Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Tamás Ervin: Esztergom

Urbanizalodo ország XVIII. Tamás Ervin A város címere vízszintesen kettéosztott. Felső, világoskék mezejében ezüst városkép látható a városfallal és a piros tetős kaputornyokkal. Ez az ábra — leletek bizonyítják — a régi kettős pecsét előlapjáról származik. A széles ezüst sáv a Dunára utal, a vörös alapra helyezett négy ezüst sáv pedig a város Árpád-kori történelmét idézi. Az ötágú vörös csillag a szocialista fejlődés jelképe. Ennyit Esztergom címeréről. Aki a városba érkezik, először az elterpeszkedö, súlyos épülettömeget, a Bazilikát tekinti meg. Ahogy a kanyargó útvonalon beljebb ér, tábla állítja meg: városközpontépítés. Ennyit a jelen és a múlt találkozójáról. Úgy mondják az esztergomiak, hogy három arca van a városnak. Az első — a mindenki által ismert—: a történelmi. A második az ifjúságé: Esztergom diákváros, már a XVII— XVIII. század óta. A harmadikat az ipar rajzolta: a város gép- és műszeripari központ. Ennyit Esztergom arculatáról. Vitdl József nyugalmazott levéltári igazgató szerint téved, aki úgy véli, hogy a város neve szláv eredetű személynévből származik. Helyesebb elfogadni a Pallas Nagy Lexikona és a Révai Lexikon Esztergom nevére vonatkozó fejtegetéseit. Ezekben ugyanis a következő olvasható: „Amint Esztergomot a rómaiak Salvának nevezték, a népvándorlás idején a frankok Osterringunnak (Ostár, vagy Ester — Kelet, Rungen — vár) nevezték el. A középkori latinság ebből Strigoniumot, a szlávság Ostrihomot, végül a magyarok Esztergomot csináltak." A városnév eredetére egyéb magyarázatok is vannak, de mind közül a frank névadás látszik a legvalószínűbbnek, mert a mai Esztergom helyén Nagy Károly frank birodalmának legkeletibb vára állott. Egyébként — teszi Az Esztergomi Keresztény Múzeum, háttérben a Bazilika kupolája Esztergom