Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Szerbák Elek: Az első modern olimpia a budapesti sajtóban

MOZAIK A FŐVÁROS MÚLTJÁBÓL Zsigmond király (1397—1437) portréjához Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi pápa írja Zsigmond királyról, német-római császárról, az uralkodó jellemzéseként: Zsigmond derekas termetű, jeles tekintetű, széles homlokú, nagy és dús szakállú, durva lelkületű, akarnok, de állhatatlan, nagy beszédű, borkedvelő, Vénuszért izzó, ezernyi paráznasággal vétkes, lobbanékony, könnyen megbocsátó volt; mindenféle kincsnek őrzésére alkalmatlan (vagyis: tékozló), pazarul költekező, aki mindig többet ígért, mint amit teljesített; nagy képmutató. 1433-ban, amikor Rómában császárrá koronázták, így szólt Eugenius pápához: — Szent Atyám! Három dolog van, amelyben te' és én különbözünk! És megint három más, amiben megegyezünk! Te hajnalban kelsz, én délig alszom. Te vizet iszol, én bort. Te kerülöd a nőket, én bolondulok utánuk. De van, amiben megegyezik természetünk: te bölcsen gazdálkodsz egyházad kincseivel, én — bölcsen — mit sem tartok meg. Neked a kezed beteg, nekem a lábam. Te a római anyaszentegyházat teszed tönkre, én a római birodalmat. .. Annyi bizonyos: bármennyi hibája lehetett is Zsigmond királyunknak, őszinteségért és a világi hívságok feletti csúfolódásért nem ment a szomszédba. z. I. Buda fürdői 1810-ben Bronyevszkij Vladimir cári tengerésztiszt magyarországi útinaplójában olvassuk: „A budai forró ásványvizes forrásoknak különleges gyógyhatást tulajdonítanak. A Duna jobbpartján egy keskeny kiszögellésen, nem messze a (hajó-) hídtól fakadnak fel. A törökök, akik 1541 — 1686 között Buda urai voltak, ezt a helyet rendezték be kedves pihenőhelyükül. A keleti ízléssel berendezett fürdők egyedüli emlékei a török uralomnak... A víz hőfoka attól függ, milyen messze vannak a forrástól. A fürdőtermek rendesen, karbantartott állapotban vannak. A doktorok a betegség fajai és foka szerint meghatározzák a javallott fürdő hőfokát és időtartamát; én nem tartottam ki negyedóránál tovább.. . A fürdő olyannyira divatos, hogy reggelenkint idesiet a legjobb társaság. Hölgyek fenséges reggeli öltözékben, mely muszlinkabátkából és szoknyácskából áll (és amelyet fürdéskor sem vetnek le), sétálgatva várakoznak a medence körül üres kabinra. A köznép részére széles medence áll rendelkezésre, melyben férfiak, nők csaknem mezítelenül együtt fürdenek. De azért azt meg kell jegyeznem, hogy a fiatal lányok magukon hagyják a szoknyát, a fiatal emberek pedig pantallójukat. Egyébként ezekben a gőzpárás fürdőkben a képzelet nemigen tud hevülni." Alig pár esztendővel előbb, 1804-ben A. I. Turgenyev, a neves író és történész, mint Göttingában végzett fiatalember jegyezte fel: „Fürdöttem az itteni (budai) gyógyforrások vizében is; olyan forrók, hogy a legenyhébbet is alig lehet elviselni. De ez pótolja az orosz izzasztófürdőt (ti. a szaunát). Csaknem egész Buda tele van ilyen forrásokkal; kedvükért távolról is ide sereglenek... Bár bevezettethetném ezeknek a hőforrásoknak vizét a moszkvai fürdőbe..." Tardy Lajos gyűjtése nyomán: v. e. A katonatisztből lett litográfus AIoys Senefelder a XVIII. és XIX. század fordulóján találta fel a litográfiát, vagy más néven kőnyomtatást. Találmánya hamar elterjedt; 1820 utána a divatképeket majdnem kizárólag ezzel az eljárással sokszorosították. Pest-Budán is sok, egymással vetélkedő litográfus működött. Közéjük tartozott Trentsensky József. Első műhelyét Bécsben rendezte be, 1821-ben. 1825-ben a pesti Mária Dorottya utcában, a Wurm-udvarban nyitott üzletét. Itt részben saját nyomtatványait, részben a császárvárosban készült divat- és egyéb képeket árusította. A Braunauban született Walzel Frigyes Ágost fiatalon katonai szolgálatba lépett, s alhadnagyi rendfokozatot ért el. 1830-ban azonban leszerelt és belépett Trentsensky műhelyébe, ahol kitanulta a kőnyomás mesterségét. Főnöke megszerette, 1835-ben társául fogadta, majd megbízta műhelye és üzlete irányításával. A többi pesti litográfus ezt jó alkalomnak tartotta, hogy megszabaduljon Trentsensky konkurenciájától. Kérték a pesti tanácstól, hogy zárassa be a műhelyt, mert — mint indokolásképp előadták — egy kilépett tiszt nem lehet társ egy kőnyomdában. A tanács azonban nem fogadta el érvelésüket. Miután meggyőződött arról, hogy Walzel lemondott katonai rangjáról, engedélyezte, hogy üzletvezetőként dolgozzon; csupán a cégtábláról vétette le az „et Comp." jelzést és Walzel nevét. Trentsensky 1839-ben meghalt. Minthogy nyomtatási engedélye csak saját személyére szólt, Walzelnek, ha folytatni akarta az üzemet, új engedélyt kellett kérnie. Miután előadta, hogy megfelelő tőkével és öt sajtóval rendelkezik, a többi kőnyomdász tiltakozásával nem törődve, a tanács kiadta Walzel engedélyét. Több mint egy évtizedig dolgozott ezután önállóan, az előkelő pesti kereskedők nagy része az üzlettéhöz szükséges litográfiákat nála rendelte meg. Meddig volt erőd a budai Vár? A budai Várhegy nemcsak város, hanem — nevének megfelelően — IV. Béla korától jelentékeny és fontos erődítmény is volt. Ennek megfelelően az építkezést a védelmi szempontoknak rendelték alá. Például egy 1752-es rendelkezés szerint a várfalakon kívül csak egy puskalövési távolságon túl lehetett házat emelni. A különféle tilalmak hosszú ideig erősen korlátozták a város fejlődését, noha később fokozatosan enyhítettek rajtuk; így 1784-ben a sáncok előtti teret, a glacist (nyelvújítási szóval a sikamot vagy síkozatot) megkisebbítették, s a felszabadult részt házhelyeknek parcellázták. A Vár erődjellegét véglegesen 1875. október 21-én szüntették meg. Ekkor jelent meg a Budapesti Közlönyben Ferenc Józsefnek Wenckheim miniszterelnökhöz intézett irata, amellyel minden katonai szempontból hozott építési tilalmat eltörölt, s a katonai Igazgatás birtokában levő erődítési telkeket, építményeket átengedte a magyar pénzügyminisztériumnak. A királyi leirat azonban külön hangsúlyozta, hogy a Gellérthegy erődítésére vonatkozó szabályok továbbra is érvényben maradnak. A citadella, „a budapesti Bastille", amely ágyúival s a benne állomásozó katonasággal a bécsi militarizmus, a katonai elnyomás jelképe volt, csak 1897-ben került a főváros birtokába. Vértesy Miklós B HOMEPE: PaíMbiujneHM» o HaMMHaiOLueMCa cronMMHon nnTOM nnTHneTHeM nnaHe (Daiíouj MeujTepxaaM, maBHbiü peaaK-rop) 1—3 cTp. ByflaneujTCKMÜ naTbiü namneTHMM n/iaH — b 3KOHOMMHecKOM acneKTe (a—p Béna Be«) 4—7 crp. B pyöpMKe »yp6aHM3auM)i npoBMHuttanbHbix ropoaoB« npeflCTaB/i»en Kanona (3peuH TaMaw) 8—11 CTp. EyaaneuiT b ne>i<AyHapoAMOM TypioMe (Tn6op Wmbo) 12—15 ctP

