Budapest, 1976. (14. évfolyam)

4. szám április - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Kristóf-patika

Mozaik a főváros múltjából Vizafogás a Városligetben A porcos vérteshalak közé tartozó vizák az édesvizekben fogható legnagyobb halak közé tartoznak. Egyes példányai 4 méter hosszúra és 300 kiló súlyúra is megnőnek. Hátuk sötét-szürke, hasuk szennyes-fehér. A Fekete-tengerben élnek, de íváskor messze felúsznak a Dunán. Régen, a Vaskapu szabályozása előtt hazánkban is sokat fogtak belőlük; ennek emlékét őrzi az újpesti Vizafogó dűlő és Vizafogó gát elnevezés. 1837. április elején négy pesti halász: Schuster Antal, Schröder Jakab, Schwarz Péter és János Kalocsa fölött három nagy vizát fogott. A legnagyobbnak a súlya — bizonyára erősen felkerekítve — állítólag 450, a legkisebbé 70 kiló volt. A halászok zsákmányukat Pestre hozták és a Városligeti tóban szabadon engedték. (Arról nem szólnak az egykorú újságcikkek, hogy hogyan szállították oda.) A nagy halakat a kíváncsi nézők 4 krajcár lefizetése után csodálhatták meg. A halászok április 16-ára új szórakoztatást találtak ki. Tudtára adták a közönségnek, hogy délután 3, 4 és 5 órakor a tóban levő kis sziget partján a vizákat egymás után ki fogják fogni, egészen úgy, mint ahogy a Dunában szokták. Akik kíváncsiak voltak erre, azokat 6 pengőkrajcárért ladikon átszállították a szigetre, hogy közvetlen közelről lehessenek az esemény tanúi. A vizák kifogása a közönség szeme láttára annak rendje s módja szerint történt meg. A halászok mégis csalódottak voltak: ugyanis egész nap erős keleti szél fújt, amely a rákosi homokot felkavarva, valóságos porfelhőbe borította a várost. Emiatt a vártnál kevesebb volt az érdeklődő — s kisebb a bevétel. A grófok agancsbemutatói A pár évvel ezelőtti vadászati világkiállítással kapcsolatban érdemes visszaemlékezni a régi budapesti vadászati kiállításokra, helyesebben: agancsbemutatókra. Az elsőt 1881 októberében rendezték; bár a „rendezés" szót meg kell kérdőjelezni, mert ilyen alig volt. Csak néhányan küldték be a Vadász- és Verseny újság felhívására az abban az esztendőben elejtett szarvasok és őzek pompás fejdíszét. A következő évben egy háromtagú bíráló bizottságot választottak, és kidolgoztak a szarvasagancsok értékelésére egy 8 különböző szempontot figyelembe vevő pontrendszert. Az elérhető legnagyobb pontszám 210 volt, a legjobb kiállított trófeát 196 oontra értékelték. A Nemzeti Kaszinóban rendezett 1882-es második kiállításon 17 szarvasagancsot érdemesítettek megemlítésre, közülük kettőt a király küldött be, tizenhármat grófok, kettőt bárók és egyet egy ismeretlen tulajdonosú uradalom. A hat legmagasabb pontszámot elért őzagancs beküldői kivétel nélkül grófok voltak. Említsük még meg, hogy a szakértő bizottság is grófokból: Nádasdy Ferencből, Festetics Taszilóból és Esterházy Móricból állt. A bemutató a látogatókat tekintve sem dicsekedhetett demokratikus jelleggel, mert a Vadász és Versenyújság róluk csak azt említi meg, hogy a királyon kívül megtekintette „az egész magyar, ausztriai és cseh főnemesség, sőt Németországból is több főúr". Az agancskiállítást a következő években is megismételték. A feltétel az volt, hogy mindig csak a rendezés évében szerzett trófeákat lehet beküldeni. Később a szarvas- és őzagancsokon kívül a bemutatókon egy-két dámvad lapátot és zerge-kampót is láthattak az érdeklődők. Múlt századi állatvédő Ismert jellegzetessége volt Pestnek a lajtoskocsi, amiről a Duna-vizet árulták a múlt században. De szamárháton szállított puttonyokból is lehetett kapni „Tónauvasser"-t — ahogyan a svábok kínálták árujukat. A Hetilap 1846. május 1-i száma felháborodott cikket közöl egy ilyen árusról, aki „egyetlen, iszonyúan elcsigázott szamárra 8 puttón vizet is felrak, minden megállásnál csaknem térdre roskasztja e teher az erőtlen, különben is emelgetős állatot, melynek oly túros a háta, szügye, hogy az eleven hús szederjessége émelyíti már a rátekintőt; az iszonyú ütlegelés elhallatszik a második utcába is, nyomai pedig az állat bőrén abban látszanak meg, hogy gerincén már szál szőr sincsen, mind elverte a dorongozás". * Az állatvédő cikkíró azt javasolja, hogy egy szamárra legfeljebb 4 puttonyt engedjenek rakni; aki többet tesz rá, fizessen bírságot. Szarvasvadászat a Sugár úton A Pest környéki nádasok, kiserdők még a múlt század közepén is alkalmas területet biztosítottak a róka, nyúl és egyéb állatok vadászatára. Néha nagyobb vad is terítékre került. Ez történt 1876. december 5-én. Hajnalban Nagymihálypusztán, a mai Rákosszentmihályon nagy vadásztársaság gyűlt össze. A kopóknak sikerült egy szarvast felhajtani. A megrémült állat a főváros felé rohant, útja Zuglón és a Városligeten keresztül a Király (Majakovszkij) utcán, majd a Gyár utcán (ez a része ma Liszt Ferenc tér) a Sugár útra (Népköztársaság útja) vezetett. Nyomon követték a lovas vadászok és a csaholó falka. A ritka látványra a kora délelőtti órákban óriási tömeg tódult az utcára és drukkolt az üldözött állatnak. A szarvas azonban a számára szokatlan, kövezett utcákon már nem tudott olyan gyorsan futni. A MÁV épülete előtt utolérték a kutyák és két jól irányzott lövés véget vetett életének. v. M. B HOMEPE BpyMeHMe so/iOTbix Meaaneü aToro roaá 3a BbiAato-LKHecfl 3acnyrn b ncKyccTBe (Pro Arte) n o6mecr-BeHHoii paöoTbi (Pro Urbe) npoüBneHHbie b HHTepecax pa3BMTMfl ropoaa ByaaneujTa. (ra6pn3/uia Ca6o h flbépflb Hano) crp. 4—6. Topofl 3rep. CepMx CTaTeii 06 yp6aHH3auMM npo-BMHUManbHbix ropoflOB. (3pBHH TaMaw) CTp. 8—11. MeTpocTpoeBubi. CoBpeneHHaa TexHonorn* b CTpoMTenbCTBe HOBbix /WH hh MeTpononnTeHa. (Arrnna BeKeiu) crp. 12—14. ripocneKT Baun. 06 oahoh h3 maBHbix MarMCTpaneü npoMbiuj/ieHHoro paüoHa ByaanewTa. (MMK-noui BepTewh) CTp. 15—19. PacCKa3bi 3Hape AflM. CTp. 20—21. Tn6op flepn: Tbicima oöhmkob. By^anetuT b npo-M3BeAeHH»x M3BecTHoro BeHrepcKoro nncaTen». (Bana» Bapra) CTp. 22—23. KonneKiíHH opyxcHH HapoaHoro My3e* (ap, 0epenu TeMeuiBapn) CTp. 24—27. KaHAen»6p naMJiTHHK npoMbiujneHHoro HCKyccTBa? (Jlacno Bh3h) CTp. 28—29. O nnaHupyeMoü no/» OTKpbiTbin HeöoM BbiCTaBKe komMyHa/ibHoro ocBemeHMH b BapoujnMTHTe. (fliona fleneTp) CTp. 30. KaKMM 6yfleT ropHbiü paüoH crojiHUbi? 06 úpxMTeKTypHbix BapwaHTax 3aCTpoiiKii OKpecTHOCTeü ByflaneujTa. (flbépAb KoHTpa Kécern) CTp. 31—33. BocnoMMHaHMft. OnepK npeflCTaBneHHbiü Ha koh-Kypc «TaK Mbi jkhjih h pa6oTajin flo OcBo6o)«Aehna». (MujTBaHHe XpeHK) crp. 34—36. AriTeKa KpHWTO(j>a. HcTopn* oahoh crapHHHOü 6yflaneujTCKoii anTexH. (ap. KoHpa^HHe-liaraa Tanom) CTP

