Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Szűcs Istvánné főtitkár az úttörőmozgalomról

Székely Tamís felvétele Szűcs Istvánné főtitkár az úttörőmozgalomról 30 éve alakult meg a Magyar Úttörők Szövetsége. A mozgalom múltja azonban visszanyúlik 1919-re, a Magyar Tanácsköztársaság idejére. A Tanácsköztársaság vezetői szervezték meg először a proletárgyerekek nevelését, üdülését. Sok gondjuk közepette is törődtek a fiatal nemzedék iskolai és iskolán kívüli oktatásával, tanításával, világnézetének formálásával, szórakozásával, igyekeztek rányitni már a legkisebbek szemét is arra az igazi emberi életre és jövőre, amelyért a munkásosztály hacolt. Ezt a munkát folytatta 1919 után az illegális KP, még nehezebb körülmények között. A felnőtt elvtársak kirándulásra, táborozásra vitték azt a néhány száz „pionírt", aki nemcsak a természetet szerette meg, hanem megismerte azokat az eszméket is, amelyeknek később elkötelezettje lett. így őrizték a „lángot"; hiszen az sem véletlen, hogy később közülük sokan segítették az illegális akciókat, részt vettek az ellenállásban, és számos ma élő vezető kezdte pályáját a pioníroknál. 1945 után érkezett el az ideje és a lehetősége a tömegmozgalom megszervezésének. Ennek immár 30 esztendeje. Ebben az eredményes harminc évben — és ezt nem feledjük — ott vannak a felszabadulást megelőző évtizedek mozgalmának szép erőfeszítései, pozitívumai. A jubileum alkalmából felkerestük Szűcs Istvánnét, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárát. — Az ifjúsági mozgalomban történelmi korszak ez a 30 év. Hogyan emlékeznek meg róla? — Valóban igen nagy esemény szövetségünk életében ez az évforduló — mondja Szűcs Istvánné. — Az esemény súlyának megfelelően készülünk a megemlékezésre, elsősorban feladataink pontos és lelkiismeretes elvégzésével. De készülnek az évfordulóra a felnőttek, a KISZ-szervezetek is, a megemlékezésben részt vesz az egész társadalom. Szervezetünkben a kisdobosok és az úttörők egész évi programjának is az évforduló adta a gerincét. Az úttörőév „őrizzük a lángot" elnevezésű mozgalmában a gyerekek százezrei indultak útnak, hogy felkutassák a 30 éves múlt emlékeit, azt az utat, amelyet az elődök bejártak. E kutatómunkában a pajtások számos felnőtt társra, barátra találtak, akik vállalkoztak az élmények felelevenítésére, az emlékek összegyűjtésére. Remélem, a most kötött barátságok az évforduló után is fennmaradnak. — Hogyan veszik ki részüket a munkából a fővárosi úttörők? — A budapesti úttörők részt vesznek minden országos mozgalomban, de vannak saját akcióik is — folytatja a főtitkár. —» A „Budapest 100 éve" mozgalom része volt a centenáriumi ünnepségsorozatnak. A pajtások aktívan vettek részt a megemlékezésben, megismerkedtek Pest—Buda—Óbuda egyesítésének eseményeivel, a százéves Budapest fejlődésének a történetével. A felszabadulás évfordulóját a budapesti őrsök kerületi, területi vetélkedőkkel köszöntötték, ezeken számot adtak arról, hogyan ismerik városukat. A különböző vetélkedőkbe a budapesti pajtások 75 százaléka, mintegy 80 ezer gyermek kapcsolódott be. De kitűnnek a fővárosi kisdobosok, úttörők a történelmi hősök, mártírjaink emlékének az ápolásában is. Tartják a kapcsolatot a munkásmozgalom hőseinek élő hozzátartozóival. Ez a személyes ismeretség nevelési szempontból is felmérhetetlen jelentőségű. — Munkánkat segíti, hogy a főváros vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek a gyermekek életkörülményeinek a javításáért — hangsúlyozza Szűcs Istvánné. — A társadalom gyarapodása közvetve, az iskolák, fürdők, játszóterek közvetlenül is segítséget nyújtanak az úttörőmozgalomnak. Külön kell szólni azokról a nagyszerű létesítményekről, amelyeket államunk adott az úttörőknek. Az Úttörő Stadiont, a Csillebérci Úttörővárost, az Úttörővasútat említhetnénk elsőkként. De ide tartoznak az úttörőházak is. Külön öröm, hogy az elmúlt évben megkaptuk a Zánkai Úttörővárost. — A növekedés, gyarapodás nemcsak örömet jelent, hanem gondot is. Bizonyára foglalkoztatják a Szövetség vezetőit az ezzel kapcsolatos nehézségek. — Az urbanizációs gondokat valóban nem lehet elhanyagolni — mondja a főtitkár. — Örvendetes az új városrészek, lakótelepek felépülése — de nincs elég hely a mozgáshoz, játékhoz, futkározáshoz, egyre kevesebb a zöld terület, kevés a játszótér. Az évente 20 kispályát ígérő terv sem fogja megoldani ezeket a kérdéseket. Az urbanizálódás mellett beszélni kell arról is, hogy a szülők nagyrésze eljár dolgozni, így kevesebbet foglalkozik otthon a gyermekével. A fiatalok neveléséből mind nagyobb rész hárul az állami és társadalmi szervekre. Mi látjuk feladatainkat, céljainkat. Azt akarjuk, hogy gyermekeink egészséges, játszani tudó gyerekek legyenek, akiknek meg is van a lehetőségük a játékhoz. Ugyanakkor tiszteljék szüleiket, a felnőtteket, szeressék meg a munkát, vegyenek részt a közösségi életben. Ismerjék meg szűkebb környezetüket, az iskolát, a kerületet, ahol élnek, de legyenek otthonosak hazájuk más tájain is. Vagyis: váljanak szocialista emberré. — Az Úttörőszövetség a VII. Országos Találkozóra készül. Mi ennek a jelentősége? — A találkozót szövetségünk hagyományosan ötévenként rendezi meg — hangzik a válasz. — Ez egy folyamat állomása, amely kifejezi a társadalmi, politikai közérzetet, a gyermeknevelésben érvényesülő társadalmi szemléletet, a felelősség vállalását. Politikai élményt ad, vidámságot, szórakozást nyújt, és a mozgalomhoz való kötődés erősítését szolgálja. A VII. Találkozó bemutatja a párt ifjúságpolitikájának érvényesülését az úttörőkorosztály nevelésében, az Úttörőszövetség jelenlegi törekvéseit a politikusabb és egyben játékosabb úttörőélet megteremtéséért. A találkozón természetesen ott lesznek a vidékiek küldöttei is mintegy ötezren — minden csapatból egy gyerek —, azonkívül részt vesznek az eseménysorozatban különböző kulturális együttesek és a sportolók is. Egyhetes gazdag programot szervezünk a budapesti úttörőcsapatok, kerületek, üzemek és a vendéglátó szülők segítségével. Minden bizonnyal sok szép élményt nyújt a vidéki és budapesti pajtásoknak a találkozó megnyitása: az egész napos játékos juniális. A felnőttekkel közösen szervezünk játékot „Játsszunk együtt" címmel. Lesz víziparádé, sportbemutató harci játék. A programban szerepel a többi között a budapesti emberekkel való találkozás, a családok életének megismerése. — Köszönjük Budapest lakóinak, az állami és társadalmi szerveknek a segítségét, azt, hogy saját fiúknak, lányuknak vállalják néhány napra a vidéki kis pajtásokat. Hisszük, hogy ez nemcsak a vidékről érkező gyerekeknek, de a vendéglátóknak is élményt jelent. Mindannyian, gyermekek, felnőttek közelebb kerülünk egymáshoz — fejezte be nyilatkozatát a főtitkár. Mi pedig köszönjük a beszélgetést. Dr. Szamek Tamás 4