Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: Használati és díszkerámia a középkori Budán

Mozaik a főváros múltjából Liliomos királyfi vagy vadász-szent? I. István királynak Imre fia felől mondáink világából előbukkan egy — régibb íróink által kevéssé méltányolt — adat. A németföldi Hildesheim egykorú évkönyvének lapjai szerint: „1031. szeptember 2-án egy felvert vaddisznó megölte István király fiát, Imre herceget, az oroszok vezérét." A lakonikus rövidséggel feljegyzett vadász-baleset — amely Zrínyi Miklósnak, a költő-hadvezérnek 1664. évi halálával lenne páros — azt mutatja: a későbbi legendákban aszkétikus ifjúvá, liliomos királyfivá, feleségével ún. szűz-házasságban élő, majd szentté is avatott Imre királyfi a valóságban ugyancsak kemény legény lehetett a talpán. Győrffy György történetíró mutatott rá arra: a Hildesheimi évkönyvek írójának „az oroszok hercege" (dux Ruizorum) meghatározása a gyakorlatban azt jelentette, hogy Imre királyfi nem csupán holmi liliomot tartott kezében, hanem ő tartotta kézben a testőrsereget, az ,,orosz"-nak nevezett druzsbát. Szent István Magyarországának állandó, ütőképes hadseregét. Ehhez pedig a derék Imrének alighanem többet kellett forgatnia kardját, mint a breviáriumot! Halála is erre mutat. Egy ifjú aszkéta aligha vív élethalál harcot vadkannal. Jellemző a XI. századra, hogy Imre herceg sem nálunk, sem egyebütt nem vált vadász-szentté. Ellenkezőleg: a román kor legendagyártása Imrét — házasember létére — megtette szűzi férfiúnak, és hadsereg-parancsnok létére megtette az önmegtartóztatás honi eszményének. A középkori Magyarország pedig hamarosan importra szorult a vadász-szentek tekintetében. (Igy került hozzánk Szent Egyed, Szent Hubertusz kultusza.) Harcias budai papok a hajdankorban Egyházi írók századokig emlegették azt a Lajos nevű budavári papot, aki az Árpád-ház kihaltát követő években, a pártkirályok idején — Buda polgáraival együtt — az Anjou-érdekek ellen szegült. Majd a viszályok során egyházi átokkal sújtotta Anjou Károlyt — akkor még pártkirályt—,s annak pártfogóját, a római pápát. 1307-ben, amikor Károly király csellel bevette Budát, Lajos papot az esztergomi érsek börtönére vetették. Ott is pusztult el a bátor pap. Rosszabb híre kelt annak az Almádi Péter nevű sasadi plébánosnak, aki 1396-ban — korcsmajáró férfiú lévén — az egyik budavári ivóban összeszólalkozott egy kalmárral. Szót tett követett s Péter plébános úgy fejbeverte a merkátort, hogy az szörnyethalt. Mivel az egyházi nyomozat megállapította: Almádi Péter verekedő, korcsmákban ténfergő, istengyalázó, kártya- és kockajáték kedvelő ember, aki már amúgyis sok botrányt okozott, kis plébániáját pedig rosszul igazgatta, megfosztották javadalmától, desszekrálták s börtönbe vetették. Rettegett pap volt s rettegett főpap lett Rozgonyi Simon (1397—1444). Erkölcseinek keménységén, fennhéjázásán a papi palást nem sokat változtatott. De meg amúgyis szívesebben forgatta a kirdot, mint a breviáriumot. Mint főúri sarjadék, már ifjan, 1397-ben esztergomi kanonok lett. Ezt a posztot hamarosan a veszprémi püspöki szék követte. (Buda városának megyéspüspöke a mindenkori veszprémi püspök volt.) 1416. március 16-án Rozgonyi Simon, mint Zsigmond király egyik kísérője, Párizsban volt. E napon Simon püspök sürgős levelet menesztett testvérének, Rozgonyi István dömösi prépostnak. Ebben nem holmi kegyes dolgokról ír a főpap, ellenkezőleg, főpap-testvérétől, azt kéri: nyomban küldjön neki — Dömösröl Párizsba— néhányat, legjobb, nagy vadászkutyái közül... Buda sorsában Rozgonyi azzal tette magát emlékezetessé, hogy 1440-ben ö állt a veszprémi püspöki bandérium élére, Buda vára elfoglalása végett. Budán V. László párthívei voltak — Rozgonyi pedig Buda várát I. Ulászló számára kívánta elfoglalni. Amikor csapatai bevonultak Budára, az egyik budai polgár — nevét nem jegyezték fel — sértegetni, szidalmazni kezdte Rozgonyi Simon püspököt. Rozgonyi kardot rántott s összekaszabolta a budai polgárt. Bűnét — ha ugyan annak vehetjük — azzal tette jóvá, hogy utóbb I. Ulászló király oldalán a török ellen küzdve, a várnai csatában ő is hősi halált halt. A XVI. század elején nem erkölcsi, hanem vallási és politikai okok váltották ki a budai papság felháborodását. Kresling János, a budavári Szent György templom plébánosa, Cordatus, a Nagyboldogasszony-templom hitszónoka, az ugyancsak egyetemi végzettségű Grynaeus Simon és Oertel Vid budavári iskolamesterek a „lutheri eretnekség" tanait kezdték hirdetni (1521).