Budapest, 1976. (14. évfolyam)
5. szám május - Gábor István: Münnich Ferenc utca 7.
Csigó László felvételei Egy régi épület új élete Gábor István Münnich Ferenc utca 7. A Münnich Ferenc (Nádor) utca kialakulása elválaszthatatlan ennek az egész városrésznek a történetétől. A XIX. század elején ezt a területet — amelynek egyik középpontjában a Nádor utca áll — a jelenlegi Belvárostól a Szabadság térig, az egykori Újépületig Lipótváros néven Pesthez kapcsolták, és az itt levő telkeket felparcellázva kiárusították. Ennek köszönhető, hogy a Lipótváros szabályozása még a beépítések előtt megtörtént, és ezzel ez a kerület akkoriban a legszebb városrésszé alakult. 1. Magát a Nádor utcát még a XVIII. század végén, amikor az utcának a Duna felé eső része nem volt kiépítve, „Auf der Neubau"nak nevezték, mert az utca a Neugebáubdehoz, a hirhedt Újépülethez vezetett. A XIX. század elején, az utca modernebb formájának kialakulásakor Windgasse lett; az egyik magyarázat szerint az itteni állandó léghuzat miatt. De ahogyan „A 150 éves Lipótváros" című munkájában Pásztor Mihály kifejtette, az utca elnevezésének más volt az eredete. Az utca végén volt ugyanis a városi kikötő, a Städtischer Auswind-Platz, és ebben az esetben nem Der Windről — a szélről —, hanem Die Winde-ről — a kirakáshoz szükséges emelőcsigáról — volt szó. A Wind szó azonban a szél-változatban maradt meg; első magyar elnevezésekor így lett Szél utca. 1847-ben, József nádor halála után pedig Nádor utcának keresztelték el. Ebben az utcában, amely a korai városszabályozás jóvoltából kapta meg egyenes, rendezett formáját, több házat épített a XIX. század első felének híres építőművésze, Pollack Mihály. A Nádor utca 7. szám alatti lakóház — amelynek történetét ez a cikk tárgyalja — eredetileg a Windgasse 212. szám alatt volt a hatóságoknál bejegyezve, és a Fővárosi Levéltárban föllelt iratok szerint Martin von Hanzely (más irat szerint Hanizely, bár ez lehetett másolati hiba is) építtette. Az építésre a kérést és a tervrajzot Pollack Mihály 1821. március 24-én adta be a Szépítő Bizottmányhoz — más elnevezés szerint Pesti Szépítészeti Bizottmány, vagy Szépítő Bizottság —, amelynek 1809-től három évtizeden át ő volt az elnöke. A 16 Az előcsarnok részlete