Budapest, 1976. (14. évfolyam)

4. szám április - A főváros 1976. évi aranyérmesei: Gobbi Hilda, Döcher József és dr. Salyámosy Miklósné

Pro Urbe 1976 Dr. Salyámosy Miklósné „Amikor elhatározásod alapján a Steinmetz Miklós gimnáziumba beiratkoztál, egy általad is gazdagodó közösség tagja lettél, kinek jogai és kötelességei vannak. Jogaidat csak akkor érvényesítheted, ha teljesíted kötelességeidet." Az idézet a XVIII. kerületi Steinmetz Miklós gimnázium házirendjéből való, amely tartalmánál és szerkesztésénél fogva példaként szolgált más iskolák házirendjéhez. Dr. Salyámosy Miklósné tíz éve az iskola igazgatója s a felettes szervek véleménye szerint a főváros legjobb gimnáziumi igazgatói közé tartozik. Huszonöt éve pedagógus, huszonhárom esztendeje ebben az iskolában tanít magyart—németet. 1958-tól 66-ig már mint igazgatóhelyettesdolgozott. Peremkerületi iskoláról lévén szó, a tanulóknak csaknem a fele fizikai dolgozók gyermeke, s mintegy háromnegyed részük szakosított tantervű osztályokba jár. A velük való foglalkozás eredményeként a munkásgyerekek bukási aránya alatta van az összes tanuló bukási átlagának. Az egyetemre jelentkezők 40 százalékát felveszik — ez sem rossz arány. Az igazgatónő tevékenysége nevelés-központú, s munkáját a demokratikus vezetési stílus jellemzi. — Olyan légkört kell teremteni az iskolában, ahol a tanárok szeretnek tanítani, a diákok pedig tanulni. Ha valami, hát csupán ennyi, ez a légkör az én érdemem — mondja tömören. Munkamódszerei, esetleges titkai felől kérdezem. — Nincs semmiféle titok, s bonyolult módszerek sincsenek. Nagyon egyszerű az egész. Ide nagyobb részt közepes képességű tanulók járnak. Ezért is fontos a kellemes, oldott, otthonos légkör, amely hihetetlen módon megkönnyíti a tanítást és a tanulást. Ötszáz diákunk van, általában fegyelmezettek, jóviseletűek, szorgalmasak. A harminchat tagú tanári kar jó pedagógusgárda. Sok a fiatal. Érdekességként említem, hogy a testület közel egyharmada itt volt diák. Sokuknak ez az első munkahelye. Vannak, akik 15—20 éve Budáról ide járnak Pestlőrincre, tanítani. A két helyettesem férfi, kitűnő segítőtársaim a tanításban és az ifjúsági mozgalmi munkában egyaránt. Az igazgatói szoba falát finom színkompozíciójú, batikolt faliképek díszítik. — A batikoló szakkör tagjai készítették. Az egyik negyedikes kislányunk tanította be. Már tizenöten csinálják, versengve. A legszebbeket most ajándékba adják a szocialista brigádok tagjainak, akik társadalmi munkában remek olvasót, diákkönyvtárt építettek és rendeztek be az egyik volt osztályteremben. Tavaly nyelvi laboratóriumot készítettek. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár a patronáló üzemünk. Már évek óta tart a jó kapcsolat az „Egy üzem — egy iskola" mozgalom keretében. A gyár vezetői is nagyon segítőkész emberek. Nemcsak velünk törődnek, hanem egy általános iskolát és több óvodát is patronálnak. — Még milyen szakkörök vannak a gimnáziumban? — Irodalmi, színjátszó, film, fotó, könyvbarát, vasútmodellező szakkörök működnek. Tíz éves a népszerű iskolaújság, a Garabonciás. Az Iskola-napokat minden évben megrendezzük. Ez olyan Ki mit tud-féle program: ének, zene, rajz, testnevelés terén mindig kitűnik