Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Szabó Gabriella: Népművészeti otthon Óbudán

teket. Az egyik festett láda mélye őrzi a háború utáni köszönőlevelek kötegét. . . A felszabadulás után nem sokkal nyugdíjba ment Kun Zsigmond — de azóta se pihen. 1961-ben — 68 évesen — például jelesen elvégezte Budapesten a kétéves ezüstkalászos gazdatanfolyam gyümölcs-szőlőszakát. Még ma is szüntelenül tevékenykedik, előadásokat tart, emlékiratain dolgozik, múzeum- és tárlatlátogatásokat vezet. Fiatalok veszik körül, hallgatják eleven beszédét, színes anekdotáit, irodalomról, kabaréról, zenéről, népművészetről, faggatják tartalmas, mozgalmas életéről. Honnan ez a kifogyhatatlan életkedv, töretlen energia? Csak ennyit mond: „A mezőtúri zsellérek kiszolgáltatottsága, nyomora indított a nép életének mind alaposabb megismerésére, azután jutottam el a paraszti művészet becsüléséhez és megértéséhez." S túl az aranylakodalmon, a tevékeny, bátor élet során méltó társa Kun Zsigmondnak odaadó felesége, Erzsike néni. ő a sok száz, gyönyörű népművészeti alkotás formai kompo-Sárközi sarokpad, XVIII. századi kamarás-asztal, falitékák Hartai szekrény, matyó tálak, bokályok, fazekak