Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: Operaszínpadunkról — elfogultan

Gábor István Operaszínpadunkról -elfogultan Gink Károly Bartók-sorozatából: a Fából faragott királyfi Negyedszáznál több előadást láttam a múlt évad ban az Operaházban és az Erkel Színházban: bemutatókat és felújításokat, híres vendégművészek fellépéseit és hétköznapi estéket. Nem állítom, hogy ez túlságosan sok előadás volna, de ahhoz talán elég, hogy bizonyos áttekintésem legyen a szezonról. Jogot e jegyzetsorok írásához az is adhat, hogy csaknem mindig — a bemutatókat kivéve — a véletlen kiválasztás elve alapján mentem operát nézni, így hát nem illethet a személyes elfogultság, a tendenciózus válogatás vádja. És a képhez hozzátartozik, hogy a szezon végén, májusban rendezték meg a vidéki operatársulatok találkozóját Szegeden, így hát több, vidéken született produkció ismeretében az összehasonlításra is alkalmam adódott. Bizonyos következtetések e vidéki előadások tanulságaiból is levonhatók . o A két budapesti dalszínház összesen négy premiert tartott a múlt szezonban. Az Operaházban bemutatták az „Elektrá"-t — ez a Richard Strauss opera 1910-ben ugyan szerepelt már az Operaház műsorán, de mindössze tizenöt alkalommal, így hát bízvást tekinthető bemutatónak—.valamint az úgynevezett ös-„Borisz"-t. Az Erkel Színházban magyar bemutatót tartottak: Szabó Ferencnek Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig" című regénye alapján komponált és Borgulya András által kiegészített és meghangszerelt operájából: és premier volt Rossini „A török Itáliában" című vígoperája is. S noha nem tekinthető bemutatónak, sőt lényegében felújításnak sem, mégis valóságos premiernek számított az a „Traviata"-előadás, amelyet Lamberto Gardelli vezényelt fiatal, új szereplők közreműködésével az Erkel Színházban. A mérleg tehát — figyelembe véve a két színháznak műszaki szempontból egyre nehezebb, már-már katasztrofálishelyzetét— nem rossz. Van benne érdekes megoldású új magyar opera, orosz romantikus, későromantikus német alkotás, XIX. század eleji olasz commedia dell'arteszerű vígopera. És hadd tegyem hozzá, hogy szinte valamennyi egyenletes, jó színvonalon került színpadra, súlyosabb kifogás, elmarasztalás egyik bemutatót sem érheti. Sőt a „Borisz Godunov" ragyogó képzőművészeti kerete, a „Légy jó rrindhalálig" markánsan realisztikus felfogása — mindkettő Mikó András rendezése —, az„Elektra" klasszikus vértezetben megjelenő izgalmasan modern formája — Békés András állította színpadra —, és „A török Itáliában" elragaadón mulatságos, olaszosan mozgalmas előadása— rendezője Huszár Klára — arról tanúskodik, hogy szcenikai, rendezési szempontból az Operaház egyre kiérleltebb és átgondoltabb produkciókat hoz létre. A jó színvonalú, olykor kiemelkedően érdekes rendezői megoldásokhoz gondosan megkonstruált, a rendezéshez és a muzsikához biztos ízléssel alkalmazkodó színpadképek társultak, és 28