Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Tamás Ervin: Szombathely

nagyméretű márványszobraival. A szobroknak csak töredékei maradtak meg. A helytartói palotának is csak alapjai kerültek napvilágra, valamint a díszterem mozaikpadlója, s alatta az egykori fűtőberendezés maradványai. Az antik város emlékét őrző romterület a barokk kori székesegyház kertjében van. A jelen városrendezésének egyik fő gondja lett e római centrumnak és a város más részén feltárt Izisz-szentélynek gondos megóvása. Történész-kutatók forrásanyagait, tanulmányait lapozgatva szembetűnik, mennyit szenvedett ez a város! Már a IV. század végétől a barbárok betöréseitől, majd 455-ben egy súlyos földrengéstől. A legújabb ásatások azt bizonyítják, hogy a 455. évi pusztulás nem jelentette a település teljes megszűnését. A város neve a középkorig fennmaradt; első királyi okleveleinkben Sabaria néven szerepeit. Harcolt ezen a földön Nagy Károly frank király, aki megdöntötte az avar birodalmat, háborúskodtak királyságok és oligarchák, jöttek a tatárok, s II. Ottokár cseh király sem kímélte meg a települést. A határvidék helyi háborúit követte a török hódoltság. Mindebből érthető, hogy a város az egész középkoron át semmit sem fejlődött; hol járványok, hol háborúk, hol tűzvészek pusztították. A település külseje a XVII. század közepén, a nemesség betelepedésével kezdett lassan átalakulni. Az addigi vályogházak helyett megjelentek az első kőből épült nemesi kúriák, felépült a megyeháza és a vártemplom. A lakosok, mivel a szőlők kipusztultak, inkább iparral, kereskedelemmel foglalkoztak. Az 1784-es népszámlálás már 266 házról és 513 családról tesz említést. Igazi várossá Szombathely csak a XIX. században vált. Ekkorra 17 ezer lelket számlált, vasútvonalakat kapott, s ezek révén ipart is. 1895-ben Éhen Gyula ügyvéd, a kiváló közgazdász és várostervező, a magyarországi urbanizációs mozgalom egyik kiválósága lesz a város polgármestere. A gyorsan növekvő lakosság részére elkészítteti a város első rendezési tervét, parcelláztat, közműveket épít; hat éves polgármesteri működése alatt többet tesz Szombathelyért, mint hivatali elődei összesen. Az I. világháború után az ipar és a kereskedelem fejlődése lefékeződött, a gazdasági világválság következtében pedig gyárak szűntek meg. Általánossá vált a nyomor és az ínség. Fennállásának 1900 éves jubileumán 1943-ban olyan szegény volt a város, hogy még emlékoszlopra sem futotta a költségvetésből. Rá egy esztendőre Szálasiék ide tették át székhelyüket, a „nemzetvezető" még a királyi koronát is magával hozta. A nyilas elözönlés után megsokszorozódtak a légitámadások. A statisztika szerint a megyeszékhely 4471 lakóházából 3575 szenvedett jelentősebb kárt, 312 pedig teljesen rombadőlt. Kiégett a városháza, károkat szenvedett a székesegyház, üzemképtelenné váltak a gyárak — csak a szövőgyárra 63 bomba hullott. Szombathely hazánk ötödik romvárosa lett. * 1945. március 29-én szabadult fel Szombathely, s április 3-án megtartotta alakuló ülését az MKP városi szervezete. Az újjáépítés kezdetének időrendje: április 4-én felgyulladt a villany, 5-én megindult a vízsszolgáltatás, 8-án működni kezdtek a nyomdagépek, másnap megjelent az első demokratikus újság, a Szabad Vasmegye. Július elsejei számában ezt olvassuk: „A munkásság csodákat művelt. Rövid néhány nap alatt termelőképessé tette az üzemeket. A mostani teljesítményre jellemző, hogy például a MÁV Járműjavítóban két hónap alatt nyolcvan mozdonyt javítottak ki. A munkásság reggel 7 órától 5 óráig dolgozik esőben, sárban, vagy forró tűző napon, utána pedig önként vállalt túlórában az üzem helyreállításán dolgozik!" A helyreállítás megtörtént, a további építésnek viszont már gátat vetett a nyugati hidegháborús politika, s az ötvenes évek merev, dogmatikus irányvonala. Akkoriban nem volt éppen szerencsés azoknak a városoknak a helyzete, amelyek Ausztria, vagy Jugoszlávia közelébe estek. 