Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - dr. Zábrák Gyula: A Pesti Vármegyeháza

Dr. Zábrók Gyula TAHIN GYULA felvételei A Pesti Vármegyeháza A Pest Megyei Tanács székháza, régi nevén Pesti Vármegyeháza a magyar klasszicista építészet legszebb műemlékeinek egyike. Építészeti és történelmi értékei ellenére, a nagyközönség közelebbről, részletesebben, alig ismeri, pedig megérdemli a közfigyelmet. Ha a Pesti Vármegyeházáról hallunk, általában egyetlen épületre gondolunk — a Városház utcában —, holott ez nem egy épület, hanem négy utca által közrefogott három épület együttese. Noha a három épület különböző időben és különböző Az l-es udvar funkciók ellátására készült, mégis harmonikus egységet alkot. Leghamarább az utcáról nem látható középső rész épült fel Hild János tervei szerint 1804— 1811 között; közgyűlési termek, börtöncellák és börtönkápolna céljaira. Ezután az úgynevezett lakószárny készült el Hofrichter József tervei szerint a mai Semmelweis utcában 1829—32 között. Miután az 1838. évi nagy árvíz következtében a régi vármegyeháza annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani, legutóbb 1838—41 között került sor ifj. Zitterbarth Mátyás tervei szerint a ma is látható Városház utcai palota megépítésére. Tóth Antal „A Pesti Vármegyeháza" című monográfiája — amely írást jelen cikkemben magam is felhasználtam — részletesen tájékoztat mind a három épület keletkezésének előzményeiről, építésének történetéről, jelentőségéről. Az építkezések feszült politikai viszonyok között történtek. A bécsi elnyomó politika elleni küzdelemben a megyéknek rendkívül fontos szerep jutott. Középület építése bizonyos mértékig politikai demonstráció is volt, ezért a Helytartó Tanács igyekezett — a Pesti Vármegyeháza esetében is — az építkezéseket lassítani, azok szépségét minél több kifogással csökkenteni. A Hild János féle épület terveit például a vármegye 1804-ben küldte fel a Helytartó Tanácshoz jóváhagyásra. A válasz azonban csak többszöri sürgetés után 1808-ban érkezett meg. Ebben „a vármegye elgondolásának és a terveknek felülvizsgálását s több általuk feleslegesnek ítélt épületrésznek az elhagyását kívánták, [gy elsősorban csökkenteni óhajtották a tisztviselők lakásainak és szállásainak számát, kifogásolták a nagyobb és kisebb Gyűlési Palotát". A Helytartó Tanács akadékoskodásai ellenére az épületegyüttes 1841-ben a főépület elkészültével befejezést nyert. Ha a Pilvax közből kilépünk a Városház utcára, elébünk tárul az ifj. Zitterbarth Mátyás tervei szerint épített gyönyörű palota, a Pesti Vármegyeháza. A kétemeletes, három részre tagolt, pompás épület előugró homlokzatrészét korinthoszi oszlopok és sarokpillérek ékesítik. Felette konzolos párkány húzódik, s rajta erőteljesen kiugró timpanon. A homlokzat földszintjét félköríves záródású vakárkádok sora díszíti. Ezek fölött övpárkány húzódik, még a rizaliton át is. Az emeleti ablakok felett már nincsenek vakárkádok, az egyenes záródású ablakok konzolos párkányokban végződnek. A második emeleti ablakokat konzol nélküli párkányok zárják le, s ezek fölött húzódik a konzolos rozettás főpárkány. A homlokzat ékessége a különleges megoldású nyílt oszlopcsarnok. Tudvalevő, hogy a Szépítő Bizottság szélesíteni akarta az úttestet, s ezért ellenezte az eredeti terv szerinti portikuszt, amely körülbelül három és fél méter szélességben az amúgyis keskeny úttestre épült volna. Sőt, a Szépítő Bizottság kérte a vármegyét, hogy az épületet hátrább emeljék. A vita eredményeként az épületet valamivel beljebb vitték és az építész