Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akció 1897-1942 között II.

Mozaik a főváros múltjából Koleralázadás A kolera gyakran visszatérő járvány volt a régi Magyarországon, sok embert vitt a sirba. 1831-ben is felütötte fejét. Pesten július 16-ig hat koleragyanús beteget szállítottak kórházba, közülük négy meghalt. A járvány terjedésének megakadályozására 16-án reggel lezárták a Budára vivő hajóhidat, délben pedig az egész várost karanténná nyilvánították: sorompóval zárták le a kivezető utakat és senkit sem engedtek ki. A városban emiatt nagy forrongás támadt. Főleg a diákok lázongtak, mert az előző nap már befejezték a tanévet, megkapták bizonyítványaikat és haza akartak utazni. Az elöljáróság félt, hogy nem tud megbirkózni a lázongókkal, és inkább kinyittatta a sorompókat. A diákoknak és a hozzájuk csatlakozó elégedetlen elemeknek ez nem volt elég, a hajóhíd megnyitását is követelték. Az ellenük kivezényelt kis létszámú katonaságot elkergették a híd közeléből, majd pusztítani kezdtek, kocsmáról kocsmára járva ajtókat, ablakokat törtek be, összezúzták a lámpákat. Ezután a vidékiek, a megtorlástól félve, elhagyták Pest területét. A rend másnapra helyreállt. Az első pesti gyárnegyed A múlt század közepén a mai Szabadság tér helyén levő Újépülettől északra lakatlan, sivár vidék terült el, amelyet még mezőgazdasági művelés alá sem fogtak. Homoknak nevezték. Itt létesült az első pesti gyárnegyed. Széchenyi buzdítására alakult meg a József Hengermalom Részvénytársaság, 300 000 forint alaptőkével. Az összeg felét egy tiroli cég adta. A malom épületét a mai Stollár Béla utca 6. szám alatt 1839-ben kezdték alapozni, a rendszeres őrlés 1841-ben indult meg. Az első években többször előfordultak kisebb-nagyobb üzemzavarok; megfelelő szakemberek és berendezés hiánya miatt ezeket csak lassan és nehezen tudták kijavítani. Ezért a malmot javító műhellyel bővítették ki. A műhely később önálló, mezőgazdasági és malomgépeket előállító gyárrá fejlődött, benne állította fel a magyar kormány 1848-ban első fegyvergyárát. Innen kapta a mai Szent István körút az 1872-ig használt Fegyvergyár utca nevet. A korszerűen felszerelt József Hengermalom a magyar lisztet külföldön is versenyképessé tette. Ez ösztönzően hatott a fejlődésre, a környéken több más malmot is építettek. A József malom mellé költözött az Erzsébetvárosból a Valeró féle selyemgyár is, a mai Honvéd utca 26—30. szám alá. Épületét, amely ma a Honvédelmi Minisztérium székhelye, 1839 és 1844 közt építette Hild József. 250 szövőszékén" 400—500 munkásnő dolgozott. A mai Szent István körút és Bajcsy Zsilinszky út sarkán cukorgyár állt 1841-től. Üzemeltetését 1844-ben egy részvénytársaság vette át. Évente 12 000 mázsa cukrot termelt. Később sztearingyertyát és szappant is gyártottak benne. A hetvenes évek elejére a környék benépesült, a gyárak füstje, zaja, a bemenő és kijövő áruk rakodása akadályozta a városfejlesztést. Ezért a Közmunkatanács új szabályozási tervet készített, és a gyárakat fokozatosan kitelepítette az akkor még beépítetlen Váci útra. Táncsics interpellációja az Egyetemi Könyvtár érdekében Táncsics Mihályt sok minden érdekelte, a parasztság helyzetének javításán kívül különösen a művelődési kérdések. Ez indította arra, hogy 1872. április 6-án a képviselőházban interpellációt — az ő kifejezésével élve: kérdezvényt— intézzen Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ebben elmondta, hogy járt a pesti Egyetemi Könyvtárban és meggyőződött arról, hogy ez az intézmény anyagilag nagyon rosszul van ellátva. Ennek tulajdonítható, hogy a legújabb könyveket alig lehet benne megtalálni. A törvény szerint a Nemzeti Múzeum és az Akadémia könyvtára kap kötelespéldányt, az Egyetemi Könyvtár nem, noha itt sokkal több az olvasó, s ezek főleg az újonnan megjelent műveket keresik. Kéri a minisztert: intézkedjék, hogy a nyomdák új termékeikből ide is küldjenek egy példányt. Pauler válaszában elismerte, hogy a könyvtárnak az állam csupán évi 5000 forintot ad könyv- és folyóiratvásárlásra. Ez az összeg valóban kicsi, nem vehető meg belőle minden jelentősebb irodalmi termék, annál kevésbé, mert az egyetemen sokféle tudományt tanítanak, a teológián, a jog- és orvostudományon kívül természettudományokat, filozófiát, nyelvészetet, irodalmat, történelmet is, és a szerzeményezésnél minderre tekintettel kell lenni. Ezután — mintha elfelejtette volna azt, amit a dotáció alacsony voltáról mondott — abbeli reményét fejezte ki, hogy a könyvtár jeles igazgatója, Toldy Ferenc, aki egyben kiváló irodalomtörténész, pótolni fogja majd a hiányzó fontos műveket. A nyomdákat azonban nem lehet kényszeríteni, hogy még egy helyre adjanak kötelespéldányt, legfeljebb figyelmeztetni őket arra, hogy ez erkölcsi kötelességük. Táncsics a miniszter által elmondottakba nem nyugodott bele. Utalt arra, hogy egy ilyen felhívással a nyomdák mit sem törődnének, hiszen még a Múzeumnak és az Akadémiának sem küldik meg rendesen sajtótermékeiket, pedig erre törvény kötelezi őket. Elvárta volna a minisztertől, hogy az Egyetemi Könyvtár érdekében törvényjavaslatot terjeszt elő. A képviselőház más véleményen volt, elfogadta Pauler válaszát, s ezzel az ügy háromnegyed évszázadra lekerült a napirendről. Két akta a húszas évekből 1925-ben a könyvtárak bevételei rendkívül alacsony szinten mozogtak, még a legszükségesebb könyveket sem tudták beszerezni. Ekkor történt, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól póthitelt kért öt olyan könyv beszerzésére, amelyet az egyetem professzorai tanulmányi szempontból rendkívül fontosnak tartottak. A kérést elutasították, és dr. Tóth államtitkár a miniszter megbízásából külön figyelmeztette a könyvtárt, hogy póthitelt semmi körülmények közt sem kaphat, tehát mondjon le a szóban forgó művek megrendeléséről. „Elismerem, bár — fejeződik be a leirat —, hogy ezek a megrendelések legnagyobbrészt jól megfontolt tudományos érdekből történnek, mégis a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy ilyen adósságok kiegyenlítésére az államkincstár felelősséget nem vállalhat." Eltelt másfél esztendő, és 1927. május 1-i keltezéssel a minisztériumtól újabb leirat érkezett. Ez felhívja afigyelmet „dr. gr. Klebelsberg Kuno v. b. 1.1. (valóságos belső titkos tanácsos) vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őnagyméltóságá"-n3k az Athenaeum kiadásában megjelent, összegyűjtött beszédeit, cikkeit és törvényjavaslatait tartalmazó könyvére. Javasolja, hogy e könyvet az egyetemi intézetek nagyobb példányszámban rendeljék meg. Ha a folyó költségvetési évben már nem állna rendelkezésre e célra fedezet, úgy igénybe vehetik a következő évre előirányzott javadalmat. Aláírás: ,,A miniszter helyett Dr. Nagy s. k. h. államtitkár." Vértesy Miklós B HOMEPE: 3aflBJieHMe 3an. npeAce^aTen* ByflaneuiTCuoro TopcoBeTa Jlaüouja <PapxaujHHCKM o «ByAanewTCKMX flH*x» B MocKBe (Taőpionna Caöo) 1—2 crp. HHTepBbto c 3aBeflyK>mMM

