Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Ifjúsági Ház a Belvárosban

A tanuszoda arról tanúskodik, hogy a KÖZTI fiatal mérnökeinek figyelmét elkerülték fontos mozzanatok. Igaz: modern, de kissé barátságtalan termeket terveztek, amelyeket majd később, különböző textíliákkal lehet talán hangulatosabbakká tenni. A ruhatár már most is kicsi, állandó gond a kiszoruló kabátok biztonságos őrzése. A III. emelet a tervek és előzetes megbeszélések értelmében modul fallal osztható, hogy a kisebb helyiségekben szakköri foglalkozásokat, nyelvtanfolyamokat lehessen tartani. Nos, a gyakorlatban ez a megoldás nem vált be: hiába a modul fal — a hang mindenhonnan zavaróan áthallatszik. Nagyon modern, de nem biztonságos a kapcsolóberendezés. Az egyes helyiségekben egyáltalán nincsenek kapcsolók. Ha valaki egyetlen terem lámpáit akarja felgyújtani, vagy leoltani, a bonyolult s tulajdonképpen csak szakember által kezelhető villanyberendezések faliszekrényébe kell nyúlnia .. . Nem szerencsés a IV. emeleti kultúrterem büféjének elhelyezése: nem a fal mellett, hanem 17 ahol a gyerekek úszni tanulhatnak. De ha már van egy uszoda, milyen kár lenne kihasználatlanul hagyni a helyet — fölötte! A kerületi pártbizottság, a KISZ és elsősorban a kerület 81 vállalata, üzeme — mindenki segített. Az utolsó fillérig ők adták össze a pénzt, amelyből aztán néhány hónap alatt felépült a Molnár utcában, egy lebombázott ház helyén, az Ifjúsági Ház. Tavaly novemberben nyitották meg. Az üzemekkel és a vállalatokkal azóta is jó a kapcsolatuk. A Ramovill-lal például szocialista szerződést kötöttek: a vállalat havonta egyszer itt tart klubestet, cserébe viszont karbantartják a technikai berendezéseket, a tévét, magnót, lemezjátszót. A Televízió KISZ-bizottságával is van szerződésük: a tévések klubestet rendezhetnek a Molnár utcában, az Ifjúsági Ház viszont előadókat küld kül- és belpolitikai „pol-presso" estekre. Egy alkalommal a tévé műsorán szereplő irodalmi est nyolc művésze az Ifjúsági Ház közönsége előtt tartott főpróbát. Hasonló rendezvényekre a jövőben is sor kerül. Az Ifjúsági Ház irodája kicsi és modern. Itt Köves Sándor igazgatóval — 30 év körüli fiatalember, mosolyog az „igazgatói" címen — és a hasonló korú Jándi Tamás gazdasági ügyintézővel beszélgetek. Azután végigkalauzolnak az emeleteken. Az első emeleten van a gondnoki lakás, egy házaspáré; az asszony takarít, a férfi a fűtéssel kapcsolatos teendőket intézi. (Összesen hat alkalmazottja van a Háznak; rajtuk kívül még egy úszó-oktató és egy úszómester.) Ugyancsak az első emeleten alakítottak ki — utólag, egy raktárhelyiségből — gyógytorna-termet. A balesetes és gerincferdüléses gyerekek járnak ide, öszszesen ötvenen, egy-egy alkalommal nyolcan. Egyébként ez az utólag kialakított tornaterem, amely miatt a raktárból kiszorult székeket egy másik emeleten, a mosdók rovására kellett elhelyezni, is bizonyítja: nincs az az ügyes, tehetséges tervezőmérnök a világon, aki megfelelő információk nélkül képes lenne jól tervezni. Ahogy végigmegyünk az emeleteken, több más, kisebb-nagyobb bosszantó hiba is