Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Kutas István — Dr. Dortsák György: Buda és Pest köztisztasága (1830—1867)

Kutas István—Dr. Dortsák György Buda és Pest köztisztasága 1830 és 1867 között Az alábbi szavakkal kezdődött „Pesth Várossá Tanátsának" 1830 Szt. Iván havának 21. napján közzétett rendelete: „Minthogy a Tisztaságnak Fenntartására, minden Városban . . . rendelni el kerülhetetlen szükséges, annál fogva, . . . pontos megtartásul közönségessé tétetik:". Bár ez a rendelkezés nem az utcák takarítására és tisztántartására vonatkozott, mégis mérföldkövet jelentett városunk köztisztaságának történetében, mert az ezt megelőző általános jellegű rendelkezésekkel szemben elsőízben tartalmazott pontosan körülírt, átfogó intézkedéseket a hulladékok összegyűjtésére, lerakására és elszállítására, s lerakodóhelyek megjelölésére. Az út hosszú és fáradságos volt idáig. Buda visszafoglalása után, 1686-ban a városból csak üszkös romok maradtak, és a lakosság elmenekült. Az első hivatalos házösszeírásra 1696-ba» került sor. Ekkor már 216 házat számláltak össze, s a lakók száma 1500—2000 lehetett. Ezután Buda lakossága — főleg betelepítések révén — meglehetősen gyorsan szaporodott, és 1782-ben már elérte a 23 ooo-et, míg ugyanakkor Pest csak 17 558 lakost mondhatott magáénak. Tizenhét évvel később — 1799-ben — a pesti polgárok száma már 5000-rel több volt, mint Budáé, s népesség tekintetében évről-évre mindjobban maga mögött hagyta nagymúltú testvérvárosát. Buda visszafoglalásától a XVIII. század végéig köztisztaságról úgyszólván beszélni sem lehet. A vízhiány és csatornázatlanság hosszú évtizedeken át megbénította a köztisztaságra irányuló törekvéseket. A két városnak az 1700-as évek végéig, sőt azon túl is mezőváros jellege volt. Emeletes házainak száma csekély, s a város területéhez képest maga a városmag igen kis helyet foglalt el. Még 1844—48 közötti években is a Belvárosnak 2/3-a, a Józsefvárosnak pedig 96%-a földszintes házakból állott, és jelentős területeket használtak mezőgazdasági művelésre. A XVIII. század siralmas köztisztasága azonban lépésről-lépésre javult. A városok fejlődésével a lakóterületek sűrűsége növekedett. A tömegek összezsúfoltsága megkönnyítette a járványok terjedését, miután itt kevésbé volt mód az elkülönítésre, mint vidéken. A járványok pusztítása a városokban igen nagy méreteket öltött. A két város tanácsa felismerte a szabad ég alatt heverő szemétdombok és bomlási anyagokat tartalmazó hulladékok fertőzésének veszélyeit, s igyekezett különböző rendszabályok kiadásával a köztisztasági állapotokat javítani. E szemmel látható javuláshoz hozzájárult a lakosság — ezen a téren is tapasztalt — egyre növekvő igényessége. Igen találóan jegyezte meg a múlt század végén egyik közírónk „Reinlichkeitswesen" c. kis munkájában, hogy minél jobban fejlődik egy város, s minél nagyobb teret hódít az általános műveltség, annál követelőbben lép előtérbe a polgároknak a tisztaság, nevezetesen a köztisztaság iránti kívánalma. Ebből az elvből kiindulva nagy jelentőséget kell tulajdonítani II. József reformjainak s Buda iránti érdeklődésének, továbbá a reformkori megmozdulásoknak és a József nádor kezdeményezésére 1808-ban megalakult „Szépítő bizottmány" tevékenységének. Nem kétséges, hogy a „Szépítő bizottmány" működése igen termékenyen hatott a városrendezésen és az akkori igényeknek megfelelő új építkezéseken túlmenően a városképet befolyásoló közterületek tisztántartására, egyszóval a köztisztaságra. A város csinosításával ugyanis mindinkább tűrhetetlenné vált az utcák elhanyagolt, piszkos, sáros és poros állapota, a konyhai és utcai hulladékok tömege, mely a városról nyert külső benyomást is erősen lerontotta, de azok eltüntetése közegészségügyi szempontból is szükséges volt. A cikk kezdetén említett rendelet megjelenése előtt rendszerint a Dunapartra hordták a szemetet s a hulladékot. Az előzményekről Tölgyessy (Eichholz) János városkapitány beszámolójából értesülünk. E vizsgálat — ma úgy mondanánk: előzetes felmérés —, eredményét terjesztette elő a kapitány 1830. június 16-án a Tanács elé. Az 1830. június hó 21-érői keltezett rendelet csak tiltó rendelkezéseket tartalmazott, és 5 szemétlerakó helyet jelölt ki, de a szemét elhordásáról nem intézkedett. A kijelölt szemétlerakó helyekre történő szállítás az érdekelt polgárok feladata volt. A házi és utcai szemét első intézményes — de még mindig nem kötelező — elfuvaroztatása Emmerling János vállalkozó nevéhez fűződik. E rendkívül élelmes pesti polgár — aki egyébként az akkori Pest ismert alakja, a Redoute bérlője, s bálrendezője volt —, 1840. május hó i-től kezdődően fuvarozta el minden második napon kizárólagos joggal az általa toborzott ügyfeleinek — háztulajdonosoknak — házi szemetjét. Nem volt rossz üzlet ez, mert az elfuvarozásért Emmerling a földszintes házak után 24 krajcárt, az egyemeletes és a kétemeletes házak tulajdonosaitól pedig 48 krajcárt, illetve 1 forintot szedett be havonta. Miután a kezdeményezés igen jól bevált, a bérleti jogot a város meghosszabbította. A későbbiekben az utcai szemét elfuvarozását Hochhalt György vállalta, s 1848-ig a két vállalkozó végezte az utcai, valamint a házi szemét elfuvarozását. A pesti sajtó is írt erről az eseményről. Igen érdekes e vonatkozásban 1846-ban a Pesther und Ofener Zeitung „Die Licitation der Gassenreinigung fuhr en" című tudósítása. Hochhalt György részére kiállított engedélyokiratot Pest város kapitányi hivatala 1846. II. 15-én hirdetmény formájában tette közhírré. A hirdetmény — mely 1848. júniusáig engedélyezte a szemétkihordás jogát —, felsorolja a fizetendő díjösszegeken kívül a szemét lerakására rendelt, s kijelölt helyeket is. Az 1830 előtti években, de még ezt követően is a Belváros utcáinak tisztítását és seprését rabokkal végeztették, s ez a tisztítási mód 1845-ig volt szokásban. Ekkor jelenti lelkendezve a Nemzeti Újság egyik száma, hogy az utcatisztítást a jövőben már nem rabok végzik. A krónikák szerint azonban nem szűnt meg véglegesen a rabok utcatisztításra való felhasználása, mert a közrend elleni kihágások elkövetőit a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén a későbbi évek folyamán is meghatározott idejű s közmunka jellegű utcatisztításra kötelezték. Érdekes Paur Max Félix korabeli rajza az utcaseprő rabokról, hol jól meg lehet figyelni a rabok lábán levő vasat, s az összekötő láncot. 36