. HoBbiü M0n0Ae>KHbiü xny6 b ueHTpe cromtubi c KpbITblM ŐaCCeÜHOM 16—18 CTp. riopTpeTbi Tpex erapbix o/inMntmecKnx Her-innohob (flbepAb 4ano, Otto flBop) 19—21 crp. Daiíouj Kamwax — o ce6e. BeHrepcxa* CTO/iMua b TBopHecTBe HaHŐonee npxoro npeACTasMTe/ib* BenrepcKoro aBaHrapAM3na (Ea/ia* Bapra) 22—23 CTP

. )KHBonMCb n m poujKH CaHTo (Mo)tce<|> BaAauj) 24—27 CTP

. Paccxaj LUaHAopa BapTbi 28—29 crp. flMCKyccM* o npoTeKatomeM KanMTanbHOM mmjih-luhom cTpowTenbCTBe (Bena Xannouj) 30—31 crp. Kan xuhim npextfle őyaaneujTubi > BbicraBKa b EyaaBapcKOM ABopue (JKyxta DoHrpau) 32—33 crp. HHTepbep KBapTHp coBpeneHHbix MMxpopaMOHOB (Tanain Jlttnn) 34—35 CTp. PoMAeHMe M CyAbŐa BCeMMpHO MJBeCTHOM BeH-repcKoü 6ot3h HHecKOM Konnexion (Burma X. Eopoui) 36—37 CTp. riepBbie coBpeneHHbie OnunnMÜCKHe xrpbi b őyAaneujTCKOM nenaTM Toro BpeneHM (3/iex Cep-6ax) 38—41 crp. CONTENTS: Reflections at the start of Budapest's fifth Five Year Plan (Lajos Mesterházi, editor in chief) page 1 —3 Budapest's fifth Five Year Plan — economic aspect (Dr. Béla Beck) page 4—7 Kalocsa, this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) page 8—11 Budapest in international tourism (Tibor Sivó) page 12—15 New Youth Club with indoor swimming-pool in the centre of the city page 16—18 Portraits of three former Olympic champions (György Csapó, Ottó Jávor) page 19—21 Lajos Kassák — on himself. Budapest in the oeuvre of the one-time most significant Hungarian representative of the avant-garde (Balázs Vargha) page 22-23 The paintings of Piroska Szántó (József Vadas) page 24—27 Short story by Sándor Barta page 28—29 Discussing the current large-scale housing construction (Béla Halmos) page 30—31 How did the people of Budapest used to live? Exhibition in the Buda Castle (Zsuzsa Pongrácz) page 32—33 Interior design in present-day apartment blocks (Tamás Lipp) page 34—35 48