Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Csapó György: A Fészek

Csapó György A Fészek Ha lány volna, nem mondanánk, hogy bakfis-korú lányka, mivel hetvenöt év alatt csikófogát elhányta. Rásütnénk, hogy hölgyike egy kicsit öregecske, hát ne verjen szárnyaival mint magasban a fecske. De n^m lány ez, és nem fiú, hát soha nem romolhat! Dicséretére ragadunk gyarló kezünkbe tollat: a Fészek ez — hetvenöt év nem vénített e házon, további száz se árt neki, jegyezd meg jól, barátom. Kormos István alkalmi verse mindent elmond a Fészekről, amit tudni illik, beleértve azt az évődő szeretetet is, amellyel a művészek a Fészek iránt viseltetnek. Nevét Tolnay Ákos festő, az egyik alapító tanúsága szerint a Nemzeti Színház egy akkor ifjú színésze Zilahy Gyula kombinálta össze a különféle művészfrakciók, ágazatok, társaságok kezdőbetűiből. így lett belőle Fészek: Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek, Komédiások otthona. A Fészek Klub alapítását megelőzően a művészek kávéházakban, éttermekben gyűltek össze, ahol asztaltársaságok alakultak ki. A festők részint az Abbáziában, részint a Japánban és a Royal Szálló kávéházában tanyáztak. Ez utóbbiakat „royalistáknak" hívták; közéjük tartozott Tolnay Ákos is, aki festőként tán nem volt a legjelesebb, de mint klub-alapító, a Fészek igaz „atyái" közé tartozott. Emlékezéseiben így ír: „Egy napon arra gondoltunk, hogy művész-klubot kellene alapítani, ahol aztán zavartalanul lehetnénk egyedül. Az idea tetszett, és ettől a naptól fogva állandó téma maradt a klubalapítás... Ám ahhoz, hogy kényelmes és kellemes legyen a klub, még több tagra van szükségünk mint a menynyien — az összes képzőművészek együtt — vagyunk. Magyarországon akkor még alig volt több százhúsz-százötven képzőművésznél, egy bizonyos hányaduk nem is volt művés-számba vehető... Ekkor merült fel az eszme, hogy kíséreljük meg a többi művészeket is bevonni, és velük közösen alapítsunk egy méltó művészotthont... 1901. április 6-án (a Drexlerben) tartottuk az első rendkívüli közgyűlést, amikor ki is mondottuk, hogy a tervezett klubot megcsináljuk. Alapfeltétel volt, ha száz művészt összehozunk. Ezen az ülésen tárgyaltuk az első alapszabály-tervezetet is... Hol vannak a hajdaniak, kik zsebük kotorászva adták a koronáikat erre az öreg házra? Mind halhatatlant játszanak, fellegeken csücsülvén, magyar művész volt valahány, nem skót, nem eszkimó, zűrjén. Festők — vígan söröztek itt, Építészek — csevegtek, Szobrászok — fővitatkozók, Zenészek — mindig ettek, Énekesek — kártyát verők, Komédiások — szintén! S belopakodtak az írók A hátsó ajtón, mint én. (Kormos István: Hetvenöt év) A rákövetkező napok egyikén elvezettem a társaságot a tervezett új helyiség megtekintésére. A Kertész utca 36-ik szám alatt egy leányárvaház volt, itt kaptunk hajlékot... 1901. szeptember hó 7-én vonultunk be ezekbe a szerény, de nekünk nagyon kedves helyiségekbe, itt tartottuk első családi vacsoránkat, és itt vagyunk azóta mindig, ugyanabban a házban... Ami itt van, az a művészek érdeme, a művészek sikere, mert azt, ami van, mi szereztük; ajándékot soha senkitől nem kértünk, de el sem fogadtunk..." így ír Tolnay Ákos a huszonötödik évfordulón. A klub tagjai még büszkék voltak arra, hogy megőrizték függetlenségüket, habár ez akkoriban már főleg csak külsőségekben nyilvánult meg; az úri kaszinó szellemben, amelyet ha szüntelen lazított is a bohémek társasága, de közülük is akadtak, kiváltképp a klub tisztségviselői, akik „őrizték a nívót". Némi magyarázattal szolgálhat az, hogy az alapítás idején, 1901-ben a művészek még nem voltak comme il faut-k a „jobb társaságban", eseteiket kéjesen vegyes borzongással mesélgették a polgári, és elnéző, kedélyes leereszkedéssel az arisztokrácia köreiben. A Fészek első évtizedében tehát afféle jogos önvédelmi harcot folytatott saját jelentőségének emelésére, de előkelősködött is, mert imponált a nagypolgárság és az arisztokrácia; egyszóval szelleme nem volt mentes a sznobizmustól. Bálint Lajos drámaíró, a színház nagy értője, később a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatója, utóbb nyugdíjas, nyolcvanötödik évén túl is bejárt a klubba. Ha volt hely, letelepedett a kertben a nagy gesztenyefa árnyékában valamelyik asztal mellé, és nosztalgiától mentes történeteivel oszlatgatta azt a kétes nimbuszt, mely a Fészek legkevésbé nemes tevékenysége körül terjengett. A kártyaszobára gondolok, ahol a 30-as években Pásztor János szobrászművész 60. születésnapjának ünneplése Vaszary János plakátja a művészklub ,,Liliom" báljára