Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Keszthely

A Művelődési Kozporit szinházbejárata A Kossuth Lajos utca marahangversenyt tartanak. Az idei nyár 120 napjára körülbelül nyolcvan kulturális rendezvény jutott. A kéthónapos balatoni főidény azonban kevés ahhoz, hogy egy fejlődő város létét biztosítsa. Kzért nemcsak a téli Balaton szépségeit és idegenforgalmi vonzását kell kihasználni (csakúgy, mint Hévíz meleg gyógytavát), hanem szebbé-jobbá kell tenni a helybeliek mindennapjait is. A jövő útját a városismertető így határozza meg: „ . . .a nyári és a téli idegenforgalom biztosítása, szervezése, megfelelő ipari fejlesztés mellett; Keszthely jellegéből fakadóan ennek az iparnak az idegenforgalmat is szolgálnia kell! Gondolhatunk csontfaragásra, népművészeti kerámiára, népi hagyományokat őrző textíliára, színvonalas emléktárgyak előállítására. Természetesen Keszthely iskolaváros jellegének is tovább kell erősödnie." — Sajátos kisváros a miénk — mondja dr. Fedor József, Keszthely város tanácsának vb-titkára. — Nemcsak idegenforgalmi jellege miatt, hanem a helybeliek összetételét illetően is. A húszezer keszthelyiből ötezer tanuló, rengeteg a tanár, a pedagógus, sokan dolgoznak íróasztal mellett, s nem kevesen szolgálják ki -— valamilyen módon —- az ideérkezőket. Keszthely ipari arculatát most formáljuk. A Bakony Művek telepit ide szerelőcsarnokot, mely kezdetben — / yj 8-ban — ötszáz munkást foglalkoztathat, később azonban ez a létszám megháromszorozódik. A kihelyezett részleg az elképzelések szerint a Zsiguli-programban vesz részt. A legnagyobb „cégünk" azonban továbbra is az egyetem marad ... A rektor egyszersmind a város országgyűlési képviselője. Ez kifejezi az egyetem és a város kapcsolatát is: Keszthely igen nagy értéknek tekinti az egyetemet — a tanintézmény oktatói és hallgatói pedig a város szellemi-társadalmi életének tevékeny részesei. Az egyetem a környezetvédelmi feladatok megoldásában is segít; közösen dolgozunk az egységes diákétkeztetés megszervezésén; most épített az egyetem óvodát, amelyet a városi tanács tart fenn, és ahol egyaránt helyet kapnak az egyetemi dolgozók, meg a városlakók gyermekei. — Milyen városfejlesztési elképzeléseik vannak? — Az ötödik ötéves terv tanácsi fejlesztésének összege mintegy háromszáz millió forint — mondja a vb-titkár. — Némi pénzzel segit még a Balatoni Intéző Bizottság is, és jelentős a társadalmi segítség. Jelentősebb anyagi hátteret azonban csak az ipar adhat, mert sem iskoláinkból, sem az idegenforgalomból nem tudunk „megélni". Főutcánk ma is olyan, mint száz esztendeje. Tai<aly kezdtünk hozzá néhány értéktelenebb épület lebontásához; a helyükre modern házakat építünk, a földszinten üzletekkel. Szeretnénk majd valamikorra sétálóutcát varázsolni ebből az utcából... Az elmúlt ötéves tervidőszakban mindössze másfélezer négyzetméternyi eladótérrel növekedett kereskedelmünk; a most következő évek feladata: tovább bővíteni az üzlethálózatot. Nem törekszünk a magasba, négy emeletnél magasabb házat nem tervezünk, a kisváros sajátos hangulatát megtartjuk. S hogy mi a panasza az egyszerű városlakónak ? — Kérem, aki két hétre jön ide, annak semmi sem drága. Nyáron nagyon drága város Keszthely! Az itt üdülők felverik az árakat! így minden vendég a mi zsebünkbe is nyúl. . . Egy ismerősöm rábólint a kijelentésre, de hozzáteszi: a vendég abból vesz el, amit részben általa szerez a város .. . Gimnázium a Fő téren 17