Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Szerbák Elek: Az első modern olimpia a budapesti sajtóban

Görög kiadású könyv címlapja a játékok idejéből Faragó karikatúrája a Borsszem Jankó 1896. márc. 8-i számában szú hajú, torz arcú, a harapósabb fajtából. Gyönyörűen ugorja gátjait, bár futása nem a legsebesebb." A diszkosz-és súlydobó szelíd ember, „semmi karizma nincs". Conolly.a hármasugró, aki csaknem földre dűlve fut, mesticz, a hosszútávfutó Blake tiszta indián típus. „Spurtje gyönyörű: de egyszer össze is esett." Az amerikaiak mozgásformájáról elragadtatással nyilatkoznak: valóságos művészettel futnak, minden lépésük rendkívül hoszszú és lábujjhegyen történik, karral alig dolgoznak, fejüket erősen hátravetik." Az Egyesült Államok minden versenyzőjére ,,egy trainer, egy manager és két frottírozó (masszőr) jut . . . ennek a csapatnak a staffirungja a legnagyszerűbb." Az angolokról azt írják: kedves, finom emberek, de nem oly kiválóak, hogy az atlétikai számokban elmaradnánk mögöttük. A francia Lermusiaux „Angliában is versenyzett már, franczia rekorder, de mi feltétlenül tartjuk őt". A Budapesti Hírlap tudósítója Kellner Gyula egy 10 km-es próbafutásáról számol be: „A görög versenyzők nem győzték eléggé dicsérni futásának művésziességét és szabályosságát." A király: I. György — akinek eredeti neve Vilmos, s dán királyfi volt — április 5-én nyitotta meg a jétékokat. A díszpáholyban a Monarchia képviseletében Mária Terézia főhercegnő, I. Ferenc József sógornője foglalt helyet, aki a mar gyenge egészségben levő királynét helyettesítette. Magyar helyezettek „Zenészek adtak jelt, és megjelent hét futó a 100 méteres futó díjáért. . . Ezek az első olympiai küzdők a régi Olympia letűnte óta. A nézőtömeg mintha átérezte volna e pillanat jelentőségét, örömrivalgásban tör ki ... az amerikai Lane győz, mögötte második Szokolyi, egy magyar (aki az egyes rajtszám viselője volt)." Ugyanő a döntőben 80 év óta a legjobb magyar rövidtávfutó olimpiai helyezést éri el, amiről Oheroly János lakonikus rövidséggel számol be: „100 m futás. 14 indult. Első T. E. Bürke Amerika 12'/s mpalatt; második Hoffmann Berlinből; harmadik Szokolyi Alajos." A 800 m-es síkfutásban Dáni Nándor — aki középtávfutó létére 100 yardon is az első magyar rekorder volt — nagyszerű versenyt futott. „Az utolsó 300 méterig Thraun vezet, ekkor Flack és Dáni beérik s az előbbi könynyen lespurtolja ( a spurt szó erőfeszítést, hajrázást jelent), Dáni erőlködéssel szép második, Thraun 50 méterrel harmadik. I. E. X. Flack, Victoria Athl. Cl. Australia 2' 10' ' II. Dáni Nándor, M.A.C. Budapest 2- ioy5

" III. F. A. Thraun, Sport Cl. Germania, Hamburg." A lapok szerint Dáni korában (25 éves volt) legtöbb versenyzőnk felhagy az aktív működéssel; ő ebben is példaként említhető. A 110 m-es gátversenyben és a hármasugrásban Szokolyi ismét ott volt. Az első előfutamban az utolsó előtti gátig vezet 11

/-» méterrel Goulding előtt... a 9-ik gátat hibásan ugorja, és felbukik a neki biztos versenyben, így harmadik. Döntő: I. Curtis 122/s". II- Goulding." Hármasugrásban „Conolly meglepően ugrik . . . Szokolyi első érvényes ugrása után (11 m 26 cm) feladja a versenyt". Nagy lehangoltság görög részről, hatalmas ováció amerikai részről. Ha „egy amerikai lesz első, akkor valahány amerikai jelen van, egy csomóba rohannak, s összefont karokkal körülállják győztes társukat, s valami érthetetlen, vad indián-üvöltést hallatnak . . . nem genírozza őket senki, semmi." Minden egyes vetélkedést nagy figyelem kísért, de a legnagyobb érdeklődést, izgalmat a marathoni futás keltette. „A stadion rengeteg katlana már du. 2 órakor telve volt... az lliosos partjain, s a szomszédos téreken, valamint a versenyül szolgáló út mentén 100 000 embernél jóval többen gyűltek össze." Később az izgalom már annyira fokozódott, hogy a többi versenyt félbe kellett szakítani. „Pán jelent meg egész borzalmasságában a stadionban ... a legyőzetéstől való félelem ... A legkülönbözőbb hírek keringtek; majd az, hogy Lermusiaux franczia van elöl, majd hogy az ausztráliai már elhagyta ... a legjobb görög futó másodiknak érkezik . . . Mintha vihar zúgott volna végig az emberáradaton ... És megjött! Mindenki remegve emelkedett föl s a stadion bejárata felé nézett. A trónörökös és György herceg odasiettek ... A görög futók fehér-kék jelmezét viselte. S a fölkiáltás alatt . . . megrázkódott a föld . . . Kalapok repültek a légbe, hadonáztak botokkal, ernyőkkel, kendőkkel . . . s egymás karjaiba borulva hangosan zokogtak . . . E látványt, a múlt és a régi nagyság kultuszából eredő nemzeti érzelem ezen kitörését bizonyára sohasem fogják elfelejteni... A trónörökös és György herceg ... az emberfölötti megerőltetéssel lépkedő győzőt úgyszólván karjaikban s futólépésben vitték ... a királyi trón elé. A király fölemelkedett és levette kalapját." (A Pesti Hírlap másfél hasábos cikkéből.) A győztest, akinek nevét és foglalkozását több változatban (földműves, postás, huszártiszt) közölték lapjaink, gazdagon jutalmazták. „Egy smyrnai hölgy odaküldte neki az arany óráját, Bohmetlev orosz nagykövet neje egy ezüst cognacflacont, bizonyos Syngros úr ott a helyszínen 25 000 drachmával ajándékozta meg. A kisemberek ajándékai : egy kecsketejárus . . . ingyen szállítja neki a tejet; egy kávés kávéval látja el ...; egy borbély ingyen borotválja; egy kofa gyümölccsel látja el; egy vendéglős ebédet és vacsorát ad neki s egy fogorvos egész életében — ingyen húzza ki a fogát." A magyar Kellner Gyula is remekül helytállt. A legnagyobb nevek tulajdonosai: Blake, Lermusiaux, Flack a 24-ik 40