Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Salgótarján

az akkori állami béreknél jóval kisebb összegű. Ám ha ai építési költséget is hozzászámítjuk, akkor ezek az összegek nagyjából azonosak. Természetesen, ha már készen volt a ház, és elvileg hátralék nem terhelte a szövetkezetet, akkor egy szövetkezeti tulajdonú szoba évi bére 60 és 200 pengő között volt. Ugyanakkor az épülő bérlakásokban ez az összeg a 800 pengőt is elérte! Még a második világháború előtt meghonosodott Budapesten is az építő- és társasház szövetkezet. Viszonylag rövid idő alatt 29 szövetkezeti társasház épült, melyekben 1500 lakószoba volt. A harmincas évek második felében, a nagy gazdasági világválság után a világ négy táján sorra alakultak, s szinte gombamódra szaporodtak a házépítő szövetkezetek. Egy 1937-es felmérés szerint Európában 22 országban, 10 747 szövetkezet működött 3 millió 260 000 taggal; Észak-Amerikában 10 000 szövetkezet öt millió taggal, Ázsiában is 377 lakásszövetkezet volt 17 600 taggal, de még Ausztráliában és az óceáni szigetvilágban is alakult lakás- illetve házépítő szövetkezet. Ezek száma közel 300, tagjaiké pedig 130 000-re tehető. Összességében nyolc és fél millió ember volt ekkor tagja a 21 524 szövetkezetnek. Magyarországon a felszabadulás előtti időszakban, pontosabban a két világháború között három nagyobb, az állam által is támogatott szövetkezeti-jellegű lakásépítési akció érdemel említést. Ezek azonban nem a fővárosi lakásínségen igyekeztek segíteni, hanem az országos gondokon. 1. Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (FAKSZ, 1925-től). Célja a házhelyhez jutott falusi lakosság köréből a legjobban rászorultak támogatása volt. Juttatásait még vidéki városban élő lakos sem vehette igénybe. Pénzkölcsönt egyáltalán nem adott, csak építési anyaghitelt, amibe a munkadíjakat és a fuvarozási költségeket is beszámították. Gyakorlatilag tehát anyagbeszerző- és hitelszövetkezet volt. A hitelt háromféleképpen lehetett törleszteni: 1500 pengőig terjedően 20 év alatt, 640 pengőig 3 év alatt és 400 pengőig 1 éven belül kellett a kapott anyaghitelt visszafizetni. A szövetkezet legjelentősebb tevékenysége, hogy a Körösök áradásakor elpusztult vidéken közel 300 házat épített fel. A felszabaduláskor még több ezer adósa volt a szövetkezetnek. 2. Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet (OLESZ, 1930-tól). Tizenegy pénzintézet alapította, a lakásépítések hitellel való támogatására. A kölcsönök alapján megterhelte az ingatlanokat jelzálogkövetelésekről szóló kötvényekkel. Az építési költség 60%-áig nyújtott kölcsönt, 7%-os kamatra, 20 évi törlesztésre. 3. Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA-akció). Az 1940-ben létrehozott lakásépítési akciót tekinthetjük a legeredményesebbnek az eddig vázoltak közül. A házakat típustervek alapján építették, a kor követelményeinek is megfelelő színvonalon. A sokgyermekes családok részére biztosított előny alapján a 200 négyszögöles telken épített családi ház árát 25—30 év alatt kellett letörleszteni. A felszabaduláskor még mintegy nyolcezer ONCSA-ház adóst tartottak nyilván. * A felszabadulás után, 1947-ben az első elképzelés az volt, hogy az Országos Házépítő Szövetkezet keretében egyesítik a háború előtti lakásszövetkezeti akciókat. Végülis a mai lakásszövetkezetek közvetlen elődjének az 1950-ben indított Lakásépítő Szövetkezeti Akció tekinthető. Mindkét szövetkezeti forma elsősorban a nagy ipari centrumok munkáslakás-igényeinek kielégítésére jött létre. A főváros nagyobb munkáskerületeiben a Lakásépítő Szövetkezeti Akció keretében épültek lakások. Az 1956-os ellenforradalom után, a párt életszínvonal- és szociális politikájának megfelelően kormányrendeletek nyitottak széles utat a lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezetek számára. Ma kétféle lakásszövetkezetet ismerünk: építő és fenntartó szövetkezeteket. Ezek lehetnek munkás, ifjúsági, KlSZ-társulások. A lakásépítő szövetkezet célja, hogy felépítse tagjai lakásigényének a kielégítéséhez szükséges lakóházakat, lakásokat és a használatot elősegítő létesítményeket. A lakásépítő szövetkezeti akció keretében telepszerű családiház-építések is