Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Vizy László: A városrendezés esztétikája

A Belvárosban Siklós Péter felvételei városvezetés lojalitása következtében mégis a Lipótváros nevet kapta. Pedig tagadhatatlan, hogy e városrész ki­alakulása Széchenyi nevével szorosan összenőtt; elég, ha csak a róla elneve­zett, s a régi Lipótvároshoz tartozó Lánchídra vagy a Tudományos Akadé­miára gondolunk! A klasszicizmus színvilágára a vilá­gos, törtfehér színek a jellemzők. Ezt tanúsítják a korabeli rajzok, szí­nes metszetek, akvarellek. A Duna­parti palotasor fehér színe az előtte levő Duna kékjével vagy haragos zöld­jével, szürkéjével valóban festői lát­vány volt. Ezt a világos színezést meg­találhatjuk a korabeli épületek hom­lokzatán, a rárakódott por, korom és az újabb vastagabb színrétegek alatt. Az értő műemlékvédelem a mai helyreállítások során ezt a színezési módot alkalmazza. Hogy ez a differen­ciált, érzékeny színezés mégsem tel­teljesen az eredeti kor visszaálmodása, azt leginkább az épületeken megjele­nő hirdetések mutatják. Garay János, a reformkor hazafias érzéseitől áthatva, jellemző képet rajzol a korabeli reklámról: „Ha régig megyünk Pest utczáin, a bolt feletti tarka személyhyerogliphá­kat vizsgálva, épületes szemlélődést tarthatunk e csekélynek látszó tárgy felett is . . . mi e czimerszemle alkalmá­val szemünkbe ötlik, a szin különbség, mellyel e czimerek festvék. Az időben, ha valaki Pesten boltja fölé czimeri akart íratni, vőn egy fekete táblát, s reá íratja vala, néha magyarul is, nevét és foglalatosságát, s azzal vége volt; de ma már a mai pesti polgár ízléssel . . . és . . . nemzeti érzéssel bír is, s úgy lát­szik, mind a kettőt ki akarja fejezni czimerein. Ő már nem elégszik meg a puszta felírással, hanem még a festék­vegyületében is csinos kifejezést keres s a mai czimereken a világnak tán vala­mennyi színeiből összehordott szin­vegyítéket láthatni, melly mint vala­melly óriás pávafark csillogva, ragyogva terül el a házfalak hosszantra. Kitünő­leg leginkább három szin emelkedik ki a többi közül: „a fekete és a sárga" császári, a francia „kék és fehér", s végre ,,a fehér, veres és zöld" magyar nemzeti színek. Vajha minél többen s 29

Next

/
Thumbnails
Contents