Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Gál Éva: Az eltűnt Óbuda

A XVIII. század közepén épült zsellér-utca Gál Éva Az eltűnt Óbuda A Laktanya utcai volt zsidó temető Napjainkban, amikor Budapest egyik legrégibb városrészét gyökeresen átalakították— nemcsak a régi házakat tüntetve el, hanem az ősi utcahálózatot is — érdeklődésre tarthat számot a „régi Óbuda" felidézése. De melyik volt a régi Óbuda? Az-e, amelynek maradványait a régészek hozzák napvilágra a föld alól, a lebontott házak falai alól: Aquincum, meg a középkori királynéi és káptalani város? Vagy pedig a macskaköves utcák, ódon földszintes házak, sramli-zenés kocsmák, a szőlőtermesztő „braunhaxlerek" kisvárosa, amilyennek a századfordulón festették le, s amelyről az idősebbeknek még személyes emlékeik is vannak? Nyilván ez is, az is; mindkettőre ráillik a „régi Óbuda" megjelölés. Csakhogy a kettő között volt valami más is, ami aztán csakugyan majdnem nyomtalanul eltűnt: a török utáni, XVIII. századi Óbuda. Ezt a várost — néhány nagyobb barokk épület kivételével — az idő pusztításai tüntették el (nem is kellett hozzá „vasfog": a jobbágyok és zsellérek nagyobbára vályogból épült házai nemigen éltek túl egy emberöltőt; a gyakori tüzek és árvizek pedig siettették a pusztulást). Az a városkép, amelyet a XIX. század végi—XX. század eleji akvarellek, rajzok, fényképek, irodalmi alkotások megörökítettek, voltaképpen az 1838-as árvíz után alakult ki. A rohanó jeges áradat ugyanis az óbudai házak 85 százalékát teljesen vagy részben romba döntötte. S az újjáépítés — ha a régi utcavonalak megtartásával, a régi alapfalakon történt is — mégis a XIX. század közepi ízlésnek megfelelően épült házakat eredményezett. A XVIII. századi óbuda mindennek folytán szinte láthatatlanabbá vált, mint az ókori vagy a középkori; mindenesetre, ezt már a régészek ásója se hozhatja felszínre (még ha az ásatások közben olykor előkerülnek is XVII—XVIII. századi falmaradványok, edénytöredékek). Csakis történeti-topográfiai (főként levéltári) kutatások segítségével rekonstruálhatjuk ennek a „régi" — a köztudatban élő „régi Óbuda"-képnél korábbi, de nem a régészet kutatási körébe tartozó — városnak egykori képét. Bármely település topográfiája — Óbudáé is — természetesen szorosan összefügg az ott lakók létszámával, gazdasági, társadalmi, népesedést viszonyaival, foglalkozási, nemzetiségi, vallási összetételével, jogállásával. Ám