Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Szekszárd

nag/obb szabad területet hagyjunk; ezeket később úgynevezett parkerdőnek akartTTk kiképezni. Az volt a szándékunk, hogy az unos-untig alkalmazott, parányi, eszterházikockás parkok helyett egyetlen, összefüggő erdőt alakítsunk ki. Nem volt könnyű megvalósítani a szándékunkat. Vajon ki gondozza a a parkerdőt? A Fővárosi Kertészeti Vállalathoz ugyanis csak a virágosparkok tartoznak. A parkerdőnek tehát más gazdát kellett keresni. Egyelőre úgy látszik, a pilisi erdőgazdaság gondjába veszi majd a parkerdőnket. — Azt beszélik, hogy a szabadon hagyott, nagy zöld területeket a későbbiekben szintén beépítik. Emeltek Újpalotán olyan házakat, amelyek eredetileg nem szerepeltek a tervben? — Valóban, néhány pontházzal több épült, mint amennyit mi jónak gondoltunk. De ezek a változtatások még a tervezés stádiumában történtek, s inkább csak formailag rontanak az összképen, nem vesznek el jelentősebb zöldterületet. Nagyobb mértékű beépítéstől nem kell tartani, mert a közműveket úgy terveztük, hogy azokra a későbbiekben se lehessen ráépíteni. Előttem, laikus előtt is kibontakozik a fényképekről és a makettekről a város szerkezete. Tenke Tiborral innen a tervezőasztal mellől, mondhatni madártávlatból szemléljük Újpalotát. És ekkor eszembe jut a figyelmeztetés, amit Tüskés Tibor Nagyváros születik című riportkönyvében olvastam: „Csalóka dolog nézni felülről a szivacsból kivágott, gyufásskatulyányi házakat. Az ilyen tervezőasztal mindig szép. De. aki a makettet szemléli, egészen más szögből látja az épületet, mint a járókelő . . . A legcsúnyább .modern' lakóházról is készülhet kép olyan látószögből, olyan képkivágással. olyan teleobjektív lencsével, hogy azt képzeli a néző, Le Corbusier tervezte az épületet." Vajon a járókelő szemszögéből nézve milyenek az újpalotai házak? Néhány találomra kiragadott válasz rögtönzött közvéleménykutatásomból: „Eddig egy fáskamrában laktam, persze, hogy szépnek találom a lakótelepet." „Nagyon szürkék ezek a házak, sokszor az életkedvem is elmegy tőlük." „Az nagyon jó, hogy itt ennyi zöld van." „Nem 12 lehet sétálni vasárnap délelőtt, mert nincsenek kirakatok." „Bármikor kinyithatom a vízcsapot, mindig van meleg víz." „Szemetesek a lépcsőházak..." Mihály Gábor szobrászművész hosszas utánjárással megszerezte az egyik újpalotai ház mosókonyháját, s itt rendezte be műtermét. Minden napját e falak között tölti. Most az ő véleményét idézzük: „Rendben van, értem én, hogy nagyon sok lakásra van szükség. így aztán nem iehet hiper-szuper házakat csinálni. Nincs is szükség rá. Azt azonban nem hiszem, hogy ne lehetne egy kicsit esztétikusabbra építeni ezeket a panelépületeket. Miért nem lehet változatosabban színezni őket? Ne csinálják állandóan ezt a rossz szürkét. Akkor inkább minden házat fessenek egyszerűen fehérre. Akkor talán nem látszana a telepünk ilyen piszkos-szürkének. Kicsit érdekesebbé kellene tenni a látványt. Meg kellene bontani térben a házak elrendezését. Azt nem tartom változtatásnak, ha az egyik házsoron van erkély, a másikon nincs. Ez lenne a térbontás? Ez lenne az esztétikum? Ki kellene végre találni, hogy mit lehet kezdeni ezekkel az óriási beton falfelületekkel. A csupasz falak megbénítják az ember képzeletét, csupasz falak között nincsen reggel . . . Nem, nem vagyok én lakótelep-ellenes. Van valami furcsán jó érzés abban, hogy ennyi ember van együtt. Csak a formáját is meg kellene teremteni ennek az egymásmellettiségnek." Tenke Tibor, a városrész tervezője arra figyelmeztetett, hogy a lakóházak üzemeltetése gyakran még alacsonyabb színvonalú, mint az oly sokszor szidott lakótelepi építkezés. A törmelékhegyekre, a szemetes lépcsőházakra, a betört ablakokra utalt. Udvarhelyi Ubullal és Nagy Gáborral, a XV. kerületi tanács műszaki osztályának két munkatársával erről beszélgetünk. Udvarhelyi Ubul: — Az Újpalotát tervező csoport jónéhány ötletes újítást javasolt. Legyenek például közös üzemeltetésű óvodák, bölcsődék. így számos helyiség közösen használható (mosodák, raktárak, a személyzet helyiségei), kisebb tehát a területigény. Ezek az ötletek rendkívül ésszerűnek tűntek. Sajnos a különböző vállalati szabályozók legtöbbször megakadályozták a kivitelezésüket. A közös üzemeltetésű bölcsőde és óvoda azért nem volt megvalósítható, mert a bölcsőde az egészségügyi osztályhoz, az óvoda pedig a művelődési osztályhoz tartozik. A két „főhatóság" nem tudott megegyezni. Mint ahogy a ZÖLDÉRT és a KÖZÉRT sem jutott közös nevezőre a közös üzemeltetésű boltokat illetően. így aztán minden vállalat külön épít a dolgozóinak öltözőt, mosdót, ebédlőt, az áruk részére raktárat. Már fél éve elkészült a Gyermekélelmezési Vállalat étterme. Az eredeti ötlet szerint délben gyermekek ebédelhetnének, este pedig felnőttek vacsorázhatnának benne. Egyelőre azonban a helyiség nincs kihasználva. Sok gyermek és felnőtt látja kárát. Nagy Gábor a kivitelezési gondokat sorolja: a hanyagságot, a pontatlanságot. Mert ez nem pénzkérdés! Inkább a betanított munkások alacsony műszaki és erkölcsi színvonaláról árulkodik. Vagy egy másik példa: nemrég Újpalota határában 13 ezer köbméter szemetet raktak le, engedély nélkül, teljesen szabálytalanul. Végül — hosszas huzavona, pereskedés után — a 43-as Építőipari Vállalatnak kellett elszállítania. A tervező a szigorú rendet álmodja bele az apró, habszivacsból kimetszett makettok rendszerébe. Az utca embere, a lakótelepi honpolgár a hanyagságokat, a pontatlanságokat, az észszerűtlenségeket, a lomposságot észleli. Madártávlat és békaperspektíva ... A két nézőpont néha eltávolodik egymástól, gyakran közelébb kerül, esetleg egybemosódik. A kérdés lényege: az új lakótelep — mint forma, építészeti megoldás — keretévé válhat-e a közösségi létnek? Tenke Tibor, a tervező, bármennyire szereti is Újpalotát, madártávlatból szemléli a városrészt. Füle Lajos, Ybl-díjas építész nem tagja az Újpalotát tervező csoportnak — de évek óta ezen a lakótelepen él. Újpalotainak vallja magát. Hogyan látja ő belülről a lakótelepet? " — Olyan városrendező építész vagyok, aki mint lakó, személyesen is átélte azt a környezet* és életforma-változást, amit a Belváros sűrűjéből egy házgyári lakótelepre költözés jelent. Mi 1972 végén kerültünk Újpalotára. Miért éppen Újpalotára? Főként azért, mert csak ezen Újpalotán