Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Kalocsa

Szobabelső a Népművészeti Házban lett. Zsigmond király 1409-ben Kalocsát külön diplomával emelte városi rangra. A középkori várost a törökök földig lerombolták. Noha a XVIII. században újjáépült — barokk paloták, neves intézmények létesültek —, régi jelentőségét már nem nyerte vissza. Városi státusát 1921-ben kapta meg újra. Kalocsa a felszabadulásig provinciális jellegű kisváros, számottevő ipar nélkül; földjének nagyobb része egyházi birtok volt. A földosztáskor 1400 nincstelen család jutott földhöz. 1949-ben jött létre az állami gazdaság, és rá egy esztendőre alakult az első termelőszövetkezet, az Iszkra. Mind nagyobb jelentőségre tettek szert a kertészeti kultúrák, különösen a fűszerpaprika termesztése. Az 50-es évek végén teremtődtek meg az ipar dinamikus fejlődésének lehetőségei; addig mindössze 2—300 munkás talált megélhetést néhány kisüzemben. 1959-ben a kalocsai üzemek már kétezer dolgozót foglalkoztattak. A fűszerpaprika mellett főként konzerv- és sütőipari termékeik, villamosipari és a textilruházati cikkeik népszerűek bel- és külföldön egyaránt. így lehetne néhány mondatban összefoglalni Kalocsa felemelkedésének történetét. S hogy az ismertető mégis kiegészítésre szorul, ez azért van, mert érdemes megismerni a kisváros megannyi gondját-baját, a múlt dicső és kevésbé dicső emlékét, a hagyomány nyűgét és büszkeségét, az elért eredményeket. * 1009 táján bízta meg István király a német származású, reformista clunyi szellemű Asztrik bencés apátot a kalocsai püspökség megalakításával. A hely, ahol az egyházszervező megtelepedett, folyamágaktól, kisebb-nagyobb vízerektől, mocsaraktól körülvett alacsony Duna-terasz volt. Az ilyen hozzáférhetetlen, lápos területek nyújtották akkor a legtöbb védelmet. Kalocsának még száza-Az érseki palota homlokzatának részlete