*A papság konzervatív része ellenük szegült. Grynaeust és Oertelt a dominikánusok feljelentésére le is tartóztatták. Ám kiderült, hogy Mária királyné, II. Lajos király felesége, „a legnagyobb Habsburgnak", V. Károly császárnak testvérhúga, és a királyné udvari papja, Henkel, meg a zene- és énekkar vezetője, Stoltzer Tamás is luteránus-szimpatizáns. Mire azonban a „lutheránusok mind máglyára viendők" — lutheraní omnes comburantur — törvényét a hithű papok megvalósíthatták volna, a török hódítás elsöpörte a budai vallási viszály figuráit, katolikust, luteránust egyaránt. Huszita foglyok a budai Csonkatoronyban A XV. századi huszita háborúk egyik legendás alakja volt Svehla János, cseh kapitány. Egyidöben baráti embere volt Mátyás királynak; a király — mint azt Bonfini is megírta — még lovagi tornát is vívott vele. 1465/66 telén azonban Svehla Mátyás ellen fordult. Morva és osztrák csapatokkal betört a Felvidék nyugati részébe. A Nyitra megyei Kosztolány várába fészkelte be magát, onnan zaklatta a Vág, a Nyitra völgyét, s portyázott egészen Pozsonyig, Nagyszombatig is. Mátyás körülfogta Kosztolányt és Svehiát megadásra szólította fel. A büszke huszita visszautasította a király felhívását. Mátyás ekkor megfenyegette: ha nem adja meg magát, mint lázadót felakaszttatja. Svehla, őrsége egy részével megkísérelte a kitörést. Mátyás Csejténél utolérte, elfogta s a Kosztolány várával szembenlevő dombon százötven társával együtt felakaszttatta. A vár őrsége erre megadta magát. Háromszáz cseh katonát Budára vittek, s a királyi palota északi részén fekvő rettegett várbörtönbe, a Csonkatoronyba zárták a foglyokat. Itt — egymástól eltérő forrásaink szerint — vagy Báthori István, vagy Czobor Mihály budai várnagy, éjszakánként a rabokat kis csoportokba összeláncoltatta, s a Dunába fojttatta őket. A gyászos epizód egyik magyarázata: Kosztolány vára elfoglalásakor Mátyás katonái háromszáz „széptermetű, elrabolt nőszemélyt" találtak. Ezeket a szerencsétlen nőket utóbb Mátyás a Szerénységbe küldte, hogy „az oda települt (török elől menekült) szerbekkel összeházasodjanak s gyarapítsák az országlakosok számát". A kosztolányi foglyok csonkatoronybeli rabsága s pusztulása a hosszan tartó huszita háborúk utolsó felvonása volt. B HOMEPE ByflaneujTCKMM n«Tbiü nftTMneTHMÄ nnaw (3onTaH CenBénflM, npeace^aTenb TopoACKoro CoeeTa) CTp. 1—5. B pyőpMKe «YpőaHMiamifi npoBMHMMa/ibHbix ropoflOB» npeacTaBnnen CoMŐaTxeü (3pBMH Tanaui) CTp. 6—9. riMptmecKoe onwcaHMe őokoboh ynOHKM m yxofl*mero b npoujnoe oőpaja >xm3hm (BnnMom TaTH) CTP

. 12—15. «<t>eceK» — flow paőoTHHKOB MCKyccTB — npa3flHyeT csőé 75-neTne (flbep/jb Manó) CTp. 16—19. Paccxaa <t>epeHua Mopa crp. 20—21. flaüouj Kamuja« — o ce6e. ByaaneuiT e TBopnecTBe Hanőo/iee npxoro npeacTaBHTena BeHrepcxoro asaHrapAtOMa (Banaw Bapra) CTp. 22—23. rieuiTCKHÜ CepőcKMtí xpan m ero coxpoBHii«a (Byft-M4MH FL. Ctohh) CTp. 24—27. /^HCKycCHD no sonpocy o n*THafluaTMneTHeM nnane pa3BMTMfl MMmtLUHOrO CT pOMTenbCTBa B CTO/lMUe (Amouj CMHaw) CTp. 28—31. HcTopM» naMATHMxa xoponto MaTbuujy b BayT3eHe. KonuK) pe/ibec^a H3 ByaaMCKoii xpenocm BCTpaMBatOT b CTeHy HOBoro OTens «XnnTOH» (MuiTBaH Bennnep) crp. 32—33. BocnoMHHaHMA. PaőoTa, npHcnaHHa* Ha KOHxypc «Tax Mbl JKMfiH H paÖOTariM AO OCBo6o>KAeHMA» (Ahoui Khmmko) CTp. 34—36. ßonauiHRfl nocyaa m AexopaTHBHa* xepanMKa • cpeflHeBexoioii Byae (flac/io 3o/iHan) CTp. 37—39. CONTENTS Budapest's new fifth Five Year Plan (Zoltán Szépvölgyi, Chairman of the Budapest City Council) page 1—5. Szombathely—this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) page 6—9. Lyrical description of a side street and a fading way of life (Vilmos Gáti) page 12—15. Introducing the 75 year old "Fészek" Artists' Club (György Csapó) page 16—19. Short story by Ferenc Móra page 20—21. Lajos Kassák—on himself. Budapest in the oeuvre of the one-time most significant Hungarian representative of the avantgarde (Balázs Vargha) page 22—23. The architecture and art treasures of the Serbian Church in Budapest (Sztoján D. Vujicsics) page 24—27. Discussing Budapest's 15 year housing development plan (Jáno; 5üfiii> page 28—31. The history of the monument to King Matthias in Bautzen. The Buda Castle copy of the relief is being incorporated into one of the walls in the new Hilton Hotel (István Wellner) page 32—33. Recollections. Entry for our competition "This is how I lived and worked before the Liberation" (János Klimkó) page 34—36. Household and decorative ceramics in medieval Buda (László Zolnay) page 37—39. 48