Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Nagykőrös

hetővé teszi azt, hogy a paradicsom, a paprika olyan korán érjen, hogy az egész termés harminc százaléka a piacon még primőr áruként értékesíthető legyen. A városkörnyéki termelőszövetkezetek áttértek a fóliás zöldségtermesztésre, így megoldható a nagyüzemi primőrtermesztés .. . Aztán itt a szőlő, a gyümölcs! Csak 1961 — 65 között 1200 hold nagyüzemi szőlőt s csaknem ezer hold gyümölcsöst telepítettek a város határában! Igaz, ma már a földterület egyre csökken, több tanyaközpont önálló község lett, no meg az ipar is jócskán elvett magának —, mégis híres a nagykőrösi homok ... — Iparosodó város a miénk, büszkék is vagyunk rá, de az igazi hírünket a salátánk, uborkánk viszi — biggyeszti hozzá Zsótér Károly, aki szintén termelőszövetkezetben dolgozott eddig, pontosabban 1975-ig — azóta nyugdíjas. Persze, akad a homokkal elég munka. Állandó művelést, kitartó, dolgos embert kíván. Ha nem figyelnek rá, hiába várnak tőle terményt. Emlékeznek a körösiek közül többen, mikor a homok makacs terméketlenséggel válaszolt arra, hogy nem törődtek vele, majdnem csődbe is jutottak a tsz-ek! A virágzó kertészkedés ma nagyüzemi keretek között születik újjá, s ehhez jó társ a milliárdos termelési értékű helyi konzervgyár. 4. „Hegyet alulról, templomot kívülről, kocsmát belülről szeret látni" — tartja a szólás a nagykőrösiekről. Igaz-e, nem-e, ne firtassuk, inkább nézzünk más jellemző után is — milyenek még a körösiek? A válasz egyértelmű és könnyen igazolható: lokálpatrióták. „Minden város társadalmi rendszerként értelmezhető" — írja egyik tanulmányában Erdei Ferenc, majd így folytatja: „Ehhez szükség van arra, hogy az ember tudatában a város egységként éljen; ne csak fizikai határai legyenek, hanem a városban lakók közös érzelmekkel rendelkezzenek, közös értékeik, normáik legyenek." Az ismérvek együtt, s különkülön is jellemzők Nagykőrösre, erre a szétterpeszkedő, templomtornyokkal, paraszt- és polgárházakkal tagolt városra, a „kerékpárok városára", a „konzervek városára", az „iskolák városára", „Arany városára" — ki tudja, hány címkét ragasztottak már a település neve mellé?! A körösiek büszkék a kilenc évig városukban tanárkodó költőre, aki pedig csak vonakodva fogadta el a meghívást. Társaságot, múzeumot, termelőszövetkezetet neveztek el róla, van itt szobra, emlékpadja, táblák jelölik mindhárom lakását éppúgy, mint a róla elnevezett gimnáziumot. A körösiek büszkék lakhelyükre — épp ezért ápolják nemcsak földjét, hanem hagyományait is. És éppen ezért dolgoznak szívesen azon, hogy a város levesse régi, elkopott ruháját. A negyedik ötéves tervidőszak alatt mintegy negyven millió forint értékben végeztek a körösiek társadalmi munkát. Valamikor Nagykőrösön forgatták a Dollárpapa külső felvételeit. A főtéren csak két villanyoszlopot és egy telefonfülkét kellett eltávolítani, hogy felidézzék a századeleji kisvárost. Valamikor? Éppen húsz éve annak! Fájdalmas képet mutatott akkoriban Nagykőrös, poros utcáin a két-három ablakos, tornácos házaival, elhanyagolt műemlékeivel. Ma már nehezen lenne megismételhető az akkori forgatás. Mint ahogy nehezebb már megtalálni a közhely rajzolta körösi parasztembert is: riagy, ősz bajusszal, ezer-ránc arccal, csizmanadrágosan. A nevezetes tájjelegű rnezőgazdákodás mellett szinte észrevétlenül felnőtt és fontos szerephez jutott az ipar. Ma hivatalosan is a munkások lakta települések közé sorolják Nagykőröst, és ez a nagy átalakulás meggyorsította a városiasodást. A második ötéves terv során mindössze 104 lakás épült állami erőből, a negyedik ötéves terv ideje alatt több új otthon falait húzták fel, mint ezt megelőzőleg tíz év alatt. Változóban a város arculata, lakóinak hétköznapjai. A zöldség és a gyümölcs nagy része már konzervként hagyja el Kőröst, de a hagyományos faipari üzemek mellé is újabb iparágak kéredzkednek. így alakult meg a hatvanas évek második felében Közép-Európa egyik legkorszerűbb irodagépgyára Nagykőrösön — az Irodagéptechnika Vállalat bábáskodásával. Ma itt elektromos számológépeket szerelnek asszonyok, akik nemrég még csak a földműveléshez értettek. Kooperáló partnerük nem kisebb cég, mint az olasz Olivetti. Summa summárum a nagykőrösi ipar több mint kétmilliárd forintért gyárt-készít évenként különböző termékeket; gyárakba, üzemekbe szoktak az itt lakók, főként a fiatalok —, de persze dívik a kétlakiság, hiszen hagyományőrző nép lakja a várost. . . Meg aztán a kiegészítő jövedelem sem jön rosszul. 5. Ismét egy vargabetű: visszakanyarodás a két tanulmányhoz. A múlt és a jelen gyors vázlata után érdemes néhány szót szentelni Erdei Ferenc és Márkus István Nagykőrösről szóló munkájának. Márkus István a XVII. századi Kőrösről írta tanulmányát, arról, amiről már Balla Gergely is tudósított. Az „Egy parasztváros beidomulása" Nagykőrösnek arról a korszakáról szól, amikor a nemesek és a parasztok elkülönültek. Többi között megemlíti, hogy az 1797-ben alakult „Nemes vadászó Compánia" szigorúan megtiltja a parasztrenden levő körösieknek a vadászatot, sőt, aki puskáját, agarát parasztnak kölcsönadja, kizáratik a társaságból. Erdei Ferenc 1962-ben írott szociográfiai esszéje a nagykőrösi szövetkezeti mozgalom kérdéseit elemezte. A „kertes város" jövőjének záloga a termelőszövetkezetek kezében van — csendül ki írásából a végkövetkeztetés, a mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztése elengedhetetlen követelmény még egy ilyen „kerthagyományokra" épülő település esetében is. Azóta született a városról még egy szociológiai dolgozat. Ez már a közvetlen jelennek szól, tudományos munka, mellyel doktori címeket szereznek az egyetemeken. A szerző: Madame Gabrielle Sautter aki doktori értekezését a párizsi egyetemen védte meg. Úgy írja i vele készült riport, hogy véletlenül tévedt egyszer Magyarországra, és annyira megszeret-A Cifra csárda