Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Szabó Gabriella: Perez János művészete

A tenger szeme Pillangó 26 János. Gyermekkorától rengete­get rajzolt. A Képzőművészeti Főiskolán festészetet tanult, 1946-ban kapta meg a középis­kolai rajztanári oklevelet. 1960-ig ipariskolai rajztanárként dol­gozott. A kenyérkereső munka közben nyugtalanul kutatta mű­vészi kifejezési eszközét. Először festett, az ecset után az agyag­gal próbálkozott, végül rátalált a fémre. 1952-ben a tanműhely­ben vette először kezébe a kala­pácsot, sárga- és vörösrézből kis dísztárgyakat kalapált otthona díszítésére. Néhány év múlva, 1957—60 között már tucatnyi díjat nyert a különböző ötvös­pályázatokon. Nagy kedvvel, sok ötlettel­tehetséggel dolgozott, a kritiku­sok elismerése, hazai és külföldi megrendelések jelezték sikereit. Munkássága művészi kisfilm al­kotására ihlette Kollányi Ágos­tont. Az ötvösművészt és mun­káját ábrázoló film, az Ének a vasról 1963-ban nagydíjat kapott a moszkvai fesztiválon. Ösztön­díj, külföldi tanulmányutak, Munkácsy-díj — a hivatalos elis­merés jelei. A brüsszeli világ­kiállítás, majd a moszkvai, prá­gai, oslói, torinói, stockholmi, szófiai iparművészeti kiállítás után London, Bécs, Stuttgart, Róma és Algír műértő közönsége is megtanulta Perez János nevét, s művei által megismerhette az újjáteremtett magyar ötvösmű­vészetet. Itthon is több, sikeres kiállítása volt, legutóbb ez év szeptemberében a Műcsarnok­ban. Nemcsak felhőt, de szelet, esőt és vihart, holdfényt, lángokat és napfelkeltét ís tud csinálni — vasból, rézből, kőből, fából, üvegből, ezek kombinálásából. Megalkotta az Almot, a Gyötrő­dést, a Szomjúságot, a Kelő mag-ot, a Nyíló virág-ot, a víz­ben tükröződő csillagokat: le­mezből, huzalból, drótból, ka­vicsból. A természet szerelmese Perez János. A Balatont plakett­sorozaton örökítette meg. A nádas, a Sirály, a Horgász, a Vi­torlás, az Eső, a Szivárvány a Napnyugta, a víztükör hullám­zása, a téli tó rianása életre kel a bronzplaketteken. Az emberi erőt, akaratot próbára tevő anyag, a vas ellenállása, a leme­zek gyűrése, hajlítása, csavarása mindig újabb kísérletre serkenti a művészt. A finom mintázatú ötvösékszerek és használati tár­gyak, a kisplasztikák, a kis fém­szobrok: a furulyás fiú, a virágot szagoló kislány, a gyermekét öle­lő anya, a táncospár — megannyi újszerű művészi megoldás, for­mai-teennikai bravúr. Ahogy a rajzolóművész néhány ceruza-Szitakötő Nap

Next

/
Thumbnails
Contents