Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Fekete Gábor: Nyíregyháza

A konzervgyár eltart is egy darabig, a nagy feladat, az ipar és a munkásosztály megteremtése, az urbanizálás folyamatának indítása elvégeztetett. Nyíregyházának most, hozzávetőlegesen 85 ezer lakosa van, az üzemi munkások létszáma meghaladja a 25 ezret, a megye ipari munkásságának kétharmadát. Budapesten már másnapra elfeledtek volna hasonló eseményt, Nyíregyházán azonban az egész közvéleményt lázba hozta az első igazi nagyüzem, az ezüstpala borítású modern dohányfermentáló átadása. Utána következett a gumigyár, az üveggyár, a korszerűsített konzervgyár, az Üvegtechnikai Vállalat, a Hajtómű- és Felvonógyár üzemegysége, a ruhagyár, a több ezer munkást foglalkoztató építő-szerelő vállalat, a vasszerkezeti és gépipari vállalat, hogy csak a legjelentősebbeket említsük a szabolcsi székhely ipari fejlődéséből. A mérce: „az országos átlag" Aki akárcsak két évtizeddel ezelőtt ismerte is Nyíregyházát, az megértheti: miért nagyobb az öröm itt egy-egy új létesítmény elkészültekor, mint az országnak talán akármely más táján. Csatornája, vízvezetéke alig néhány esztendeje van a városnak. A lakosok a szó szoros értelmében csodájára jártak annak, ahogy a városban átcsorgó érpatak medrét szabályozták, vagy annak, hogy a homokból többemeletes házak nőttek ki. A régi, homokkal borított utcákat, ahol emlékeztetőül még ma is ott találhatók az öreg tirpákok nádfedeles, feketelábas házacskái, ma aszfalton robognak a gépkocsik, és már a Sóstóra sem dú'lőút, hanem autóút vezet. Az elmaradott Nyíregyháza, amely megyéjével együtt az országos adatokon dolgozó statisztikusokat is minduntalan fejcsóválásra késztette, ezért számítja a jelentős események közé első főiskoláját is. A Sóstó felé vezető főút mentén, zöldövezetben épült fel a tanárképző főiskola, amely Borsod, Hajdú és Szabolcs megye 1000 hallgatóját készíti fel a tanári pályára. Erről jut eszünkbe, hogy Nyíregyházának nemcsak saját fejlődéséért, hanem megyéje jövőjéért is alaposan meg kell küzdenie. Nincs még egy városunk, amelyre akkora felelősség hárulna megyéje gyarapodásáért, mint Nyíregyházára. Egyebek között Szabolcsban az iskolákban még a hatvanas évek közepén is csupán minden második pedagógusnak volt szakképesítése. A főiskola jóvoltából ez az arány most már körülbelül 70 százalék, de még mindig alatta marad az országos átlagnak. Márpedig Nyíregyházán újra és újra az „országos átlag" a mérce, bármit tervezzenek, bármi épüljön is. A jelszó: elkerülni az utolsó helyről vagy az utolsó helyek egyikéről! A nyíregyháziak igényei egybevágnak a statisztika javítására irányuló törekvésekkel. Igazolja ezt, hogy gyakran már az avatáskor szűkösek az újonnan emelt létesítmények, mint például a város új fürdője, autóbusz pályaudvara, szállodája. Érdemes megemlíteni, hogy az ország más városaiban már el is felejtették a kulcsátadás örömteli perceit az új lakótelepek lakói, amikor Nyíregyházán még csak megkezdődött az első nagyobb kiterjedésű építkezés. 1971 szeptemberében ásták meg a város északi részén az úgynevezett Jósavárosi lakónegyed első házainak alapjait, s két év alatt ezer modern családi otthon készült el, egy 16 tantermes iskolával, két-két bölcsődével és óvodával, orvosi rendelővel, gyógyszertárral. A késedelmet a teljes közművesítetlenségből eredő nehézségek indokolták. Ugyanez a késedelem indokolja azóta is a sietséget: 1977-ig több mint kétezer újabb családi otthon épül fel ezen a lakótelepen, amit úgy terveztek, hogy bár minden oldalról jól megközelíthető gépjárművel, a tömbök között tilos a behajtás. Csaknem egy kilométer hosszúságban sétány szeli ketté a lakótelepet, amely jövőre összesen 14 ezer nyíregyházinak ad otthont. Nyíregyháza gyorsütemű fejlődését nem könnyű követni. A példa kedvéért: az új magyar lexikon 1961-es kiadása még csak 59 ezer lakosú városról tesz említést, amelynek „ipara országos szempontból nem jelentős". Hogy a gumiipar, az elektrotechnika, a nagyipari konzervgyártás, a szállítószalag készítés és a papíripar időközben a városba telepedett, s immár a második — a mezőgazdasági — főiskola is megnyitotta kapuit, arról majd egy új kiadású lexikonnak kell megemlékeznie, amely remélhetőleg szól majd a város 1974 nyarán elfogadott új címeréről is. A stilizált nyírfa-és búzakalász mellett ott a jelent és a jövőt ábrázoló szimbólum: a vörös csillag és a fogaskerék. Mellesleg a címerjavaslat elfogadása óta már megépült a negyedmillió kötetes megyei könyvtár, a Széchenyi Szakmunkásképző Intézet 300 személyes diákotthona, tanműhelye és sportpályája, a mozgólépcsővel és klímaberendezéssel ellátott háromemeletes Nyírfa Áruház, az ötezer négyzetméternyi eladótérrel épített Kelet Áruház, ezen kívül a városliget, az erdei tornapálya, az ifjúsági park (a régi piactér helyén), valamint az a seregnyi utca, amelyet a lakosok köveztek ki. Kétarcú város Nyíregyháza egyik legforgalmasabb utcáján jól megfér egymás mellett a modern családi ház és a zsuptetős öreg ház; a városban egyaránt látható négysávos autóút és gidres-gödrös sáros utca, crossbar rendszerű telefonközpont és kurblis masina. Nyíregyháza kétarcú város, ahol a negyedik ötéves terv kellős közepén a gyors változások miatt sürgősen át kellett dolgozni a programok egész sorát. A gyermekszaporulat ugyanis megduplázódott az 1960—70-es évekhez képest; a bevándorlókkal együtt évente 3500 új polgáráról kell gondoskodnia a városnak. A kétarcúság egyéb nyilvánvaló jegyei mutatkoznak meg abban is, hogy a város külterületein ma sem ritka a villany nélküli ház, s a nyíregyházi utak, utcák csupán egyharmada szilárd burkolatú. Viszont alighanem itt található az ország egyik legkorszerűbb szabadtéri színpada, amely egyelőre csak kárpótlást kíván nyújtani a színház nélküli városnak. A két arc jobbik felét mutatja a lakásépítkezés, hiszen 1961-ben a város családi otthonainak többsége, mégpedig túlnyomó többsége volt vályog- és vertfalú, 1975 végén viszont a lakosok negyedrésze már összkomfortos lakásban élt. A már említett Jósa-8 Tirpák ház