. 37—39. CO NTE NTS This year's Pro Arte and Pro Urbe gold medals have been awarded, as usual, to persons carrying out outstanding artistic activities and voluntary work for the benefit of Budapest, (articles by Gabriella Szabó and György Csapó) pp. 4—6. In our series on provincial towns, becoming urbanized, we present Eger. (by Ervin Tamás) pp. 8—11. Builders of the underground railway network. Modernized technology is being applied at building of the new line, (by Attila Békés) pp. 12—14. Váci Street: one of the main roads of an industrial district in Budapest, (by Miklós Vértesy) pp. 15—19 Short Stories of Endre Ady. pp. 20—21. Tibor Déry: In thousand forms. Budapest, as it appears in the works of the well-known Hungarian writer, (by Balázs Varga) pp. 22—23. The arms collection of the Hungarian National Museum, (by Dr. Ferenc Temesváry) pp. 24—27. Why candelabrum belongs to industrial relics? (by László Vizy) pp. 28—29. An open air exhibition of street lamps is being planned in the Budapest Városliget, (by Gyula Demeter) pp- 30. The future of the Budapest mountain region and plans for construction works there, (by György Kőszegi Kontra) pp. 31—33. Remembrance. One of the essays sent in for the competition entitled "So we lived and worked before the Liberation, (by Mrs. Hrenk) pp. 34—36. Christopher's pharmacy. The story of an old pharmacy in Budapest, (by Mrs. Konrády, Dr. Magda Gálos) pp. 37—39. 48