Budapest, 1976. (14. évfolyam)
6. szám június - Tamás Ervin: Szombathely
„Az Andrássy-úton a Vilmos császárúttól a Hitler-térig zártsorú, a Hitler-téren és innen a Bajza-utcáig 5,69 m (3 öl) mélységű előkertes zártsorú, végül a Bajzautcától a Városligetig a telek homlokvonalától 5,69 m (3 öl) távolságra levő építési vonal mellett szabadonálló beépítésmód szerint kell építkezni és az útnak monumentális díszút jellegét mindennemű építkezésnél meg kell óvni." ,,A Népköztársaság útján a Bajcsy-Zsilinszky úttól a Kodály köröndig zártsorú, a Kodály köröndön és onnan a Bajza utcáig 5,70 m mélységű előkertes zártsorú, a Bajza utcától a Hősök teréig a telek homlokvonalától 5,70 m távolságra levő építési vonalon szabadonálló beépítési mód szerint kell építeni és az út reprezentatív jellegét meg kell óvni." A két idézet közötti különbség időben közel 40 év. Az első a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 5008/1939. sz. határozatával kiadott ,,Építésügyi Szabályzat Budapest Székesfőváros Területére" 41. §.1. pontja, a második pedig Budapest Főváros Tanácsának az új Budapesti Városrendezési Szabályzatról szóló 2/1975. sz. rendelete 107. §. (1). bekezdése. A két előírás lényege a sugárút esetében ugyanaz. Más területen azonban nemcsak a nevek változtak. Építésügyi igazgatási feladat annak eldöntése (és végrehajtása), hogy egy település területén mi és hol, milyen módon épüljön, az egyes területek milyen célra legyenek hasznosítva. Ebben olyan szabályzat segíthet, mely figyelembe veszi az általános, az egyes és a különös szempontjából a kialakult helyzetet, az ésszerűséget, a jövőbeni fejlődés irányát. A beépítés szabályozása nemcsak az építési hatóságok munkájához elengedhetetlen; az állampolgár is kapcsolatba kerül vele építési tevékenysége során, és az építészek terveinek is ebből kell kiindulni. A fővárosban az építési lehetőségeket már az egyesítéstől kezdve övezeti beosztás szabályozza: hol építhető lakóház, üzem, hol legyen közcélú terület stb. A felszabadulás után szükségessé vált a további fejlődést konkrétabban meghatározó, átfogó jellegű, ún. általános rendezési terv készítése is. Ezt 1955-ben tárgyalták első ízben a főváros párt- és állami szervei; a döntés szerint ki kellett egészíteni a tervet a főváros környékére (az agglomerációra) vonatkozó javaslatokkal. Az általános rendezési tervnek és az új övezeti rendszernek megfelelő Budapesti Városrendezési Szabályzatot két évi kísérleti idő múltán, 2/1959. sz. alatt tanácsrendeletté emelte a Főváros Tanácsa. Budapest és környékének általános rendezési tervét (mely összevontan, egyszerűsített formában tartalmazta a BVSZ mellékletét képező, 1:20 000 méretarányú övezeti tervet) a Kormány az 1027/1960. MT. sz. határozattal hagyta jóvá. Ettől az időtől kezdve az építési lehetőségek egyértelművé, szabályozottakká váltak a területi lehatárolások és az egyes területeken belüli előírások tekintetében. A BVSZ még sok hasonlóságot mutatott a régi építésügyi szabályzattal. Időközben megszülettek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium különféle eljárásjogi rendeletei, majd —többszörös módosítással — elkészült az új Országos Építésügyi Szabályzat. A főváros változó városrendezési igényeihez a 2/1963. és a 2/1966. számú módosító tanácsi rendeletek próbáltak igazodni. A rohamos társadalmi-gazdasági fejlődésnek azonban építészeti környezetünk szabályozó rendszere már nem tudott megfelelni. Megjelentek a fővárosban a lakótelepek, fellendült a magánépítkezés. Megszűnt az igény a gazdasági udvar és melléképületei iránt, ugyanakkor pl. a garázsépítési igény különösen megemelkedett. Egyre nagyobb gondot