Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Bertalan János —dr. Berti Béla: A százéves Népköztársaság útja

sított kisajátítási jogot, ezért a kisajátítá­sok lebonyolítására a Közmunkák Tanácsa a közlekedési minisztert kérte fel. A meg­indult egyezkedési tárgyalások során már az első évben, 1871-ben , 107 egyezség jött lét­re, ami reményt nyújtott arra, hogy az építkezések a következő évben megindul­hatnak. A Közmunkák Tanácsa felkérte Ybl Miklós és Linczbauer István építésze­ket, hogy az út mentén építendő háztöm­bökre tervvázlatot mutassanak be. A Ma­gyar Mérnök Egylet több fiatal építésze szintén készített tervvázlatokat. Ilyen előz­mények után 1872. március 9-én a Köz­munkák Tanácsa szerződést kötött az Alta­lános Magyar Municipális Bank, a Franco-Magyar Bank és az Erlanger Bankház vállal­kozókkal. Ez a bankcsoport a szerződés ér­telmében megvette a Sugárút valamennyi kisajátított telkét, a kisajátítási összegnek megfelelő áron. Kötelezték magukat, hogy az utat három év alatt megépíttetik, és legkésőbb 1875-ben átadják a forgalomnak, a házhelyeket pedig 1877-ig beépíttetik. A bankcsoport külön vállalatot hozott létre a munkálatok elvégzésére. Az épülő Sugárút A vállalkozók a bontást és az út építését már 1872-ben megkezdték. Feltöltötték a nyolcszög teret, lebontottak a Nagymező utca és a Városliget közötti részen 34, több­ségükben földszintes házat, és öt új, há­rom- ill. négyemeletes lakóház építését is elkezdték. 1873-ban további 36 házat bon­tottak le és felépült a nyolcszög teret övező 4 nagy épület. Az 1873. évi gazdasági válság, amely Európa valamennyi pénzpiacát megingatta, súlyosan érintette a Sugárutat építő társa­ságot is. A vállalkozó bankcsoport novem­ber havában — a szerződés azon pontjára hivatkozva, amely ezt lehetővé tette — kérte a teljesítési határidőnek két évvel való meghosszabbítását. A kért határidő módosítást az 1874. május 8-án kelt pót­szerződés értelmében meg is kapták. Et­től kezdve az építés lendülete lelassult, de a bontásokat 1875-ben befejezték és további házak is épültek. A folytatódó gazdasági válság miatt a vállalkozók 1876-ban végül is felmondták a szerződést, a Közmunkák Tanácsa hozzá­járulásával. Addigra összesen 40 ház épült fel köztük 3 négyemeletes, 19 háromemeletes, 8 kétemeletes, 1 egyemeletes és 9 villa. Ezek közül 22 házat a vállalkozó bankcso­port építtetett, 18-at pedig magánosok. Az említett előzmények után a Közmun­kák Tanácsa kénytelen volt saját kezelésbe venni a Sugárút építésének folytatását. Szerencsére ekkorra az út jelentős része már elkészült, ideiglenes burkolattal. A még hiányzó útszakasz megépítése után, 1876. augusztus 20-án a Sugárutat átadták a for­galomnak. De a teljes beépítés csak 1884-ben fejeződött be. A Sugárút faburkolása nem ment simán! A Közmunkák Tanácsa 1874-ben szerződést kötött John Norris vállalkozóval, akinek faburkolattal kellett volna az úttestet el­látni. Norris azonban nem tudott eleget tenni kötelezettségének. Az útburkolást végül is RütgersGuidóvállalkozó végezteel, 12 fakockákkal. A munkát 1884. március 10-én kezdte el és ugyanazon év augusztus 2-án befejezte. A sok nehézség árán elkészült Sugárút a legszebb, legimpozánsabb útvo­nala lett a fővárosnak! Az út mentén kisajátított telkek értéke­sítésének gondja, a szerződés felbontása folytán, szintén a Közmunkák Tanácsára hárult. A 155 sugárúti és a közvetlen kör­nyékén levő telkeket a Közmunkák Tanácsa azzal a feltétellel kínálta eladásra, hogy a sugárúti telkeken építendő házaknak 1880. augusztus 1-re fel kell épülniök. A telkek iránti kereslet azonban igen gyér volt. A vásárlás csak a gazdasági válság megszűnése után, 1880-ban lendült fel; ebben az egy évben háromszor annyi telket adtak el, mint az 1876—1879. közötti négy évben összesen. Az építési kedvet növelte az 1871. évi XLII. tc., amely kimondta, hogy a Sugárúton és a Nagykörúton — mint sza­bályozási főútvonalakon — épülő házak 15 évig teljes és további 15 évig részleges adó­mentességet kapnak. Az 1881. évi XXX. tc. pedig elengedte a Sugárút és a Nagy­körút építésére igénybevett kölcsön kama­tait. 1884 végéiga Sugárút valamennyi telke vevőre talált, és egy kivételével az összes lakóház építése befejeződött. A kontinens első földalatti vasútja A sugárúti tömegközlekedés problémá­jának megoldása több mint két évtizedig húzódott. A Közmunkák Tanácsa a főváros legszebb útja szépségének és különleges jellegének megóvására kezdettől fogva elle­ne volt minden olyan megoldásnak, mely az út tömegközlekedését közúti vasútháló­zat kiépítésével óhajtotta megoldani. Hosszú huzavona után, a budapesti Városi Villamosvasút Részvénytársaság és a Buda­pesti Közúti Vaspálya Társaság által bemu­tatott tervek alapján, az úttest alatt, kéreg­vasútként épült meg az európai kontinens első földalatti villamosvasútja. Az építés két évig tartott. A földalatti villamosvasutat 1896. május 2-án átadták a forgalomnak. A hajdani Sugárút 1885-től 1949-ig gróf Andrássy Gyula, volt miniszterelnök nevét viselte, aki a Sugárút megvalósítását mind­végig pártfogolta. Több névváltoztatás után jelenleg a Népköztársaság útja nevet viseli. Műemlék-épületek A Sugárút építése a Fővárosi Közmunkák Tanácsa legnagyobb szabású városrende­zési tevékenységének tekinthető. Az út épületeit a kor legjobb építészei tervezték, zömmel azonos építészeti felfogás alapján, így az egyes épületek művészi színvonala mellett olyan egységes hatást értek el, amely az utat világviszonylatban is a korai eklektika kiemelkedő alkotásává teszi. A sugárúti házak közül Petschacher Gusztáv 12, Freund Vilmos 11, Feszty Adolf 10, Bu­kovits Gyula, Unger Emil 8—8, Hübner Nándor, Kallina Mór, Quittner Zsigmond, Ray Rezső, Weber Antal 5—5, Lee, Schmahl, Szkalniczky 4—4, Borbula és Hauszmann 3—3 épületet tervezett. A Népköztársaság útja épületeinek egy­harmada műemléki védelem alatt áll.

Next

/
Thumbnails
Contents