valaki a közepes tanulók közül is, és az ilyen siker nagyon jó hatással van aztán a tanulásukra. Mostanában már a gimnáziumokból is eljárnak a diákok valamelyik üzembe, ahol néhány órás fizikai munkát végeznek. A mi gyerekeink már körülbelül nyolc éve rendszeresen dolgoznak. Eleinte Vietnam megsegítésére gyűjtöttek, s hogy ne kelljen a szülőktől pénzt kérni, elmentek dolgozni a Lőrinci Fonóba. Azután felismerték, hogy ezt a maguk céljai érdekében is megtehetik. Azóta a Kistex-be is járnak. Keresetük felét a KISZ-szervezet, másik felét az osztályközösség céljaira fordítják. Maguk fedezik például a különböző versenyek, vetélkedők díjait, jutalmait. A mátraházai diáktáborunk építéséhez, felszereléséhez is hozzájárultak. Segítettek a huszonnégy személyes sátor tervezésénél, a matracok, takarók vásárlásánál. A közös keresetből a KISZ-szervezet kétszázkétszáz forinttal hozzájárul minden gyerek táborozásához. A nyári tábor egyik vonzereje a bőséges, ízletes konyha. — Az iskolai KISZ-szervezet jó munkájának híre van. S annak is, hogy mint igazgató, minden eszközzel támogatja a mozgalmi munkát. — Iskolánkban valóban eleven, sokrétű mozgalmi élet folyik. Az eddig elmondottakon kívül már tíz éve igen népszerű a diákok között a Steinmetz kerékpár-túra, amelyet Steinmetz Miklós születésnapján, minden év október 4-én rendezünk meg. A túrán résztvevő körülbelül száz gyerek kerékpáron bejárja azt az útvonalat, amelyen a hős parlamenter a főváros határához érkezett. Járőr-verseny, tereptani ismeretek, szellemipolitikai rejtvények teszik izgalmassá a túrát. A szülőkkel is nagyon jó a kapcsolatunk. Néhány osztályunkban már szokássá vált, hogy nem Anyák napját, hanem Szülők napját rendeznek, ahol diákok, szülők, tanárok együtt szórakoznak.. A szülők meglepődtek a kellemes környezettől, a családias fogadtatástól — úgy látjuk, szeretik ezeket a közös rendezvényeket. Jólesik, hogy a régi diákjaink évek-évtizedek után is visszajönnek látogatóba. Ilyenkor is érzi az ember: érdemes! . . . Két éve felnőtteket is tanítok, esti gimnáziumban. Dolgozatot írtak az életükről. Döbbenetes, mennyi nehéz sorsú ember él körülöttünk. Jó tudni, hogy hozzájárulhatok érdeklődésük és tudásuk tágításához. Búcsúzunk. Az igazgatónőt várják a patronáló üzemben. A nap minden óráját szigorú beosztás szerint tölti el. Az esték és a hétvége a családé. Férje is pedagógus, az ELTE adjunktusa. Leányuk tavaly érettségizett jelesen, előfelvételis a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Addig is, saját elhatározásából egy illatszerboltban dolgozik. A fiúk másodikos a Kossuth gimnáziumban, egyelőre az evezés a szenvedélye. Elmenőben, az iskola zsibongó előcsarnokában könyvvel telt ruháskosarakat cipelő fiúkba, lányokba ütközünk. — Ez az „Egy szünet — két kosár" mozgalom — magyarázza Dr. Salyámosy Miklósné igazgatónő, az Oktatás Kiváló Dolgozója, az Ifjúsági Érdemérem tulajdonosa, a Pro Urbe aranyérem kitüntetettje.-A gyerekek találták ki, a régi könyvraktárból így hordják át szép, új könyvtárunkba a könyveket. Tizenkétezer kötetünk van és sok olvasónk. Egy-egy ilyen önkéntes mozgalom is nagy öröm nekünk pedagógusoknak: a munkára szoktatás, az életre nevelés egyik eredménye. Sz. G. 6