ynpaBneHwi no crpon-TenbCTBy HcnonKona őyAaneujTcnoro

TopcoBeTa HllJTBaHOM flaBMflOM O COCTOflHMM JKMnblX flOMOB 4—5 CTp. B pyöpHKe «yp6aHM3auM» npoBMHuwanbHbix ropo-AOB» npeACTasnuen r. HaabKamoKa (SpBiiH TaMauj) 6—9 CTp. O cny>K6e «CKopoü noMomw» (Moated KoHbn) 10—12 CTp

. PenopTa>K H3 oAHOro MMKpoaüoHa 06 n3MeHeHHM oőpasa JKM3HM (Tanam J1nnn) 13—15 crp. HcTopMR ByaaneuiTCKoro uwpxa (flac/io Meraw) 16—19 CTp. 3aMeTKM flépA* Heneuja o He aieAfliUMX 3a HMCTOTOM ropofla neuuTuax 20 crp. Topofla B nos3MM MiinaHa <t>toLUTa M B AeücTBMTenb-HOCTM. CTOnima B nepeAane őenoro CTwxa Ha BEHREPCKOM *3biKe YonTa YMTMAHA (Ba/iaxc Bapra) 22—23 CTP. O TBopnecTBe CKynbnTopa Mmmoiua MenoKKO (kloKeíj) Baflam) 24—27 CTp. BocnoMMHaHMH no9Ta Benbi Bwxapa 28—30 crp. FLMCKYCCMD 06 SCRETMHECKMX BO3MO>KHOCTHX crpon-TenbCTBa npoMbiaineHHbix npeAnpmiTMÉi (Ocxap B«Hue) 31—32 crp. OpoMTenbCTBO ManoraőapMTHbix K&apTMp B nepnofl 1897—1942 rr. (3crep Taőop) 33—35 crp. riepee3A B ByflaneujT n Ae*Te;i bHOCTb aHrnMÜCKoro HH)«eHepa AflaMa Knapxa (A-p MarAa KoHpaAHHe Tanow) 36—37 crp. CTapMHHbie őyflaiScKMe KnpniiHniiKn (llacno 3on-HaM) 38—41 CTp. CO N TE N TS: The views of vice-chairman of the Budapest Council, Lajos Farkasinszky, on the Budapest Days in Moscow (Gabriella Szabó) page 1—2 Interview with István Dávid, head of the Department for Real Estate and Building of the Budapest Council, on the maintenance of apartment buildings page 4—5 Nagykanizsa, this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) page 6—9 On the work of the National Ambulance Brigade (József Kónya) page 10—12 Report on a housing estate — changes in lifestyles (Tamás Lipp) page 13—15 The history of the Budapest Circus (László Megay) page 16—19 Article by György Nemes on litter in Budapest page 20 The created and real towns of Milán Füst. Budapest in the oeuvres of the man who introduced Walt Whitman's free verse to Hungary (Balázs Vargha) page 22—23 Miklós Melocco, sculptor (József Vadas) page 24—27 Recollections of Béla Vihar, poet page 28—30 Discussing the artistic possibilities of industrial architecture (Oszkár Vincze) page 31—32 Endeavours to build small homes between 1897 and 1942 (Eszter Gábor) page 33—35 British engineer, Adám Clark's work and stay in Budapest (Dr. Magda Gálos) page 36—37 Old brickmakers in Buda (László Zolnay) page 38—41 48