Budapest, 1976. (14. évfolyam)

4. szám április - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Kristóf-patika

Egy csillagász írásos hagyatéka A Csillagda képe a múlt század közepén Fővárosunk történetéhez tartozik az a kézirat, amelyet a szabadságharc legizgalmasabb napjaiból Albert Ferenc csillagász hagyott ránk. 1849 tavaszán ugyanis igazolnia kellett magát a gellérthegyi Csillagda pusztulása miatt. Azonkívül, hogy egy tudós magánéletének feszült napjaiba pillanthatunk be, elsősorban a minket oly közelről érintő történelmi események indokolják, hogy a kéziratot — az eredeti helyesírással és csekély kurtítással — közöljük. Mi, vagyis az a nemzedék, amelynek egy része végigélte a második világháborút s a budai Vár ostromát, nagy együttérzéssel olvassuk Albert Ferenc 127 évvel ezelőtt írt sorait. De remélhetőleg a fiatalok is érdeklődéssel fogadják a közleményt, mely történelmi ismereteiket gyarapítja. * Az 1777-ben Nagyszombatról Budára áthelyezett egyetem a Várba került. A csillagvizsgáló eszközeit a palota toronyszerűén kialakított legfelső emeletén állították fel. Ám ez az elhelyezés szerencsétlennek bizonyult. Az intézet vezetőjének, Pasquich Jánosnak sikerült kiharcolnia, hogy a Gellérthegyen egy új csillagvizsgálót építsenek. A „Világmindenségnek" („Uraniae") szentelt épületet 1815. október 15-én avatták fel, József nádor jelenlétében. Az építkezés jelentőségére jellemző, hogy az 1814. október 26-án a bécsi kongresszusról ide látogató I. Ferenc osztrák császár, III. Frigyes Vilmos német király.és I. Sándor orosz cár is megtekintette. Pasquich János igazgató utóda a pásztói születésű Tittel Pál lett. Tittel az egri líceum tanára, majd csillagásza volt. Egerből ö hozta magával Budára fiatal tanítványát, montedegói Albert Ferencet, aki 1811-ben Klagenfurtban született, de édesapjának egri katonáskodása idején ő is Egerben élt, és már 15 éves korában eljegyezte magát a csillagászat tudományával. Tittel 1631 -ben a kolerajárvány áldozataként meghalt ; helyét ideiglenesen Albert Ferenc mint húszéves intézeti őr, „custos" töltötte be. 1835-ben a Csillagda igazgatójául a cseh származású Mayer Lambertet nevezték ki. Albert Ferenc az ő adjunktusa lett. Mayer — akinek neve a közölt jelentésben is szerepel — 1849-ben elmenekült Budáról. Az ügyek további vitele, annak minden gondjával együtt, Albert Ferencre maradt. Albert Ferenc jelentése 1849 március 20-ig nyúl vissza. Ekkor már Dembinszky helyett Görgey vette át a főparancsnokságot, a vezérek pedig hol győzedelmeskednek, hol csupán kétes értékű csatákat vívnak. A jelentés dátuma 1849. június 18.; közben megtörténik az április 19-i trónfosztás Debrecenben, május 21-én a budai Vár visszafoglalása az osztrákoktól. Május 30-án Haynaut kinevezik az osztrák csapatok élére, június 5-én Kossuth bevonul Pestre, ugyanakkor a Délvidéken és Erdélyben megindul az ellenség újabb támadása. A szabadságharc legkritikusabb napjainak eseményei csak néhány mondatban jelennek meg a jelentésben, mégis e sorok, a Gellérthegy szűkebb területére korlátozódva is, történelmi értékűek. * ime, a kézírásos jelentés szövege: „Tisztelt Bizottmány! Hivatalosan felszólítva Buda város ostromlása és bevétele alatt az országos egyetemi Csillagdában történt tetemes kár iránt magamat igazolnom, következő sorokban mint becsületes és lelkiismeretes ember az ezen szomorú idő alatt az egyetemi Csillagdában történt minden eseményeket mennyire lehet röviden, de velősen előadni bátorkodom. Huszonnégy év óta a Csillagdánál szolgálván és hivatásomat testestől-lelkéstől szeretvén, a Csillagdával történt szomorú eseményeket jobban fájlalom, mintha életemet elveszítettem volna. De reménylem, hogy valamint öntudatom tiszta, úgy egyszerű és a legszigorúbb valóságon alapuló előadásomból ki fog világolni, miszerint én ezen rendkívüli viszonyok közt mindent tettem, mit ezen felséges intézet megmentésére tehetségemben állott. A Csillagda mindaddig háborítatlan maradt, míg vitéz seregünk Pest szomszédságában nem mutatkozott. De midőn annak híre keletkezett, a „Militärisch politische Kommission" elébe idéztettem (hol különben is 11-szer valék nyomozás alatt), s attól legszigorúbb fenyegetések közt azon parancsot vevém, miszerint nemcsak magamnak ezentúl csövekkel élnem nem szabad, hanem miszerint a csövek használatása úgy nekem, mint az intézet minden tisztjeinek s egyéneinek egy általában megtiltatik. Azon megjegyzésemre, miszerint ezen parancsot ne hozzám, ki az intézet főnöke nem vagyok, hanem ahoz intéztessék, azon parancsot kaptam, hogy a tudtomra adott szigorú megtiltást Mayer főnök Úrral is közöljem, mit még aznap meg is tettem. Erre a csövek úgy, mint maga az intézet elzárattak, és munkálatainkat a legszükségesebb csillagászati teendőinkre szorítkozván, senkit a Csillagdába nem vezettünk. De ezután egy pár nappal, mintegy Martius 20-án, ott termett egy 13 főből álló császári őrcsapat, mellynek a volt feladata az egész vidéket csöveinken kikémlelni és az észrevett minden eseményekről a császári főparancsnoknak jelentést tenni. Ezen emberek most tetszésök szerint rendelkeztek eszközeink felett, buzgón segítve és támogatva a csillagdai főnök úrtól. Néhány nappal ezután ezen őrcsapat parancsnokául egy utásztiszt rendeltetett ki, ki még nagyobb önkénnyel használta eszközeinket, s ki a he(JL|fHlllVm I IITHIIIUI Öt! iliíii IjiniüiMumi HlliKnni 40