jelentett a városrendezésben a gépesített nyilvántartás hiánya is. Mindezek merőben más jellegű szabályozást kívántak. Az addigi eredmények és a megváltozott igények alapján a fővárosra és környékére készített új általános rendezési tervet 1971-ben fogadta el a Tanácsülés. (A terv főbb jellemzői: a városi alközpontok és vonzási körzetük szerinti területi fejlesztés, sugárszerű bővítés az agglomerációs gyűrű felé, az ipari területek csökkentése-összevonása, korszerű közlekedési hálózat.) A tervet jóváhagyó 1005/1971. sz. kormányhatározat felhívta a Végrehajtó Bizottságot, hogy a felülvizsgált rendezési terv és az általános érvényű Országos Építésügyi Szabályzat város- és községrendezési előírásai alapján készíttesse el az új Budapesti Városrendezési Szabályzatot, és azt tanácsrendeletként adja ki. Ez jó ideig váratott magára, mert az új OÉSZ csak 1974. október 1-én lépett hatályba, s Budapest különleges helyzetét csupán annyiban vette figyelembe, hogy a lakó- és üdülőépületek övezeteiben, valamint a rendezési tervek fajtáiban engedett eltérést. A főváros adott telek- illetve beépítési viszonyai azonban számos OÉSZ-előírásnak nem felelnek meg, és árnyaltabb szabályozást igényelnek. Ez tette szükségessé, hogy az ÉVM egyéb eltérést is engedélyezzen. Az új BVSZ és övezeti terve 1975-re készült el. A jóváhagyó december 16-i Tanácsülés a rendelet-tervezet készítőinek: a Fővárosi Tanács V. B. Városrendezési és Építészeti Főosztály munkatársainak elismerését fejezte ki eredményes és színvonalas munkájukért. Az új BVSZ szerkezete az OÉSZ-hez igazodik, a többi között azért, hogy a min-Szabó Endre Az új Budapesti dennapi gyakorlat részére a két szabályzat előírásait egységesen tartalmazd kiadvány elkészülhessen. Az I. fejezet a területfelhasználás általános szabályait adja meg, a főváros egésze, illetve az egyes területfelhasználási kategóriák vonatkozásában. A II. fejezet az egyes létesítmények elhelyezésének szabályait tartalmazza, általában és övezetenként. A III. fejezet a különös jellegű területekre és létesítményekre érvényes előírásokat és az egyéb rendelkezéseket sorolja fel. A Melléklet ismerteti: — az övezeteket az egyes területfelhasználási kategóriákon belül (felsorolásuk a kiadásra kerülő hivatalos helyszínrajzok hátlapján is megtalálható), — a növényzet telekhatártól való telepítési távolságát, — az értékes növényzettel rendelkező, védett zöldterületeket és fasorokat, — a városkép szempontjából fontos, kiemelt területeket (melyek most kiegészültek az új lakónegyedekkel), — a folyam km-ek helyét és mértékadó árvízszintjeiket (ez az árterületi építkezéshez nélkülözhetetlen), — a főváros területén levő országos és helyi jelentőségű, védetté nyilvánított természeti értékeket, — a városrendezési tervek fajtáit. Az OÉSZ általános érvényű részeinél a fővárosi szabályzat csak kiegészítő jellegű, ám a lakó- és üdülőterület építési övezeteinél attól független. Az OÉSZ-től való eltérések közül lényeges, hogy — több lakóépület létesítésekor nem kötelező a telek megosztása, — szabadonálló beépítésnél a lakóház a telek belsejében is elhelyezhető, — az oldal- és hátsókert kötelező szélessége kevesebb, — melléképület telekhatáron nem építhető, — előkertben is létesíthető garázs (bizonyos feltételekkel). A BVSZ előírásaiban érvényesül az a szemlélet, hogy Budapest és környékének általános rendezési terve, egész jövőbeni fejlesztése a korábbinál lényegesen részletesebb, árnyaltabb szabályozást igényel. Eddig pl. csak kilenc telkes lakóövezetnek és az ipari területnek volt övezeti száma. Most — elsősorban a gépi adatfeldolgozás lehetővé tételére — az eddig is létező, de számmal 10