Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: A régi budai fazekasság emlékeiből

I Bronzkori edények (Sárközi Ágnes felvétele) A régi Budán a fazekasok székhelye sok évszázadon át a Víziváros volt. Valaha a Szilágyi Dezső teret Fazekas térnek nevezték. S a vízivárosi fazekasok emlékét máig őrzi a Fazekas utca. Ezen a környéken működtek Buda legjobb agyagiparosai. Épületkeramikusok, cserépedény készítők, kályhások A középkori fazekasság — így Buda, Pest agyagipara is — a XII—XIII. századra már önálló ipari ágazatokra különült. Az építőiparhoz kapcsolódott a téglavetőknek, a kúp- és lapos tetőcserepek mestereinek — mint 1637-ben magyarul írják: „kupás és lapos heyazni való cherep" készítőinek —, meg a vízvezető cserépcsövek, padlótéglák, idomtéglák formálóinak s égetőinek ipara. Ám a fazekasok munkája is hamarosan tovább osztódott. A XIV. századtól fogva Budán is egyre több és több szemeskályhát építettek. A háztartási és diszkerámiát készítő fazekasmestereknek egy része „átállt" kályhaszemek „gyarthasara", kályhák építésére: kályhás lett. Azokban a századokban, amikor az agyagiparosságnak ez a specializálódása végbement, már jól ismerték a korongot. A XI—XII. század után Budán-Pesten már csak elvétve találunk olyan cserépmaradványra, amelyet kézzel formáltak s ne korongon készítettek volna. A XIII. századtól fogva ismét gazdagította az edénykészítő fazekasok, majd a XIV—XV. századra elkülönülő kályhások iparát egy új technikai vívmány: a máz. A XV. században már nemcsak az edények gerencsérei, meg a kályhások használták a mázat, hanem még a tetőtéglák készítői is: divatba jött a színesmázú tetőcserép. Import áruk A középkor derekán — a XIII—XV. századra — hozzánk is mind nagyobb számban kerültek dél-itáliai eredetű,többszínű, mázas majolika edények. A korszak végén pedig megjelentek a Nyugatról importált keménycserepek, az Itáliából s a Közelkeletről behozott fajanszok. S a XV—XVI. század fordulóján már Budán is megtaláljuk Kínának, a Távol-Keletnek akkor még arannyal egyenértékű kincsét: a porcelánt. A porcelán nyersanyagát, gyártása titkát Európa agyagművessége csak a XVIII. században fedezte fel (1760, Sévres). De ehhez már nem volt elegendő a cserépégetéshez kellő 700 fokos tűztéri meleg — a porcelán égetéséhez már a duplájánál is magasabb hő kellett: 1500 fok. XII—XIII. századi import kancsó (Szemenyei Tivadar felvétele) XVI. századi izniki kancsó — török import (Vöröss Emőke felvétele) 41