Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - H. Boros Vilma: Temetők Budán és Pesten

Kultsár istvín síremléke A Szerb utcai temető egyik Ferenczy István alkotása síremlékének részlete 48-as honvéd-emlékmű a Németvölgyi temető helyén egyetlen megmaradt királysírun­kat — 1898-ban hozták ide Szé­kesfehérvárról —: III. Béla és neje nyugszanak itt. (Királyaink székesfehérvári síremlékei egyébként mind elpusztultak, egyedül Szent István üres kopor­sója maradt ránk.) Ugyancsak az északi oldalon építtetett Ga­ra Miklós nádor 1405-ben egy Szent István kápolnát. A pesti Belvárosi-tempiom csarnokából lépjünk be az első baloldali kápolnába. Itt van egyik legszebb barokk emlékünk: egy Kálvária-csoport. A kápolna fa­lába illesztve találjuk Ferenczy István szobrászművész neo­klasszicista stílusban készült al­kotását: Kultsár István sírem­lékét. A reformkorban buzgól­kodó hazafi arcmása előtt búsuló nőalakot látunk a dombormű­vön. Özvegye emeltette, 1829-ben. Ugyancsak a Belvárosi-temp­lomban van báró Kray Pál, a napóleoni háborúkban elesett tábornok síremléke. Ez 1804-bő) való. A fekete márvány szar­kofágon a család címere, két­oldalt két bajnok kuporog, fehér márványból. Ehhez hasonló sír­emléket találunk a köznyelven pesti Ferencesek templomának nevezett Alkantarai Szent Péter templomban, a bejáratnál jobb­felé nyíló kápolnában, de Arte Mihály síremlékén (1686): a ko­porsó mellett itt egy-egy fehér­angyal látható. A síremlékeknek is megvolt a maguk stílusa, így szintén nevezetes emlékei a művészettörténetnek. * A városoknak azonban egyre szaporodott a lakossága, soka­sodtak halottjai. Legelőbb a bu­dai Várban lett szűk a hely, s kénytelenek voltak lejjebb, a Vízivárosban temetkezni. Ennek a nyomai is eltűntek 1686-ban, Buda ostromakor. Azután a tö­rökök is a Várban temetkeztek. Számos török sírkövet ástak ki a mostani kutatások során, ezek­ből sokat felállítottak a várfalak előtti mezőben. A tabáni Szent Katalin-templom kriptája is tele van régi halottakkal. Óbuda temetőiről megemlé­kezik a Budapest 1976. márciusi számában Gál Éva, ,,Az eltűnt Ó-Buda" című cikkében. Az új­korban a magyar lakosok itt nagyrészt reformátusok voltak. A hajdani „Királynői palota" romjai közt alakítottak ki ma­guknak oratóriumot, s e körül volt temetőjük. A katolikus plé­bániát 1744—49 között építet­ték, azon a helyen, ahol addig a temető volt. Ezt — és több ki­sebb temetőt, így a Kiscellit is — egyre kijjebb helyzeték (1739-ben, a járvány idején külön pestis-temetőt is nyitottak), míg végre kialakult a mostani Óbudai temető, a bécsi országút mel­lett. A második világháború előtt a szentendrei Hév-vonai köze­lében, a régi Kő utcában volt a Zsidó temető, benne szorosan egymás mellett álló, többnyire rózsaszín márványból faragott lapos sírkövekkel. (A fent emlí­tett cikk mellett iáthattunk fényképet is a temetőről.) * A Belváros közepén álló, négy utcára szóló hatalmas épület­tömb — a mai Városháza — 1727—1735 között hadirokkant katonáknak épült. A rokkantak egymás után befejezték földi pályafutásukat. Számukra a falon kívül, a mai Madách tér helyén nyitottak temetőt, itt helyezték el tetemeiket, valláskülönbség nélkül. Tulajdonképpen ez volt a mai köztemetők őse. Az újabb temetők — mint ez is — egyes emberek kezdeménye­zésére alakultak. Régi pesti tér­képeken több helyen találunk ilyen kis temetőket, „Gottes­acker" (Istenmezeje) néven. Egy­re inkább arra törekedtek, hogy a temetők távol iegyenek a lakott területektől. A városok azonban tovább terjeszkedtek . . . Már az én időmben tűnt el Budán a gyönyörű Katonai temető (mel­lette járt a hűvösvölgyi villamos a János kórháztól a Budagyön­gyéig). Tele volt szép sírem­lékekkel, borostyánnal befutta­tott kis mauzóleumokkal, tört oszlopokkal. Ma csak néhány régi árnyas fája áll még . . . * A Kútvölgyi út elágazásával képezett háromszög csúcsában puszta hely volt; ide temették a Vérmezőn kivégzett Martino­vics Ignácot és társait. A balla­dában is megénekelt Hédervári Kontot és huszonkilenc társát a Vár Erdélyi bástyájának tövében épült Krisztus Teste kápolna mellett temették el, mint álta­lában a kivégzetteket. Hunyadi László teteme is itt nyugodott, míg Gyulafehérvárra nem szállí­tották. (Sajnos, a templom pon­tos helyét nem ismerjük.) Eltűnt a temető a Hegyalja út mentén. Eltűnt a Németvölgyi temető is; csak néhány szép fasora maradt meg, s a honvéd­sírok közül a közös honvéd­emlék. ^

Next

/
Thumbnails
Contents