folynak. Ez a forma feltételezi, sőt kötelezővé teszi, hogy a szövetkezet tagjai maguk is részt vegyenek a szövetkezeti lakások építésében, anyagi és munkaerő segítség megadásával. A lakásépítő szövetkezet tagjai a lakóház felépítéséről, majd fenntartásáról egyaránt gondoskodnak. A lakásfenntartó szövetkezet a ház felépülése idején vagy utána alakul és célja, hogy gondoskodjék a szövetkezeti tulajdonú ház fenntartásáról, kezeléséről, üzemeltetéséről, karbantartásáról, valamint felújításáról. Mindkét szövetkezetbe a felvételt kormányrendeletek, miniszteri határozatok, utasítások szabályozzák. (Ezek ismertetése nem feladatunk.) A szövetkezetek szervei segítik a szövetkezetek működését. Ezek a következők: A közgyűlés a szövetkezet legfőbb testületi szerve, amelyet a tagok összessége alkot. Évente legalább egy közgyűlést kell tartani, ahol döntenek a szövetkezet életének legfontosabb kérdéseiről. Az igazgatóság irányítja a szövetkezet működését, és gondoskodik a közgyűlés által elfogadott alapszabály és határozatok megtartásáról. A felügyelő bizottság feladata a szövetkezet működésével kapcsolatos ellenőrzés. Ez a szövetkezeti vagyon kezelésére és ügyviteli rendjére terjed ki. A lakásszövetkezeteknek országosan jelenleg több mint 120 000 tagjuk van, és tulajdonukat képezi közel 10 milliárd forint értékű lakóépület és kapcsolódó létesítmény. Budapesten 1976. január 1-én 293 lakásfenntartó és 31 lakásépítő szövetkezetet tartottak nyilván. A szövetkezetek nagyságára jellemző, hogy vannak 64 lakásos, de vannak 500 lakásos szövetkezeti házak is. * Az urbanizáció következtében szerte a világon nagy népszerűségnek örvend a lakásszövetkezeti mozgalom. A szocialista országok közül Lengyelországban történeti múlttal is rendelkezik ez a lakásszerzési forma. Az első Lakásszövetkezeti Kongresszust 1937-ben Varsóban rendezték. A lakásigények fő kielégítési formája Lengyelországban ma is a lakásszövetkezés. Pl. 1972-ben 19 600 épületet adtak át, amelyekben 702 000 lakás van; ez 2 millió szobát jelent. (Számos országban a szobák száma szerint mérik a lakásépítés mennyiségét.) Lényeges eleme a lengyel lakásszövetkezeti modellnek, hogy a lakótelepeken a legfontosabb háztartási, fogyasztási igények kielégítésére megállapodásokat kötnek a különböző szövetkezeti szervek és a lakásszövetkezetek. A Német Demokratikus Köztársaságban 1954 óta él a lakásszövetkezeti forma. 1972. végéig 405 000 lakást adtak át. A szövetkezeti lakásépítés arányát tükrözik az alábbi adatok: 1966— 1970 között 20% (75 000 lakás), 1971—1975 között 35% (134 000 lakás) volt szövetkezeti tulajdonban; s 1976—1980 között arányuk már 45% (260 000 lakás) lesz. Romániában 1967 óta vannak lakásszövetkezetek, tulajdonosi és bérlő szövetkezetek formájában. A nem szocialista országok közül a legnagyobb múlttal és lakásállománnyal a svéd lakásszövetkezetek rendelkeznek. Már 1916-ban önálló szervezetük is volt: a Stockholmi Lakásszövetkezet. 1972-ben az épített lakások 12%-a szövetkezeti volt. Törökországban a mezőgazdasági szövetkezetek mögött a második helyen a lakásszövetkezetek állnak. Hongkong-ban 1951-ben alakult az első lakásszövetkezet; ma 400 van. Tanzániában, Dar-es Salamban is 162 szövetkezeti ház épült a 70-es években, és további 240 építése van folyamatban. Ranglades-ben, Dakkában 1973-ban alakult meg az első „alacsony költségvetésű" lakásépítő szövetkezet. Ugyancsak 1973-ban, a puccs előtt, Chilében is létrejött az első lakásszövetkezet. Ghanában, Libériában szintén vannak lakásépítő szövetkezetek. A lakásszövetkezeteknek úgynevezett horizontális koncentrációját teremtették meg a szövetkezeti központok. Az egymást segítő és főleg az egymást kiegészítő szükségletek hozták létre a szövetkezetek vertikális integrációját. A területi integráció két formája érvényes ma a lakásszövetkezés terén. Az egyik az egy országon belüli közös szerv, a nemzeti föderáció (nálunk: Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetsége). Az egyes országokét, a nemzeti szövetkezeteket fogja össze a nemzetközi konföderáció: a Nemzetközi Szövetkezeti Lakásépítés-fejlesztési Szövetség, az ICHIDA (International Cooperative Housing Development Association). 14