VI. ötéves tervidőszak lakásépítési koncepciójának kialakításánál indokolt tekintetbe venni — a lakásállomány egy részének korszerűtlensége és avultsága miatt is — a minőségi lakásigények fokozottabb kielégítését. A minőségi lakásigények kielégítése azonban csak hosszú távon közelíthet a megoldáshoz. A lakásépítés azonban nemcsak város-, hanem egyben területfejlesztés is, és fő tényezője a lakossági infrastruktúrának. Ezért a lakáshelyzet területi jellemzőivel, az alap-, közép- és magasabb szintű ellátó hálózatok fejlődésével, a lakóhely-munkahely kapcsolatokkal, az építési és az energia-igényekkel, a munkaerőellátással, az iparfejlesztésnek a területi tervben szereplő feladataival, a környezetvédelemmel, továbbá az agglomerációs övezetet érintő kérdésekkel a „Budapest" áprilisi számában foglalkozunk.