Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Bókay Árpád: Milyen volt az 1860-as évek Pestje? I.

A két Kasselik Hárman voltak az egykor híres-nevezetes Kasselikok. Háromnegyed századon át forgott nevük országszerte közszájon. Áldás és átok kísérte életútjukat és a sors igazságtevése teljesedett be rajtuk. Az első generáció Kasselik: az idegenhangzású családnév osztrák származást takar. A „magyar" ág megalapítója, Fidél, a Lajtán túlról került Magyarországra 1795-ben, harmincöt éves korában. Szülőhelyén, Waidhofenben, miként már az apja és a nagyapja, ő is a tisztes és jól jövedelmező építő mesterséget folytatta. Amikor azonban oda is eljutott a híre, hogy a szomszéd országban nagy lendülettel megindult a városiasodás, fölkerekedett, hogy a kedvező konjunktúrát kihasználva szerencsét próbáljon. Reményeiben nem csalódott, mert alig telepedett le Pesten, máris rámosolygott a szerencse. Itt akkor nagy volt a hiány képzett építési szakemberekben, szívesen fogadták tehát a külföldön tanult mestert, és elhalmozták munkával. Sorra kapta az építési és tervezési megbízásokat, s néhány év alatt a város egyik legtöbbet foglalkoztatott vállalkozójává küzdötte föl magát. Nemcsak magánházak, de középületek egész sorával is sikeresen járult hozzá az új városkép kialakításához. Ő tervezte és építette többek között a terézvárosi plébániatemplomot, valamint a józsefvárosi templom homlokzatát, majd a Kálvin téren a Rottenbiller-házat. Mindhárom ma is áll, az utóbbi most református parókia. Templomok, iskolák, kulturális és más közintézmények épültek tervei nyomán, tucatszámra az emeletes bérházak és magánpaloták. Sikerének titka a magasfokú és sokoldalú képzettség volt: tervezései szolidak és mégis tetszetősek voltak, és a célszerűséget szolgálták. Híven tükrözték a kor ízlését, és megfeleltek a növekvő igényeknek. E korbeli alkotásait a nemesen egyszerű klaszszicista stílus jellemezte. Munka uzsora és telekspekuláció Pest város belterülete a tizenkilencedik század elején még csak a Rókus kápolnáig terjedt. Az iparosodás és az élénkülő kereskedelmi élet új lehetőségeket kínált, ezért tömegesen özönlöttek föl vidékről azok, akik a városi élettől jobb sorsot, könnyebb boldogulást reméltek. A terjeszkedés szüksége arra késztette a városi vezetőséget, hogy a „Szépítészeti Bizottmányt" megbízza a városfejlesztés terveinek kidolgozásával. Hild János, a Bizottmány elnöke, korának legkiválóbb hazai építőművésze 1805-re elkészítette a városrendezés terveit, amelyekben külön-külön, de egységes keretbe foglalva körvonalazta a belváros, az új városrészek és a külvárosok utcaszabályozási feladatait. Az ő elgondolása szerint alakult ki — egyelőre csak papíron —, a későbbi Nagykörút Dunától Dunáig ívelő vonala, amit egy régi, kiszáradt Duna-ág medre fölé tervezett, megkönnyítve így a város csatornázását. De még így is közel négy évtized munkája kellett hozzá, hogy teljes egészében kibontakozzék a Körút nagyvárosias képe. Ha a Nagykörút sokáig foghíjas maradt is, annál gyorsabban épültek a tőle keletre eső városrészek: a József- és Ferencváros utcasorai. Nagy része volt ebben Kasselik Fidélnek, aki pesti tevékenykedésének már az első tíz esztendeje alatt szépen megszedte magát, és egyre gyarapodó vagyonát jó üzleti érzékkel ingatlanokba fektette. Hild terveiből pontosan ismerte a város terjeszkedésének irányát, és az ütemtervekhez igazodva vásárolta össze a parlagon heverő, potom áron vesztegetett külterületi földeket. Most már nemcsak megrendelésre, de „saját számlára" is épített, még pedig emeletes bérházakat, amelyek lakásait azután borsos áron adta bérbe. Nyolc-tíz telkén egyszerre folyt az építkezés; olcsó volt a munkáskéz, és ő híres volt arról, hogy kisebb napszámot fizet, mint a többi mesterek. A napszámosokat éhbérért dolgoztatta, a szakiparosokat azonban télen át is foglalkoztatta ács- és állványozó telepén, meg a lakatos-és asztalosműhelyekben, ahol a tavaszi munkakezdéshez készítették elő az építési anyagokat. Áldás és átok ekkor szegődött először a Kasselik név mellé kísérőül: a kubikosok és téglahordók meg a malterkeverők szidták és átkozták a nyomorúságos fizetségért, az iparosok azonban áldották a télen át is tartó munkalehetőségért. Ám mégsem bérházainak busás jövedelme A terézvárosi plébániatemplom (Kasselik Fidél alkotása) A Citadella (Kasselik Ferenc alkotása)