1949-ig Szombathelyen egyetlen állami lakóház épült — a rombadőlt régi szálloda helyén. Számottevő fejlődésről 1957-ig nemigen szólhat a krónikás. 1960-ig évenként csupán száztizenhat lakást adtak át. Mi történt azóta? Huszonnégyemeletes toronyházra nézek, mely itt is vitatéma, de majd minden vidéki városunk büszkélkedik ilyennel. Az időközben nemzetközi hírnévre szert tett művelődési- és sportház a súlyemelés, a birkózás és a társastánc európai porondja. Láthatom a korszerű szállodákat — a Claudiust és az Iziszt —; sétálhatok a csónakázótó mellett, mely valamikor homokbánya volt, s a társadalmi összefogás teremtett belőle pihenőparkot, a tó körül százezer fiatal fával; elmehetek a modern filmszínházba; s nézhetem az építkező munkásokat a megyei kórház rekonstrukciójánál. A városépítésben olyan évtized áll a szombathelyiek mögött, amikor minden esztendőben lakások százai, bölcsődék, közintézmények, boltok és szállodák készültek el; s átadásukkal sosem vártak pirosbetűs állami ünnepekre. Létrehozták a város határában az új ipartelepet, figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat: sorra ide telepítik a városképet és a levegőt rontó üzemeket, szövetkezeteket. Már felépült a hőközpont, s köré a kisebb gyárak: a fűrészüzem, a Patyolat, a kerámiagyár, a húsüzem, a gépgyár és a Styl Ruhagyár. A városban több mint ötvenezer munkahelyet tartanak nyilván, ebből a húszezret is meghaladja az iparban foglalkoztatottak száma. Hazánk ipari térképén a munkások keresete tekintetében három fehér foltot találunk: Szabolcs-Szatmárban, Tolnában és Vasban az országos átlagnál havonként két-háromszáz forinttal keresnek kevesebbet a munkások. Ezt a szombathelyiek úgy magyarázzák, hogy a megyében s városukban is túlysúlyban van a textilipar. Nos, ezen a helyzeten segít részben, hogy Szombathelyre telepít egy másfélezer munkásnak kenyeret adó részleget a győri Vagon- és Gépgyár. Az első üzemcsarnok átadása a jövő évben várható. Jenelentékeny azonban a város jelenlegi ipari termelése is: hét és félmilliárd forint évente. Új lakásokba költözött az utóbbi tizenkét évben a szombathelyiek egyharmada. Jelenleg mintegy háromezer lakásigénylőt tartanak nyilván. A lakásépítés tempója minden évben ezres nagyságrendű, s a városnak már három új lakónegyede van. A Derkovits-Városrészben lakberendezési áruház is nyílt, épül az új ABC- és iparcikk-áruház, a termelőszövetkezeti mintabolt. Ebben az ötéves tervben a közintézmény-hálózat is bővül. Szolgáltatóház, orvosi rendelő és gyógyszertár,'továbbá egy diákétkeztetési vendéglátó egység létesüt. Megépül a városrész művelődési központja, ahol délelőttönként az általános iskolások tanulnak majd, délutántól estig pedig mindenki találhat kedvéré való szórakozást. A másik két új városrész: a „Joskár Ola" (Vas megye testvérmegyéjének, a Mari Köztársaságnak fővárosáról nevezték el) és a Ságvári Endre lakótelep. Az idén mindkét városrészben befejeződik a lakásépítés, s megkezdődik a negyedik új télep építése. A beépítési tervet a Lakóterv mérnökei készítették; eszérint az oladi városrészben 1980-ig több mint ezer lakást adnak át. Az új Szombathely nem feledkezik el a régi Savariáról sem, hiszen a belváros építésztörténetileg értékes városrésze nemcsak a római korból, hanem a reneszánszból és a barokkból is hagyott itt emlékeket. A Berzsenyi tér műemlékileg védett, ezért a városmag átépítését ennek megfelelően oldják meg. A múlt és a jelen összekapcsolásának egyik fő színtere az Izisz-szentély környéke, amelynek még feltáratlan értékeit napvilágra hozzák, a területet romkert-szerűen alakítják ki, és megfelelő régészeti, városszerkezeti elvek alapján csat-A Köztársaság tér 8 A Derkovits-városrész