Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akciók 1897 — 1942 között

A Százados úti celepen kétszoba-konyhásak, és csak elvétve akadt kozor

-tiik fürdőszobás A bérházakban épült lakások közül. egyszobás: 49", kétszobás 37", három szobás 14",. Bolgár Elek a Városi Szemle 1913. évfolyamában a fővárosi építkezésekről irt ismertetésében négy házat,,tisztviselők számára épültek"-ként említ, nevezetesen : a II Margit kőrút (Mártírok útja) 64 a., 64 b . a IX. Mester utca 5—7., az Üllői út 119. és 121. számút. Ezekben összesen 313 lakás van. 808 szobával és 302 fürdőszobával A lakások 96 százaléka fürdőszobás. A munkás-házak 1638 lakásában összesen 483 fürdőszoba van (29 százalék). A munkás-házak közül kettőben egyáltalán nem épült fürdőszobás lakás (Frangepán u -é. és Angyalföldi út 36—38. sz.), mig négy épületben minden kétszobás lakáshoz tartozik fürdőszoba is (Szörényi u. 5—7., Juranics u. (Stróbl Alajos u.) 30—32., Simor u. (Vajda Péter u.) 7—9. és 11—13. sz.). Két házban pedig több az egyszobá#-fürdószobás, mint a fürdőszobátlan kétszobás lakás (Jászberényi u. 36. és Harmat u. 10 sz.). Az akció keretében megépült 1967 bérházi lakás közül összesen 785-ben van fürdőszoba (39 százalék). A kétszobás lakások közül 475-ben van, 156-ban nincs, csak 14 egyszobásban van, s a három szobásak mindegyikében van fürdőszoba. A fenti számok azt jelzik, hogy a Bárczy-féle építési program keretében viszonylag nagy számmal épültek magas komfortfokozatú lakások. Ezért is sorolhatjuk ezt az akciót az egykori hasonló jellegűek közül az európai élvonalba * A másik épülettípusban, az ún. kislakásos telepeken épült lakások már sokkal kevésbé színvonalasak. A hosszú, többnyire földszintes, barakk-szerű épületekben szoba-konyhás, illetve néhány kétszoba-konyhás lakás épült. A telepi lakások többségében bent van a W. C., de épült néhány olyan is, ahol az épületek végében csoportosították a lakóházhoz tartozóW. C-ket. Ezekhez a lakásokhoz nem épült fürdőszoba. A Palotai úti, a Mihalkovics utcai és a Százados úti telepekhez külön fürdőépület is tartozott. A telepi lakások lényegesen olcsóbbak voltak, mint a bérházbeliek (a szoba-konyhás telepi lakások évi bére átlag 209 Korona, a bérházi egyszobásaké 321 Korona). A kislakásos telepek egyik nagy hibája volt, hogy az átlagban 10 lakásos hosszú házak túl közel épültek egymáshoz, s emiatt kertek kialakítására nem maradt hely. A szabadon maradt folyosónyi területek csak arra bizonyultak elegendőnek, hogy a lakásokat megközelíthessék, és néhány lomot kirakjanak az ablakok alá. Ránézésre közelebb álltak a barakktelephez, mint a családiházas településhez. A bérházak színvonala megfelelt az akkori átlagos budapesti bérházakénak. Legtöbbjüket a késő-eklektika és a szecesszió tisztázatlan stílus-keveredése jellemzi. Kiemelkedik közülük a Spiegel Frigyes és Márkus Géza tervezte Simor (Vajda Péter) utcai négy lakóház, zavaros formai megoldásuk ellenére is — a beépítésmód miatt. A tervezők a négy telket összekapcsolták, csak az utcai frontra építettek, az összekapcsolt udvarokat kertesitették, így az épületek mindkét oldalán teljesértékű lakóhelyiségeket helyezhettek el. Ez volt talán Budapesten az első kertes beépítés, amely a harmincas évek végétől kötelező előírássá lett a fővárosban; a közbeeső negyed században viszont az udvari szobák és udvari lakások tömege épült meg, a telkek jobb kihasználása jegyében. Építészeti szempontból a Haasz Gyula és Mclnai Béla tervezte Juranics (Stróbl Alajos) utcai házak említésreméltók. A három épület sallangmentességével válik ki a többiek közül. Viszonylag nagyméretű négyzetes ablakai és tárgyszerű megformálása a 20-as évek nyugat-európai munkásházaival mutat közeli rokonságot. Csak az 1939—40-es években épültek ehhez mérhető szintű munkásházak a fővárosban. Az első világháború megakasztotta a reménytel-